Öt tétel a mûvészetrõl |
| szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2009-03-02 |
|
|
A mûvészet lényegének nietzsche-i összfelfogásáról próbálunk most egy elsõ értelmezést adni, amelyben sorban kiemelünk öt tételt, amelyek a mûvészetre vonatkoznak.
a) A mûvészet mint a hatalom akarásának legátláthatóbb és legismertebb megmutatása
Miért éppen a mûvészetnek van megkülönböztetett jelentõsége, melynek az lenne a feladata, hogy megalapozza az új értékmeghatározás elveit? A válasz a 797. aforizmában keresendõ, amelynek tulajdonképpen a 794. aforizmától kellene meghatározottnak lennie: „A mûvész jelensége a legkönnyebben átlátható.” Ezután tovább olvasva is gondolkozzunk el ezen a kijelentésen. „A legkönnyebben átlátható”; vagyis saját magunkat a legelérhetõbben csak a mûvész lényegében láthatjuk át, ez a „mûvész” jelensége, a „mûvész-lét”. Ennél a létezõnél, vagyis a mûvésznél villan fel a lét a legközvetlenebbül és legvilágosabban. Vajon miért? Nietzsche sem mondja ki egyértelmûen, de könnyen megtalálhatjuk az alapját. A mûvész-lét egy létrehozni-tudás [Hervorbringen-können] . A létrehozás azt jelenti: valamit – ami még nincs – a létbe helyezni. A létrehozásban egyúttal a létezõ levésénél [Werden] idõzünk, és ekkor egészen zavartalanul pillanthatjuk meg lényegét. Mivel a hatalom akarásáról mint a létezõ alapkarakterének felfedésérõl van szó, ennek a feladatnak ott kell elkezdõdnie, ahol a kérdés a legvilágosabban mutatja meg magát; mert minden felderítésnek a világosból a sötétbe kell haladnia (és sohasem fordítva). A mûvészlét azonban az élet egy módja. Mit mond egyáltalán Nietzsche az életrõl? „Az élet… a lét számunkra legismertebb formája.” (689) Igen, a lét Nietzsche számára az élet fogalmának általánosítását – (lélegezni) „lelkesnek lenni” „akarni” „hatni” „válni valamivé” (581) – jelenti. És: „A lét– semmi más képzetünk nincs róla, csak az „élni” – Hogyan tud bármi is halott lenni?” (582) És: „Ha a lét legbelsõbb lényege a hatalom akarása…”(693). Ezekkel, a valamiképpen formális utalásokkal az egész horizontot végigmértük, hogy ezen belül ragadhassuk meg a „mûvész jelenségét”, amely az eljövendõ meghatározások számára van fenntartva. Ismét le kell szögeznünk: a mûvészlét az élet átlátható módja. Az élet a lét számunkra legismertebb formája. A lét legbensõbb lényege a hatalom akarása. A mûvészlétben a lét legátláthatóbb és legismertebb módjával találkozunk. Amely itt egyáltalán a lét lényegének megvilágítását jelenti, az a megvilágításon belül a mûvészet határozott elsõbbségére vonatkozik.
