Nemzeti Könyvtár, Prága

Jan Kaplicky, a Csehországból Angliába elszármazott építész terve nyerte meg még a tavalyi év folyamán a Cseh Nemzeti Könyvtár (Prága) új épületére kiírt versenypályázatot. Versenyterve egy óriási, futurisztikus, zöld polip volt.

Jan Kaplicky: Cseh Nemzeti Könyvtár, Prága

Jan Kaplicky, a Csehországból Angliába elszármazott építész terve nyerte meg még a tavalyi év folyamán a Cseh Nemzeti Könyvtár (Prága) új épületére kiírt versenypályázatot. Versenyterve egy óriási, futurisztikus, zöld polip volt. Azóta is húzódnak a különbözõ viták, mind építészeti, mind társadalmi, mind politikai szinten.

Az emberek egy részét mélységesen felháborítja a terv, megint mások az egekig magasztalják, s közben nem átallanak különbözõ, ebbõl a szempontból talán teljesen irreleváns érvekkel dobálódzani, mint pl. aki elutasítja ezt a tervet, az még a szocialista éra esztétikájának a rabja, megint azokat, akik támogatják, meg a pénzfecsérléssel vádolják, stb.

Csehországban egyébként a Tanèící dùm építésekor is órási társadalmi elégedetlenséggel kellett szembenézniük a tervezõknek, most sincs ez másképpen. Vannak, akik csak holt testükön keresztül engedik felépíteni az épületet, s ezeknek a halovánnyit túlzó kijelentéseknek se vége, se hossza. Pillanatnyilag a terv körüli huzavona abban a stádiumban van, hogy bizonyos elemek megkérdõjelezték a nemzetközi versenyt elbíráló zsûri döntését, jogi vonatkozásokat is biztosítottak be neki, így próbálják ellehetetleníteni az épület megépítését, mondván nem volt minden teljesen korrekt a verseny során, ésígytovább ésígytovább. (Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy bizony nem volt minden teljesen korrekt a zsûrizés folyamán, mert Kaplicky terve sok elõre meghatározott szabályt megszegett, mint. pl. magasabb az épület az elõírtnál, nagyobb az alapterülete az engedélyezettnél, s annak ellenére, hogy nem lehetett, a föld felszíne alá tervezte a könyvek raktárait). A helyzetet csak rontja, hogy mára már a politikusok is aktívan angazsálják magukat a témában. Így csak még egy fokkal összetettebbé és szövevényesebbé válik a döntéshozatal folyamata, hogy egyáltalán félépülhet-e ez az épület, s ha igen, akkor mikor és hol. 

Hogy mi váltotta ki ezt az ellenkezést?

Egyáltalán nem szeretnék ennek a témának a politikai vonatkozásaiban elmerülni, helyette inkább beszéljünk magáról a tervrõl, amely ezt a mérhetetlen ellenszenvet, illetve a legalább akkora szimpátiát kiváltotta a szakmából, polgárokból, közéletbõl, stb. (A közvéleménykutatások szerint egyébként a prágaiaknak kb. 60 százaléka támogatja a tervet, míg a nem prágaiknak kevesebb mint a fele.)

Jan Kamplicky és a Future Systems egész munkássága tulajdonképpen dokumentációja korunk egyik jellemzõ építészeti tendenciájának, a digitális tervezésnek. Mint ahogyan a neve is mutatja, ez különféle szamítógépes szoftwerek felhasználására utal a tervezés folyamatában. A digitális építészet példái közül csak párat emítek, illusztráció gyanánt: Renzo Piano Peek&Cloppenburg üzletháza Kölnben, Zaha Hadid Üvegcsigája a budapesti Szervita-téren, érintõlegesen Frank O´Gehry Guggenheim-múzeuma Bilbaoban vagy a Columbia Egyetem tanárának, Greg Lynn-nek a tervei. Jan Kaplicky, mint ahogyan építészirodájának neve is ezt fémjelezi, építészeti kezdetei óta ezen jövõbenézõ koncepció alapján alkot.
Ennek a digitális építészetnek az egyik irányvonala aztán az organikus dizájn, ami a fentebb említett példáknak gyakorlatilag kivétel nélkül sajátja, s melynek jellemzõi a természeti inspiráció mellett a dinamika, extravagancia és expresszió. Sok terv nagyon szép és az újszerûségen kívül más értékeket is felvonultat. Sokan még beleesnek a futurisztikus víziók csapdáiba. Hasonló cipõben jár Kaplicky épülete és annak megítésélése is, amikor az extravagancia elvakítja a nézõt, s ehhez hozzájárul még az is, hogy Közép-Európában is már olyan mértékben vágynak a világhírû építészek munkáira, hogy nem veszik észre közben, ha a király esetleg meztelen.

De mit kezdjünk ezzel a polippal?

A hely, ahova épülne, nem messze található Prága belvárosától, s tökéletes kilátás nyílik a várra. Az épület koncepciója pont ezeket az adottságokat szerette volna kihasználni, s Kaplicky olyan tervvel állt elõ, amely ezt a kilátást bebiztosítja, a könyvtárat nyitottá és befogadóvá, használhatóvá és attraktívvá teszi, így képez majd új lehetõséget a könyv szerepének megõrzésére digitalizált társadalmunkban is.

A könyvtár technikai elképzelései lenyûgözõek. Kb. tízmillió könyvet tárolhatnak majd itt, további négymilliónak tudnak a jövõben tárhelyet biztosítani, s ezek közül – a kivételes technológiának köszönhetõen – bármelyiket öt percen belül az olvasó rendelkezésére tudják bocsátani. Megint egy újabb olvasóbarát megoldás.

S hogy ezt a kivételes technológiát miért pont ebbe a formába burkolták, azt Jan Kaplicky úgy magyarázza, hogy minimalizálni szerették volna az épület térfogatát, s hajlatai pedig Prága barokk építészetére engednek majd következtetni.

Miniközvéleménykutatás: Vajon hány embernek jut eszébe errõl a tervrõl a barokk?

Erõltetett a koncepció, erõltetett a forma. A számítógépes szoftverek által biztosított szabadság csak egy logikátlan, önmagáért való, pöffeszkedõ polipot generált ki, amely még csak nem is esztétikus.

Személy szerint, leginkább az a logikai ziccer zavar benne, hogy barokkos motívumok helyett egy nagyon konkrétan megfogalmazott animális motívumra, egy nagy zöld-lila polipra emlékeztet. Ettõl kicsit absztraktabbá kéne alakítania az építésznek a formát, amelybõl inspirálódott. Ha animális is az, jelzésszinten kellene maradnia, s nem olyan végeredményt produkálni, amelyrõl bárkinek az elsõ látásra világos, mi volt az ötlet forrása. Mert különben már nem építészetet csinálunk, hanem díszletet, s a minõség elveszik valahol a szobrászat és az építészet között félúton.

Félreértés ne essék, a digitális építészetet nagyon szeretem, s õszinte lelkesedéssel várom további fejlõdését, ennek ellenére Kaplicky tervét nem tartom túl szerencsésnek, mert legitimizálja az öncélú formatervezést.

A Cseh Nemzeti Könyvtárnak nagyon is sürgõsen szüksége van egy új épületre, mert gyûjteményét széteszi a penész.

Kár, hogy az egész politikai síkra helyezõdött át, mert így ellehetetlenedik az érdemi-szakmai vita, amelyet ez az épület ellentmondásosságával kivált.

Szerzõ: Václav Kinga