Rejtjeles üzenetek

Pozsonyban, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében kedd délután 5 órakor nyílik Dréher János – Osztott terek címû kiállítása. A budapesti alkotó különleges idõutazásra invitálja a nézõt, és aktív közremûködésünkre, képzelõerõnkre, fantáziánkra is számít.

Ezek a képek elsõ pillantásra zavarba ejtõek, inkább érzéseket, mint gondolatokat generálnak, hiszen olyanok, mint egy-egy kódolt üzenet. Keresgéljük a megfejtést, és magunk is megdöbbenünk, milyen gyorsan megérkezünk távoli korokba, és milyen hamar részesei leszünk a múlt és a jelent találkozásának.
Dréher rétegeket jelenít meg mûvein, plasztikusan és sokat sejtetõen, hogy önkéntelenül azt keressük, ami a rétegek alatt található. A történelem folyamata és megszakítottsága jelenik meg az omló vakolatokra, kopottas burkolatokra emlékeztetõ képeken. A letûnt civilizációk pusztulása feletti szomorúság érzése keveredik egyfajta kíváncsisággal, az örök változás szükségszerûségének érzésével, a múlt és jelen találkozásának izgalmával. Felsejlenek a letûnt századok emlékei, rekvizitumai, ám a dimenziók az egyéni benyomások interpretálásával egyegyemessé tágulnak. A befogadó dolgát maga a technika is jelentõsen megkönnyíti.

A képek ugyanis szinte a szemünk elõtt „épülnek fel”. Egyfajta beavatás, mûhelytitkok megosztása, amit látunk, a legtöbb festõvel ellentétben ugyanis Dréher János számára nagyon is fontos, hogy a befogadó lássa, hogyan, milyen módon készültek a festmények. Önkéntelenül is tudatosítjuk magát az anyagot, és azt vizsgáljuk, mely rétegek kerültek fel a vászonra utolsóként, és vajon mi rejtõzik alattuk. Az összhatás ennek ellenére nem kaotikus, hanem nyugalmat árasztó és állandóságot sugalló. Néha egy-egy indulatosabb, határozottabb vonal töri meg az összhangot, a képen belül gyakran megjelenik egy másik, kisebb kép  fragmentuma, mintha csak véletlenül került volna oda. 
Milyenek lehettek a távoli korok falfirkái? Mit üzentek az utókornak? Mennyi maradt belõlük, és minek köszönhetõ, hogy legalább töredékesen fennmaradtak? Miért pont azokat a felületeket akarja megmutatni nekünk az alkotó, amelyeket a vásznakon látunk? Hogyan kapcsolódik a múlt a jelenhez?
A válaszok, azaz a lényeg rejtve marad, ha úgy tetszik, ki-ki maga kell, hogy lehámozza a régeteket és megfejtse Dréher János furcsa, elgondolkodtató rejtjeles üzeneteit. A tárlat október 31-ig látható a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében (Palisády 54.) munkanapokon 10-tõl 19 óráig.

Juhász Katalin

Dréher János (1952) 

1982-ben végzett a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskolán, Bráda Tibor tanítványaként. Budapesten él és dolgozik. Tagja a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének (Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete); 1996 óta választmányi tag, 1998 óta felügyelõbizottsági tag; alapító tagja a Rákospalotai Mûvészeti Egyesületnek, amely 1996 óta mûködik. A fõiskola elvégzése óta tanít a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium rajztagozatán. Rendszeresen részt vesz magyarországi kiállításokon, de képei láthatóak voltak már többek között Svédországban, Dániában és Belgiumban is. 1993-ban mûvészeti oktató munkájáért Németh László-díjjal jutalmazták. Lírai absztrakt festõ, leegyszerûsített síkformákból, plasztikusan alakítja ki képeit. A különbözõ fakturális megoldások révén (homok, cement, beton) a képek szerkezete egy új térben elhelyezhetõ világot teremt.