b) A mûvészet megértése a megalkotás és létrehozás irányából
Egyedül Nietzsche beszél a „mûvész jelenségérõl”, és kevesebbet mond magáról a mûvészetrõl. Akkor is, ha nehéz megmondani mi a mûvészet és miként kell léteznie. De az világos, hogy a mûvészet igazságához a mûalkotások is hozzátartoznak, tágabb értelemben azok a mûvek ezek, amelyeket „átélhetünk”. A mûvész az egyetlen, aki a mûvészet valóságának egészét felkutathatja. Az azonban bizonyos, hogy pontosan ez különbözteti meg Nietzsche felfogását a mûvészettel kapcsolatban, ti., hogy a mûvészet lényegét a mûvészbõl kiindulva vizsgálja; és jóllehet tudatos és határozott ellentétben áll a mûvészetnek azzal a felfogásával, amelyet õ az „élvezésbõl” és „átélésbõl” vezet le. Ez Nietzsche tanításának fõ tétele a mûvészetrõl. A mûvészetet a teremtésbõl és létrehozásból kell megérteni és nem a befogadásból. Nietzsche ezt a következõ módon juttatja kifejezésre: „Esztétikánk annyiban volt eddig nõi esztétika, hogy csak a mûvészet iránt érzékenyek fogalmazták meg „mi a szép” élményeiket. A mûvész mind a mai napig hiányzik a filozófiából…” (811) A mûvészet filozófiája Nietzsche számára is azt jelenti: esztétika, amely férfi esztétika és nem nõi esztétika. A mûvészetre vonatkozó kérdés a mûvészre – mint alkotóra és teremtõre – vonatkozó kérdés; az õ tapasztalatához kell mérni azt, hogy mi a szép. Most térjünk vissza a 797. aforizmához: „A mûvész jelensége a legkönnyebben átlátható.” Állítsuk ezt a kijelentést – a hatalom akarására és a mûvészet lényegére pillantva – egy fõ összefüggésbe. Így két lényeges kérdés áll elõttünk a mûvészettel kapcsolatban: 1. A mûvészet a hatalom akarásának legvilágosabb és legismertebb megjelené se. 2. A mûvészetet a mûvész felõl kell megragadni.
c) A mûvészet mint minden létezõ alaptörténése [Grundgeschehen]
És most olvassunk tovább: „innen rápillantani a hatalom elemi ösztöneire, a természetre stb…! De a vallásra és a morálra is.” (797) Itt jut kifejezõdésre – amikor a mûvészet lényegére pillantunk –, hogy a hatalom akarását a Természet mellett a következõ megjelenési területekkel egészíthetjük ki: társadalom és individuum, megismerés, tudomány, filozófia. A létezõnek ezek a megjelenései eszerint a mûvészlét bizonyos módjainak – a mûvészi teremtésnek és meg-teremtettségnek – az analógiái. A többi létezõ tehát nem a mûvész által megalkotott, mégis hasonló létkarakterrel bír, mint a mûvész által létrehozott mûalkotás(ok). Ennek a gondolatnak a közvetlen bizonyítékát az alábbi (796) aforizmában találjuk: „A mûalkotás, amely a mûvész nélkül jelenik meg, például mint test [hús], mint szervezet [porosz tiszti egyesület, jezsuita rendek]. A mûvész milyen mértékben csak egy elõ-zetes fokozat. A világ mint önmagát megszülõ mûalkotás.” Nyilvánvalóan itt a mûvészet és mûalkotás fogalma minden létrehozni tudásra és minden lényegi létrehozottra kiterjesztõdik. Ez nyelvhasználatunkra is vonatkozott egészen a 19. század küszöbéig. A kézmûves, az államférfi, a nevelõ mint alkotó: mûvészek. A természet is mûvész[nõ] [Künstlerin]. A mûvészet nem a ma használatos és szûkebb értelemben vett „szépmûvészet” volt, amely a mûben létrehozott szépet jellemzi. Nietzsche a mûvészetnek egy tágabb használatát adta, amelyben a szépmûvészet – más mûvészetekkel egyetemben – csak egy része a Mûvészetnek. Azonban azt kiköti, hogy a létrehozásnak a szépmûvészet és a hozzá tartozó mûvész analógiájaként kell meghatározódnia. „A mûvész csak egy elõzetes fokozat” azt fejezi ki, hogy a mûvész szûkebb értelemben a szépmûvészet mûveit hozza létre. Ezek után kell kimondanunk a mûvészetre vonatkozó harmadik tételt. 3. A mûvészet – a mûvész kiterjesztett fogalma nyomán – minden létezõ alap-történése; minden létezõ ilyen, ha egy megalkotott, önmaga által létrehozott. De most már tudjuk: a hatalom akarása lényegében teremtés és pusztítás. A mûvészet a létezõ alap-történése. Ez a kijelentés nem mond semmi mást, mint, hogy a mûvészet a hatalom akarása.
