A kassai
Fiatala képzõmûvészek alkotásainak kiállítása ÖSVÉNY címmel a Magyar Közösségi Ház
kiállítótermében 2004. november 25-én. A kiállítás megtekinthetõ december 30-ig. A kiállítást megnyitotta Fecsó Szilárd képzõmûvész.
Amikor a kiállítás címét kerestük, olyan kifejezésre gondoltunk, amely egyaránt utal a folyamatosságra, az útra, melyet életünk során meg kell tennünk, ugyanakkor értékteremtõ, hagyományteremtõ jellege is van.
Felmerült a vonalkód mint alternatíva, de ez egyrészt nem értékteremtõ, már több képzõmûvésznek is eszébe jutott, másrészt úgyis megjelölte már magát a tudatát vesztett fogyasztói társadalom, felcimkézte közöny-mindennapjait és ráírta az emberéltre: akciós ár!
Felmerült bennem egy titkos kód lehetõsége, amelyet csak mi értünk, így a közönség játékunk részévé válik, de annyira ismerjük már egymást a kiállító képzõmûvészekkel még a rajzkörök õskorából, hogy minden fejbólintás, gesztus, mosoly egy-egy titkos jel, kód.
Így maradt egy szójáték:ösvény, örvény, törvény, fösvény – örvény törvény, fösvény örvény, törvény ösvény. Megmaradt valamilyen rejtett összefüggés alapján az ösvény, esetleg ösvény a vadonban – ez meg olyan Jack London-os. De az emberélet fogyasztói társadalmastul és posztmodern donquihotestól együtt egy nagy vadon és egy nagy kaland.
Sztereotípiáktól hemzsegõ öntudatlan létünkben magunkhoz térünk ideig-óráig, megállapítjuk, hogy milyenek is ezek az emberek, aztán visszasüppedünk a boldog öntudatlanságba, és ismét megállapítjuk, milyen rossz is a józanság. Keressük önmagunk, álmokat kergetünk és tapsolunk önmagunknak, ha megértettünk valamit ebbõl a vadonból. Gyorsan továbbadjuk felfedezésünket a másiknak, akit szintén boldoggá teszünk, megtapsoljuk, megöleljük és KEEP SMILING.
Ez a kiállítás is mosoly és ölelés, lehet hogy ósdi, lehet hogy patetikus, de lehet hogy valódi.
Egy-egy kiállítás kapcsán gyakran elhangzik a rendhagyó szó. Valószínûleg azért, mert izgalmas a fonetikai képe és mert senki sem ismeri valódi jelentését. A rendhagyó szó azt jelenti, hogy a maga nemében elsõ, és jellegébõl adódóan alkalmas arra, hogy hagyományt teremtsen, hogy legyen folytatása.
A ma itt kiállító képzõmûvészek a Márai Sándor Gimnáziumból és Alapiskolából indultak, jelenleg Szlovákia és Magyarország különbözõ mûvészeti jellegû egyetemein és fõiskoláin tanulnak, alkotnak vagyis : úton, ösvényen vannak.Fontos, hogy ne csak a saját ösvényünk legyen számunkra fontos, hanem a másik emberé is.
Szükségünk van arra, hogy lássuk egymást, hogy kapcsolatot tartsunk, hogy hacsak ideiglenesen is, de elveszítjük egymást a vadonban – viszont tudjuk, hogy mindig van egy ösvény.
Ez a mai kiállítás szintén egy ösvény, menjünk rajta végig együtt.
Ösvény. Ez a címe annak a kiállításnak, amelyen tíz fiatal képzõmûvész mutatkozik be a kassai közönség elõtt alkotásaikkal. A kiállított fotók, hagyományos és sokszorosított grafikák, elektrografikák, kerámiák, festmények egyaránt tanúskodnak a barátságról, az egymás iránti tiszteletrõl, a képzõmûvészet szeretetérõl és a tehetségrõl. 
