... – hanem azért is, mert eleddig a kiállítótermek részéről indokolatlanul mellőzött Platzner Tibor retrospektívját tekinthetjük meg itt, egészen június 13-ig.

Platzner retrospektív a Limesben

Kiről is van szó?

Platzner Tibor munkásságára elsősorban a Komáromi Jókai Színház díszlet- és jelmeztervezőjeként emlékezhetnek a színházba járók. De ez a hivatalbeli tevékenysége csupán egy töredékét teszi ki életművének – bár ez a tevékenysége, hatását tekintve, egyáltalán nem elhanyagolható.

A hatvanas évek közepétől alakult és szélesedett képzőművészeti tevékenysége. Képzését a nyitrai főiskola pedagógiai karán szerezte, képzőművészeti szakon. Nagy hatással volt rá a dada és a pop-art – ami elsősorban a talált tárgyak (objet trouvé) és a festmények esztétizált találkozásaiban nyilvánul meg a legintenzívebben. Ezek a plasztikus, kolorizált asszamblázsok párhuzamot mutatnak az erre az időszakra jellemző csehszlovák avantgárd, avagy akcióművészek próbálkozásaival (Kordoš, Fila); és méltán emelik – kifejező erejüket tekintve – szignifikáns képviselőjévé is ennek a technikának.  Később, a nyolcvanas években  jelentkezik Platzner művészetében egy tudatos absztrahálási tendencia, amelyet lényegében egészen a haláláig csiszol, és amely az absztrakt expresszionizmus által ismert sémákhoz vezetik őt. Nem véletlen, hogy példaképének Mark Rothkót tartja, aki ezen az úton eljutott a cím nélküli és szuggesztív lineáris kompozíciókhoz. De míg Rothkónál felfedezhetetlen a tárgyi valósággal való kapcsolat – hacsak a táj horizontális minőségét nem tekintjük annak –, addig Platzner absztrakt művei mindvégig kötődnek a valós vizuális élményekhez és a belőlük származó tapasztalatokhoz – bár a munkákból érződik, hogy a művész folyamatosan egyre kijjebb és kijjebb helyezi ennek a tapasztalásnak a határait. (Olykor már csak a cím utal a tárgyi kiindulópontra.) Így a belső látás, amire Rothko is épít, egyre inkább megjelenik Platznernél is, mintegy a tapasztalati világ tükre által. És ettől is válnak színpadiassá az alkotások. Mint ahogy a színpadon megjelenített valóság sem más, mint egy-egy baudrillardi simulacrum – egy illúziót keltő másolata a valóságnak. Egészen biztos, hogy a Komáromi Jókai Színházban eltöltött díszlet- és jelmeztervező (és plakáttervező!) tevékenysége determinálta a művészi pályáját, de talán még izgalmasabb megfigyelni azt, hogy ez a kifogyhatatlan irodalmi inspirációval teli közeg miként tükrözi az absztrakció felé való törekvését. A kiállításon több díszletterv és jelmezskicc is helyet kapott, amelyek erről a művészi párbeszédről tanúskodnak. 

Az életmű rendkívül sokszínű, mintha egy 50 éves színházi repertoár prospektusát lapozgatnánk, jelen van a komikum, de a tragikus színezet is. Variációk egy témára, nincs állandó stílus. Buffon szerint: a stílus maga az ember, ebben az esetben: maga Platzner. Ő modulálja, a XX. század kifejezési eszközeit – a (neo)dadaizmustól az új figurációig. (Érdekes összecsengést mutat az őrült Markéta-ciklus – William de Kooning munkáival.) Ám az idővel egyre romló látása miatt, a dinamikus ecsetkezelés általi expresszív színhatások – amelyek folyamatosan nyilvánvalóbbá kényszerülnek a már fehérre kent alapfelületen – sötétedő kontrasztusokba csapnak át.

Ennek ellenére a kiállított művek mindenhol egy gondolkodó, belső párbeszédet folytató alkotó művésznek a munkáiról tanúskodnak, aki folyamatosan kereste a legmegfelelőbb eszközt a legpontosabb kifejezéshez. Ez a jelleg is kölcsönöz egy meditatív jelleget Platzner festményeinek. Az, hogy ez a csonkán maradt életmű (mindössze 61 évesen, tisztázatlan körülmények között hunyt el, 2000-ben) alkalmat adhat egy izgalmas, vizuális kalandozásra – győződjenek meg erről maguk is, június 13-ig a komáromi Limes Galériában.