d) A mûvészet mint a nihilizmussal szembenálló ellenmozgás
Nietzsche jóval azelõtt, hogy megfogalmazta volna a mûvészet lényegét mint a hatalom akarásának megjelenését, már az elsõ írásában (A tragédia születése a zene szellemébõl) a mûvészetet tekinti a létezõ alapkarakterének. Azt, ami a létezõt – mint létezõt – meghatározza nevezhetjük „metafizikainak” is. Így érthetjük meg, hogy Nietzsche A hatalom akarása c. írása idején miért tér vissza A tragédia születésében kifejtett – a mûvészettel kapcsolatos álláspontjához. Ebbõl a meg-fontolásból idézzük a 853. aforizmát (ez zárja a IV. fejezetet): „…az elõszóban [ A tragédia születésének elõszavában] ahol Richard Wagnert mintegy beszélgetésre hívtam meg, olvasható e hitvallás, e mûvész-evangélium: a mûvészet mint az élet egyedüli feladata, a mûvészet mint az élet metafizikai tevékenysége…” (853). Jelen esetben tudnunk kell azt, hogy az élet nem csak szûkebb értelemben vett emberi élet: (schopenhaueri értelemben) az élet és a világ közé egyenlõségjelet tehetünk. A tétel schopenhauerinek látszik, vagy inkább az 1800-1803 közötti Schellinghez tûnik hasonlatosnak, viszont õ Schopenhauer ellen beszél. A mûvészet tágabb értelemben – mint létrehozott – a létezõ alapkaraktere. Ezek után a mûvészet – szûkebb értelemben – mint létrehozás, amely önmagából lép ki – a hatalom akarásának sok más formája mellett csak egyik – viszont a legmagasabb – megjelenése. A hatalom akarása a mûvészet által és csak mûvészetként válik egyáltalán láthatóvá; a hatalom akarása az az alap, amelyre – ellentétben az eddigiekkel – minden új értékmeghatározási elvnek épülnie kell. Eddig a vallás, az erkölcs és a filozófia uralkodott az értékeken. Ez az új értékmeghatározás – amely az eddigieknek az átértékelése – a mûvészetbõl, az összeomlásból és ellentétességébõl indul ki. Ezt mondja Nietzsche a 794. aforizmában: „Vallásunk, erkölcsünk és filozófiánk az ember dekadencia-formái. Az ellenmozgás: a mûvészet.” Nietzsche szerint az erkölcs fõ tétele, a keresztény vallás és a Platón által mind a mai napig meghatározott filozófia is ugyanazt jelenti: Ez a világ semmit sem ér, kell lennie ennél – az érzékiséggel áthatott világnál – egy jobb világnak, kell lennie egy igaz világnak az érzéki világ felett, amely érzékfeletti. Az érzéki világ csupán egy látszólagos világ. Ezt a világot és életet tagadják, és ha látszólag mégis igent mondanak rá, az is csak a végleges és határozott nemet-mondásukat hordozza magában. Nietzsche azonban azt mondja: „ Az erkölcs „igaz világa” egy hazugságon alapszik, tévedés; az érzéki világ – Platón nyelvét használva –: a látszatok és a tévedések világa; ez maga a igazi világ. Hiszen a mûvészet alkotóeleme az érzéki: az érzéki eltûnõ. Tehát a mûvészet arra mond igent, amelyet a látszólagos igaz világ meghatározása tagad. Erre azt mondja Nietzsche a 853. aforizmában: „ A mûvészet mint az egyetlen ellenerõ az életet tagadó minden akarattal szemben, mint par exellence keresztény-ellenesség, buddhizmusellenesség és nihilizmusellenesség.” Ezzel elérkeztünk a mûvészet lényegének negyedik tételéhez: 4. A mûvészet a nihilizmussal szembeni legkiválóbb ellenmozgás.
