Peter Zumthor

A Pritzker-díj a legrangosabb kitüntetés, amit építészek kaphatnak, s amelynek renoméját a Nobel-díjéhoz szokták hasonlítani. 1979-ben alapította Jay A. Pritzker, azóta minden évben odaítélik egy építésznek, aki – a díj alapszabálya alapján – tehetségével, innovativitásával hozzájárul az emberiség és az épített környezet értékeihez az építészet mûvészetén keresztül.

Peter Zumthor

Idén egy eddig alig ismert svájci építész, Peter Zumthor kapta meg a díjat. A zsûri értékelése alapján nemcsak munkáival, hanem életével és az építészethez való hozzáállásával is  kiérdemelte az elismerést.

Peter Zumthor 1943-ban született Bazelben, Svájcban, egy szekrénykészítõ fiaként. Elõször õ is asztalosnak, késõbb formatervezõnek tanult. Építészeti tanulmányait 1966-ban kezdte a New York-i Prett Institute-on. Tanulmányai befejezése után mûemlékvédõkent dolgozott Svájcban, a Grisons kantonban. Ezek az impulzusok azért fontosak, mert sok információt szerzett a népi és hagyományos építészet és bútorkészítés értékeirõl, konstrukcióiról és anyaghasználatáról, amelyeket késõbbi munkáiban kamatoztatni tudott.

Munkái elsõ látásra nem túl látványosak. Hiányzik belõlük mindenféle lenyûgözni akarás, formái puritánul egyszerûek. Minimalizmusában azonban van valami nagyon erõteljes spiritualitás. Bennük van a svájci építészet letisztultsága, a tisztelet a nemes anyagokkal szemben, de reagál az ember és természet ma már nagyonis problematikus viszonyára is. Érezni bennük alkotójuk hitvallását, hogy természetközeli ember próbált maradni, bennük van, hogy tudatosan próbálta nem követni a divatirányzatokat, hogy egész élete során megengedte magának azt a luxust, hogy csak olyan megbízásokat vállaljon el, amelyekben tényleg lát fantáziát.

Így tudta minden épületét másra formálni, reagálni környezetük szellemére és szuggesztív térhatást elérni. Épületei munkálatait nem fejezte be a tervezési stádiumnál, hanem végigkísérte a kivitelezésbe is, minden egyes részletre ügyelve és technikailag megoldva azt. Egyes tervei megépítése sokszor évekig eltart.

Termálfürdõ, Vals, 1993-96

A valsi termálfürdõ tulajdonképpen egy óriási, fûvel benõtt, sziklába vájt kõtest, amely bár egy fürdõkomplexum része, valójában egy teljesen különálló egység. A közelben lévõ szállodával egy földalatti folyosó köti össze. Az építész szándéka az volt, hogy olyan formát alkosson, amely úgy hat, mintha öregebb lenne, mint a környezõ épületek, mintha mindig itt lett volna. Nem alakított ki különbözõ vízi attrakciókat a fürdõzõk számára, elõtérbe a fürdést, mint megtisztulási folyamatot, megpihenést helyezte. A valsi termálfürdõt megépítése után két évvel mûemlékké nyilvánították. A fürdõ megépítése jó hatással volt a város idegenforgalmára, sokan úgy tartják, maga az épület rántotta ki az ismeretlenségbõl.

Kolumba Múzeum, Köln, 2007

A kölni Kolumba Múzeum érdekessége, hogy egy gótikus templom helyére épült, amelyet a második világháború folyamán szinte teljesen lebombáztak. A maradványok között 1950-ben kápolnát építettek. Az egyháztörténeti múzeum új tömege magába foglalja a maradványokat és a kápolnát is. Egyszerû kubikus falai illeszkednek a környezõ város terébe, az ablakok elhelyezése és a perforált falak pedig izgalmas fényjátékokat képeznek a belsõ terekben.

Klaus testvér kápolnája, Mechernich-Wachendorf, Németország, 2007

A kápolna Kölntõl kb. 40 km-re található egy magánfarmon, Herman Josef Scheidtweiler megbízására épült a 15. században élt Klaus testvér tiszteletére. A kápolna Peter Zumthor tervei alapján épült a farmer és családjának kétkezi munkájával.
Építésének különleges a technológiája. A falakat úgy formálták meg, hogy egymásnak támasztott farönkökbõl alakították a zsaluzást, amelyek közé vasbetont öntöttek 25 cm-es sávokban. Ez az osztás látszik a zsaluzás eltávolítása után is. Miután a beton megkötött, a belsõ zsaluzást kiégették a belsõ terekbõl. Így alakult ki a fekete, elszenesedett belsõ térfelület. Az épületet nem zárták le ablakkal, a nyílás a tetõszerkezetben nemcsak a napfényt, hanem az esõt is beengedi, ilyen puritán formában utalva egy szent életû ember életére.

Szent Benedek-kápolna, Sumvitg, Svájc, 1985-88

Az egyszerû térformálású templom eltér a környék szakrális építészeti szokásaitól, a fehér kõ használatától. Felhasználja inkább a helyi mesteremberek szakértelmét  és svájci hegyek között megbúvó falvak házainak formanyelvét.