Nyári vers és téli vers

Einari Vuorela. Na, kinek mond valamit a neve?! Nagyon keveset találtam róla a világhálón. De az viszont nagyon szép. Messze észak nyugalma, az északi géniusz szellõje. Mély és könnyû, sekély és nehéz. Megfoghatatlan. Nekem tetszik.

A fiúcska felébred,
most az ablak elé megy,
egy szál ingben se fázik.
Ömlik az ég aranya,
vizet hoz a kismama,
berkenyefa virágzik.
 
Fecske az eresz alatt,
a mellénye patyolat,
zengi hálás, víg dalát,
billeg frakkja farka -
csillámlik a part a
könnyû párafátyolon át.
 
/Képes Géza fordítása/

Einari Vuorela: A falu éjjel

Észrevétlen felderül
a hó a tetõn.
Kél a hold a fák mögül,
csillog reszketõn.
 
Hideg a hold, halavány,
aranyos az ág -
a hold arany álma tán
az egész világ.
 
A falu mindent feled,
bút és gondokat.
A hold a tetõk felett
szárnyat bontogat.
 
/Képes Géza fordítása/