A fentebb leírtak az idei Pegazus Alkotói Pályázat vers kategória gyõztese által beküldött verscsomag szélén található. Már az a biztató, hogy van még, ki egyáltalán ír verset 18 évesen. Hogy  nem csak bambán ül és néz a semmibe, hanem gondolkodik, észlel s érez. A Füleken élõ, gimnazista Rácz Boglárka egy felfedezésszámba menõ örömet tudott okozni szinte teljesen érett, mély emberi érzéseket közvetítõ, a lázadás ízét újra elõhozó verseivel. A megfutni való pálya elején áll. Jó pályát és hosszan tartó futást kívánva neki néhány versének elsõ nyomtatásbeli közlésével biztatni szeretnénk. Rácz Boglárka: Cím nélkül
Megmérgezett illúziókban úszom...
Szembeköpött évek?!
Ugyan!
Kifakultak a lázadások
pupilláink mélyében...
Idõnket kitagadjuk,
s maroknyi perceink már
megbocsájtásra sem
elegendõk...
Cím nélkül III.
Ikonszép álmokkal takarom
be testem...
Születünk.
Lélegzünk.
Lángok nélkül égünk!
Vergõdve mozdulunk a kifakult
Szélben!
Fáradunk.
S miután elnémulnak reflexeink
ikonszép álmokkal takarom
be testem...
Cím nélkül IV.
Takarékidõtárak
maroknyi évei
közt úszom
takaréba rakott erõmmel.
Vár még rám valaki?
( s a megerõszakolt szél
elfújja utolsó csónakom...) |