e) A mûvészet felértékelése az igazsággal szemben
A mûvészi: teremtés és formálás. Ha ez teljesen áthatja a metafizikai tevékenységet, akkor egyúttal minden tett és filozófiai gondolkodás is általa határozódik meg. A filozófia fogalmát nem azoknak erkölcsoktatóknak kell behatárolni, akik ezzel a világgal szemben – amely semmit sem ér – egy értékesebb másikat állítottak. Ahogyan Nietzsche legkorábbi példájában Schopenhauer megjelent: az ellenfilozófusnak, az ellenmozgást végzõ filozófusnak, a ”mûvész-filozófusnak” kell meghatározni ezt a fogalmat. Ez a filozófus mûvész, aki a létezõt egészében képes átalakítani; pontosan ott, ahol a létezõ teljesen feltárulhat: az emberben. Ezekhez a gondolatokhoz a 785. aforizmát kell elolvasnunk: „ A mûvész –filozófus. A mûvészet magasabb fogalma. (ellentétben az alacsonyabbal ti. a szépmûvészettel) Képes-e az ember olyan messzire helyezkedni a többiektõl, hogy megformálhassa õket. (Elõgyakorlatok: 1 az, aki önmagát alakítja, a remete. 2 az eddigi mûvész, aki kis lépésekben formálja az anyagot.)” A mûvészet szûkebb értelemben az érzékekre és látszatokra vonatkozó együttes igent-mondás; igent-mondás arra, ami egyáltalán nem az „igazi világ”, vagy ahogyan Nietzsche röviden megfogalmazza: nem az „igazság”. A hatalom akarásának különbözõ formái a mûvészetben másképpen határoznak arról, hogy mi az igazság- és Nietzsche számára ez mindig azt jelenti, hogy mi az igazi- és ez a tulajdonképpeni létezõre vonatkozik. Ennek egyrészt a filozófia vezér- és alapkérdése felel meg, másrészt az, hogy mi az igazság. A mûvészet az érzékiséghez mint látszathoz kapcsolódó akarat. Errõl az akaratról így szól Nietzsche: „A látszat, az illúzió, a csalódás, a levés (Werden), a változás akarása sokkal mélyebb, „metafizikusabb”, mint az igazsághoz, a valósághoz, a léthez kapcsolódó akarat. (853.) Természetesen itt az igazságot mint önmagáért való létezõt gondoljuk el. Az érzékihez kapcsolódó akarat ( melynek területe a valóságoshoz kapcsolódó akarat) azt a létezõt keresi, amely után a metafizika is kutat. Tehát az érzékihez mint igazhoz kapcsolódó akarat valójában a mûvészetben található. Nietzsche azt mondja (853.): „ A mûvészet és az igazság tartalmát már nagyon korán komolyan vettem: és még most is iszonyattal állok ez elõtt az ellentét elõtt. Ennek szántam az elsõ könyvem: A tragédia születése a mûvészetet egy másik hitvallás hátterének gondolta:”…vagyis, hogy nem lehet az Igazsággal élni; hogy az „igazság akarása” máris az elkorcsosulás egy tünete…” Ez a gondolat tényleg iszonyatosnak tûnik, azonban elveszíti ezt a különösségét, de semmit sem veszít súlyából, ha helyes módon olvassuk. Az igazság akarása, amely – jelen esetben és Nietzschénél mindig – az igaz világhoz kapcsolódó akaratot jelenti (Platón és a kereszténység értelmében), az érzékfeletti és az önmagáért való létezõ akarása. Ennek az „igaznak” az akarása igazság szerint nemet- mondás erre a világra, ahol éppen a mûvészet honol. Mivel ez a világ a tulajdonképpeni és egyedül való és igaz világ, Nietzsche a mûvészet és igazság viszonyát illetõen azt a magyarázatot tudja adni, „hogy a mûvészet sokkal értékesebb az igazságnál.” (853.) Ez azt jelenti: az érzéki magasabban áll és tulajdonképpenibb, mint az érzékfeletti. