A kerékpározás nagyon közkedvelt sport, illetve maga a kerékpár egy igen közkedvelt közlekedési eszköz itt, Németországban. Persze a hollandoknál még inkább. :-) Ezt nagyban befolyásolja az a tény, hogy van is hol kerekezni. Rengeteg kerékpárút hálózza be a vidéket. Nem kell a forgalomban, magunkat veszélynek kitéve, kipufogógázokat belélegezve közlekednünk.

Hozzátenném még, hogy a számításba jövő akadályok közül – mivel sík vidékről van szó – itt csak az ellenszelet kell lekűzdenünk. :-)

Egyébként turisták ezrei látogatnak el ide, az Északi-tengerhez, és többségük nyugdíjas. Egyik fő időtöltésük a kerékpározás.

Ami jellemző még erre a vidékre, az a végtelen látóhatár, valamint a szélerőművek, legelők, tehenek, farmok... Szinte mindegy, merre megy az ember, mindenütt ezt látja. Egy magamfajta, karsztvidéki településről származó emberkének bizony unalmas is tud lenni. Nincs egy domb, amire az ember felmászhatna, hogy megcsodálja a táj szépségeit. (Jut eszembe, a múltkoriban hallottam, hogy a hollandok egy 2000 méter körüli hegycsúcsot szándékoznak építeni maguknak – ott aztán tényleg nagy a síkság. :-))

A képeken egy délutáni kerékpározásom élményei láthatók. Tekertem, és meg-megálltam egy pár fotó kedvéért, míg végül Jever kisvárosban kötöttem ki. (Már írtam róla egy korábbi cikkemben.) Van itt egy érdekes templom, amelyben egy régi és egy új templomépület elemei ötvöződnek. 

Érdekesnek találtam még egy köztéri szoborcsoportot is, ami egy helyi művész alkotása lehet, vagy csak nagyon megtetszhetett a városnak, mert egy másik ilyen szoborcsoportot is felfedeztem itt, egy szökőkutat.

Jöjjenek most már a képek!