A következõ levél nem a képzelet szülötte. Egy pályázat történetetének apró szelete csupán, mely a mai fanyar valóságból ad groteszk ízelítõt. Kedves pályázati ellenõr úr! Engem személy szerint meglep az Ön hozzáállása az elszámolás elbírálását illetõen, mivel ha tüzetesebben átnézi a papírhalmazt a kezdetektõl (én megtettem), akkor fel kell, hogy fedezze, hogy nem 100.000 Ft-ot kértünk Önöktõl, hanem jóval nagyobb összeget - és ebben az esetben kellett volna elszámolnunk 755.400 Ft-tal. Mivel azonban csak 100.000 Ft-ot kaptunk, ekkor kértem az illetékes minisztériumot, hogy ne kelljen elszámolnunk úgy, mintha az Önök részérõl a teljes összeget megkaptuk volna.
ÉS ÖNÖK EZT JÓVÁ HAGYTÁK! ÉS SZÓ NEM VOLT ARRÓL, HOGY MIVEL KEVESEBB PÉNZZEL FOGUNK ELSZÁMOLNI, A 100.000-BÕL MÉG VISSZA FOGUNK FIZETNI..!
Két emberem távozott az Ön akadékoskodása miatt a polgári társulásunkból, Szabó úr! Nem tudom, Önöknél, Magyarországon hogy mûködnek a dolgok, de itt csakis önkéntes alapon, ingyen és bérmentve, lelkesedésbõl, a szabadidõt feláldozva dolgoznak a civil szervezetek (polgári társulások) aktivistái. A rendezvényünkhöz az Önök 100.000 Ft-ja nevetségesen kevés volt, mégis úgy viselkednek, mintha a fõtámogatók lettek volna. Itt többen (köztük szlovákok is) kétszer, háromszor annyit adtak és a nevüket sem kérték feltüntetni. Mi a magyarság megmaradásáért küzdünk Gömörben, mert olvad, mint jég a napon. Egy biztos: nem könnyítik meg a helyzetünket, sõt nehezítik azt. Önökhöz nem érdemes támogatásért folyamodni, a monarchiabeli hivatalnokrendszer miatt - és erre mások elõre figyelmeztettek, de saját kárán tanul az ember.
És hivatkozni szeretnék az emberségre. Ön nem egy számítógép, amely, ha hiányzik egy bekezdés, már hibát jelez. Gondolja végig: a polgári társulások az év végén üres kasszával kell, hogy zárjanak (itt legalábbis így van). Az elszámolásból láthatja, hogy az Önök pénzét elköltöttük. Arra akar rávenni, hogy egy másik alapítvány más dologra szánt pénzébõl fizessem ki az Ön által kapásból megszabott büntetést? Akkor ez az Önök részérõl nem is támogatás, hanem csapda volt! A következõ dolog: mi nem vagyunk profi hivatalnokok. A számlákra ráírtuk objektíve hogy mi is az voltaképpen magyarul. De mindent lefordítani... Errõl jut eszembe a feleségem, aki Sárospatakon végzett pedagógián és a Szlovák Állam nem volt hajlandó elismerni a magyarul írott diplomáját. Le kellett volna még egyszer államvizsgáznia szlovákul... Majd elment a Károly Egyetemre Prágába tanulni, de visszajött Gömörbe. Azt a diplomát sem ismerték el. Csak ha különbözetit tesz szlovákul. Európa minden országában megfelel, de itt nem... De mondják, maguk miben különbek?
Az elszámolást személyesen ellenõriztem és rendben találtam. Az Önök 100.000 Ft-ja legalább ötszörösen (ha nem hatszorosan) el van számolva...
Ha levelemet rossznéven veszi, az csak annak köszönhetõ, hogy nem olvasta el tüzetesen. Szabó Ottó festõmûvész s.k., a Rovás elnöke |