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik még a 822. aforizma is: „Azért van mûvészetünk, hogy ne menjünk tönkre az igazságtól.” Az „igazságot” ismét az érzékfeletti „igaz világaként” értjük; amely magában rejti azt a veszélyt, hogy tönkre tegye az életet, (az élet Nietzschénél mindig felfelé törekvõ életet jelent). Az érzékfeletti kiszakítja az életet az erõvel telített érzékiségbõl; megtagadja ezeket az erõket, ezáltal gyengítve õket. Az érzékfelettire pillantva az önmegvetés, a gyengeség és részvét, a megaláztatás és alulmaradás a tulajdonképpeni „erény”. „Ennek a világnak az ostobái”, az alantasok és rosszon–túljutottak (Schlechtweggekommenen) válnak „az istenek gyermekeivé, õk lesznek az igazi létezõk. Az alacsonyan élõk azok akik a „magashoz„ tartoznak, és nekik kellene megmondani, hogy mi a Magasság (vagyis az õ magasságuk). Minden teremtõ felemelkedés és minden büszkeség az önmagán nyugvó életet jelenti, ami szemben áll a lázadással, félrevezetéssel és bûnnel. Viszont azért van mûvészetünk, hogy ne menjünk tönkre az „érzékfeletti” igazságától, amely érzékfelettiség az életet az általában vett gyengeség és hanyatlás által ösztönzi. A mûvészet és az igazság lényegi tartalmára tekintettel egy további és egyben utolsó tétel következik:
5. A mûvészet sokkal értékesebb az igazságnál
Ezután az öt tétel után gondoljunk vissza Nietzschének – egy már korábban elhangzott – a mûvészetre vonatkozó kijelentésére: „A mûvészet az élet legnagyobb ösztönzõ ereje…” (808.) A tanulmányt Andre Martins de Barros kortárs szürrealista festõ alkotásaival illusztráltam. A szürrealizmus és a szubjektivista létfilozófiák kapcsolata számomra evidens. Ha valaki nem így gondolja, lehet róla beszélgetni... |
Vélemények :
| név: KissL. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-20 |
| Otinak. Mindaz, amit leírtál, igaz az alulról fölfelé építkezésre. De a felülrõl lefelé..? Ott bármit megtehetnek most is. Hogy mégsem születik semmi, talán azt bizonyítja, nullák akik ott vannak. Leváltsuk õket..? |
| név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-19 |
| Hát ... a mûvészettõl egy kicsit eltérült a beszélgetés. Azt gondolom, Nietzschénél az alkotómûvészrõl van szó, a hozzászólások pedig elsõsorban az alkottatókról szólnak, és a lehetséges céljaikról. Jó volt-e a régi kor(ok)ban élni? Mennyire volt szabadság vagy rabság? A rendelkezésünkre álló bizonyítékok csak részleges útmutatást adnak. S mennyi rettegés volt akkor, s ez hogyan befolyásolta a napi életvitelt? Ez talán még nagyobb talány. Ami biztosnak látszik: a régi korok emberei elsõsorban a szükséglet miatt alkottak, ami a megélhetésükhöz fontos és hasznos. A mai naphoz közeledve azt láthatjuk, hogy a fennmaradásukért (is) alkottak. De az alkotásoknak még sok egyéb funkciója is lehetett, melyeket részben megint csak találgatunk. A mai alkotásokról szinte minden információ a rendelkezésünkre áll(hat), mert az alkotók megkérdezhetõk (s talán válaszolnak is - és ami még lényeges, talán õszintén). A mûvészet és igazság kapcsolata megfogalmazáson kívülre szorult. Talán nem véletlenül. Már maga az igazság definiálása is bizonytalanságok sorát szüli. S hogy melyik az értékesebb? Mikor melyik. De a mûvészet sem mindig van tekintettel azokra a (hagyományos) értékekre és szükségletekre, melyek az emberek megfelelõ életminõségéhez és az egész világ létezéséhez esetleg (vagy biztosan) szükségesek. Mire gondolok? Egy-egy monumentálisabb (mû)alkotás vajon nem változtatja-e meg úgy a környezetét, hogy annak pusztulás és elsivárosodás lesz a vége? Például, ha már az építészetet vettük központivá: az autópályák az emberi civilizáció és fejlõdés számára nagyon fontosnak látszanak, de a környezetünket (azaz az ökoszisztémát) megváltoztatja, átvágja állatok területét és elzárja, összezár és elkülönít, a biológiai diverzitást gátolhatja, lecsökkentheti. Akkor értékesebb vagy sem? És: igazság vagy csak rész vagy még az sem, amit "idefirkáltam"? Azt mondom hát: amit most írtam, egy miniatûr esszé, kísérlet valami megragadására, ami talán meg sem ragadható. |
| név: ferdinánd e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-12 |
| azta. Ezt megírtad, testvér, de rendesen megírtad. El vagyok halva |
| név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-12 |
| Szia, MS. Nekem is hasonló elképzeléseim vannak ezekrõl a dolgokról. Nem lehet, hogy az építész, aki fejében megszületik az épület terve, és meg is tervezi azt, kiszámítja a statikáját, meghatározza a felhasználható anyagokat, a homok fajtáját, a cement minõségét, beszerzi kisteherautójával (vagy naggyal) a dolgokat, kigondolja a bútorokat a legapróbb részletekre is ügyelve, a vécépapírtartóktól a burkolólapokon keresztül a gardróbszekrényig -- õ maga vegye is meg, rakja össze, keverje a betont, rakja a falat, tolja ki kisfurikkon a törmeléket (amelynek szelektált elszállítását is bebiztosítja), rakja és építse meg az állásokat, vakolja be a falakat, rakja fel, miután megszerezte a cseréptetõt, a csatornát.... Hagyjuk. Szóval mindezeket nem teszi. De valakinek vagy valakiknek meg kell csinálni mindezeket... Rabszolgaság nélkül nincs kultúra! Egyetértek. Mivel, ha a felsorolt részleteket mesterekkel végezteti el, akiknek fizetnie kell a munkáért, akkor az említett építésznek a tervezésen és a megrajzoláson kívül újabb feladatai adódnak: Pályázatot kell írnia! Hozzá be kell szereznie százezer igazolást és dokumentumot, amelyek nem lehetnek három hónapnál idõsebbek, még a saját aláírását is igazoltatnia kell közjegyzõ elõtt... és akkor még az önrész bebiztosításáról nem is beszéltünk... Tegyük fel, sikerült kitöltenie a sok faszságot, 5 példányban lemásolnia, minden másolatot hitelesítenie - és ha Magyarországról pályázottt, akkor minden igazolást tolmáccsal lefordítania, majd minden másolatot hitelesítenie... Tegyük fel mindezeket elküldte. A bíráló bizottságban viszont elõre ki van tippelve az a néhány szerencsés, akit megdobnak némi zsével. Tegyük fel, hogy felutazott párszor Pozsonyba vagy Pestre, tegyük fel, hogy meghívott lakomára ezt-azt, tegyük fel, hogy beigért zsebbe kápét adómentesen... Tegyük fel, hogy nyert a pályázata. De nem teljes összeget, az fix. Az önrészt, amit vállalt, viszont be kell tartania. Sokszor az önrész így magasabb lesz, mint a kapott támogatás. Ééééééééééééés akkor jön a lebonyolítás, amikor mindenki részesedni akar, maaaaaaaaaajd az elizélés. Az elszámolás! Amikor az önrésszel is el kell számolni. És, ha a ferencjóskabeli nyanyaországból pályázott valaki, akkor minden blokkot, minden számlát lefordíttatni, majd hitelesíteni.... Hagyjuk. Szóval, ha az építésznek nincsenek rabszolgái, magasról leszarja az egészet. Ezért hanyatlik minden, ezért csak álmodozik a bölcs és cseszik az egészre. Fõ, hogy tudja, mi az amit meg tudna csinálni és mi az, amit nem. |
