Rajzszög-táborok bemutatkozása

Nagyszabású kiállítás keretében mutathatta be a Rovás és a Gombaszög Fejleszt. Alapítvány a Rajzszög  alkotótáborok ötéves anyagát, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XI. Országos Találkozója alkalmával, a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában.

A kiállítás megnyitójára a rendezvény nyitóprogramjaként került sor, 2005. április 9-én, szombaton délelõtt fél kilenctõl, népes pedagógushad elõtt.

Szászi Zoltán, költõ és publicista méltatta a kiállított alkotások minõségét, a táborok hangulatát, az oktatók felkészültségét és fõleg a lelkesedést, ami fiatal mûvészeket, tanárokat és értelmiségieket összekovácsolt a tehetséggondozás szellemében. Mert értékei határoznak meg egy nemzetet és nemzeti kisebbség esetében mindez hatványozottan igaz.

Az alkotásokra rengetegen rácsodálkoztak és ámulva néztek egymásra egy-egy ismerõs név, aláírás láttán. Sokan nem is gondolták volna, hogy az állandóan izgõ-mozgó, a hiperaktívnak vagy kezelhetetlennek tartott diákban bent, mélyen forr valami. Valami, ami meg akar valósulni általa... És dehogyis rosszcsont, csakazértis gézengúz, hanem csupán más, mint a többiek.
A világ leghálásabb, legaranyosabb diákja, ha foglalkoznak vele.
Nálunk viszont nem foglalkoznak a tehetségekkel.
Nálunk a középszerûek a tanítók kedvencei. Akik nem kérdeznek olyat, amivel zavarba lehet hozni a felnõtt embert..., akik a megszabott idõben rendetlenkednek és azt is úgy, hogy az tetszik a tanítóknak, akikkel nincs gond. Akik nem készülnek el korábban a feladatokkal, akik minden versenyre bejelentkeznek és minden szakkört látogatnak.

Végül is, nemcsak nálunk van ez így. A középszerûség állandóan statisztikai adatok mögé bújik, elismerõ oklevelekkel, bizonylatokkal, igazolásokkal, adatokkal bizonygat, IQ-tesztek alapján osztályozza saját képességeit... - de a kiemelkedõ képességû emberek más hullámhosszon vannak.
Õvelük nem törõdik ebben az országban senki sem, és mindez hatványozottan érvényes a nemzeti kisebbségek esetében.

Egyrészt jó ez próbatételnek, egyfajta természetes szelektálódásnak - mert ha tényleg tehetség valaki, az már abban megmutatkozik, hogy felül marad. Másrészt, nem kell hálálkodni a késõbbiek során sem iskolának, sem rendszernek, sem rokonnak, sem boldog õsnek - senkinek!

Mestere pedig mindig akad annak, aki megérdemli. Eljön a tanítványáért. Kiveszi. Kiviszi.

Valami ehhez hasonló filozófia jegyében zajlanak a Rajzszög és a Rovás táborok.

Nagy tévedésben vannak ugyanis azok a tanítók, akik "jó iskolákban" szeretnének angyalokat tanítani. "Elit iskolában" csupa válogatott gyereket, ahol élvezet, egymerõ gyönyörûség a tanítás... Ahol abból is, hajh, muzsika fakad, ha nyikorog a pad...

Mit akar ez jelenteni? Mit takar ez? Kiválasztott gyerekeket és kiválasztott tanítókat? Vagy pusztán a középszerû csúcsát mindkét esetben?

Tudomásom szerint igazán nagyokká azok váltak, akiknek folyton bizonyítaniuk kellett. A mellõzöttek, az elhanyagoltak, a nem kedveltek..., akiktõl nem vártak különösebb teljesítményt.

A tanítás kihívás. Akár a föld megmûvelése... Az én szememben a lehetetlennel megbirkózni, a problémákat megoldani - az a feladat!

                                                               Válogatás a táborok alkotásaiból