| név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-12 |
| Végülis mindegy: nekünk van egy ferde elképzelésünk a rabszolgatartásról, hogy ütötték-verték õket, éheztették, kínozták, valõjában azonban értékesebbek voltak, mint a háziállataik. Vannak hülyék, akik kínozzák a saját kutyáikat vagy a lovaikat, azonban ez nem általános. Az az igazság, hogy egy rabszolgának sokszor jobb dolga volt, mintha szabad maradt volna a saját kultúr-környezetében, ahol emberáldozatokat mutattak be, vagy ahol egymerõ rettegés volt az élet. Szabadok... Hát, a régi világban alig akadt szabad ember... Ezen is gondolkozz el, kedves KL. |
| név: KL. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-07 |
| Ez a dolog egyik nézete MS. De a piramisokat pl. nem rabszolgák építették, hibátlan ellátást kaptak, gyógyították a betegeket, sérülteket, stb. Persze, biztos volt némi ráhatás (nem sokan dolgoznának, ha nem lenne muszáj), de a piramis jóval több volt, mint temetkezési hely, egy nagy koporsó (ekkora blõdségre is csak a 20.századi ember volt képes...), a kultikus élet szerves része, így valamilyen szinten a közszabadok is azonosultak az építésével. Nem hiszem, hogy minden nagy, maradandó dolog mögött feltétlenül erõszak állna. Sztálin nem fejeztette be a kommunizmus épületét a 40m-es Lenin szoborral. Pedig biztos lett volna hozzá "energiája." |
| név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-03 |
| Nietzsche mondta, hogy rabszolgaság nélkül nincsen kultúra! A rabszolgák, lehetnek azok munkanélküliek, menedzserek vagy a tengerpartokon összezsúfolódott tömeg - csak a halálraítélt tejúthorda. Most vannak, holnap nincsenek. Hogy az emberi létezést semmibevevõ csodák - azok! A mûvészet nem az embereket és pláne nem a tömeget szolgálja. Cheopsz fáraó talán megkérdezte a véleményüket... vagy Periklész, amikor újjáépíttette az Akropoliszt feleslegesen agyondíszített templomokkal, ahelyett, hogy az emberek jólétével és megelégedettségével törõdött volna... Vagy a Mediciek, akik ahelyett, hogy ügyes kõmívesekkel faragtattak volna valami szépet, egy Michelangelo nevû éretlennek fizettek horribilis összeget egy csúf módon meztelen, kisfütyijû alakért.... ccc |
| név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-03 |
| "A dubai-i építészeti csodák", a felhõkarcolók, stb. Valóban csodák. Az emberi lét semmibe vetett gyönyörûségei. Az alkotók csodája, isteni együttmûködéssel. Hát, ja! Csak az eredménye, nyomor, természetpusztítás, mindenbõl kirekesztõdött élet, összezsúfoltság egy akkora területen, mely a minimum revier-nek is csupán töredékét biztosítja, a szociálpszichológiai személyes tér pedig fájó módon rég behorpasztva. De legalább álmélkodhatunk önnön csodánkon. Az esztétikai mûvészet hanyatlásunk lenyomata, a többi, pusztításunk és átváltozásunk diadaléneke, melynek vége requiem lehet. A szabadidõ eltöltése elcsigázottságunk feloldódásának biztosítéka. Többségünk egyre többet és egyre kínkeservesebben dolgozik, hogy modern világunk státus-szimbólumait magunkénak tudhassuk: kocsi, tv, egyebek. Mert ha nem, nem vagyunk jó állampolgárok, nem vagyunk elismert és megbecsült társadalmi tagok (lásd Merton anómia elméletét, esetleg Durkheim-et). A szabdidõnkhöz kapjuk a butító injekciókat, tv, bulvár, miegymás. Legyen az akár tengerparti (álom)nyaralás, mint a heringek összezsúfolódva egy homokpadon, élvezve ugyanazt, mint a több milliós épületrengetegekben. Ez lenne az isteni együttmûködés remeksége és csodája? Hát nem csodálkozom, ha Nietzsche pörlekedett istenével. |
| név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-03 |
| A történelem során a továbbfejlõdésre mindig mint hanyatlásra tekintettek az idõsebbek. Akiket felváltott az új generáció. Hanyatlik a közember ízlése. A tömegek sosem érdekelték a transzcendenciát. Viszont figyeljük csak meg, mire képes a magas mûvészet... Ha már ezt ilyenféleképpen nevezik, a tudomány és a technika sem ismer határokat. Gondoljunk csak a Dubai-i építészeti csodákra. Meg nemcsak ott. Teli van a világ lenyûgözõ alkotásokkal. Az emberi és isteni együttmûködés remekeivel. Nem tudom, miért indultok ki a környezetetekben fellelhetõ szemétbõl vagy a tévé által a rabszolgaságot elviselhetõvé tevõ szórakoztatóiparból. Szabadidõs idétlenségekbõl... Mert, ugye, akinek szabadideje van, az a butaság rabszolgája. Aki meg dolgozik, az látástól vakulásig... Vannak viszont, akik mindezek fölött állnak. Egy bizonyos oligarchia, akiknek megadatott, hogy lássanak, halljanak, érzékeljenek... |
| név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-03-02 |
| A mûvészet az isteni magasság megkísértése: alkotni, mint „teremtõnk” tette. Megélni és gyakorolni a legfõbbnek tekintett hatalom jogát. „Isten az embert saját képmására teremtette”, s ebbõl két dolog következik: 1/ Ha felruházta belsõleg is az isteni tudás és hatalomgyakorlás képességével, akkor ezt alkalmaznunk is kell. Az eredménye látható. A teremtett világ haldoklik az új alkotó(k) kezeinek munkájától. 2/ Csak külsõ formájában teremtett hasonlóvá (olyanná) bennünket, s mégis azt hisszük, megadatott nekünk a teremtés, az alkotás képessége. A végeredmény ugyanaz. Az elsõ esetben a gyakorlás legszélesebb szabadsága, a második esetben a mindenhatóság téveszméje sodor bennünket saját világunk és így önmagunk elpusztításába is. Bár ezt nem látjuk és érezzük át. Az isteni magaslatokról repülésbe kezdünk, mely tulajdonképpen zuhanás, de mi nem éljük át a becsapódás szörnyûségét, mert a magaslatok mélysége a jövõ megszületõ utódainak idõködébe vész. Hát hihetjük, hogy repülünk, lehetünk omnipotensek. A mûvészi alkotás rögzíti zuhanásunk repülésének szépségeit. Torzult orcánk, a fel nem fedezett félelmeket rejti, a szürrealitás új kapaszkodónk, melynek segítségével hihetjük, hogy minden rendben. A mûvész egyfajta próféta, ki szenvedéseink legmélyebb bugyrait is képes (lehet) bejárni, s alkotásaival tudósít. De esztétikánk széppé, katartikussá teszi az élményt, és borzadás helyett az öröm forrásává válik, s (talán) elringat bennünket. A mûvészet a hatalomgyakorlás színtere és megélése (lehet), melynek hatása az önáltatás, a felülemelkedés és a fertõn felüliség. Ringunk, ringatózunk esztétikánk léket kapott, süllyedõ hajóján, s hisszük (és elhitetjük), hogy a hullám locsogása jobbításunk dicséretét zengi, s nem a közelgõ elnyeletés vészharsonája és a világ örömujjongása. |