 Aláfestés nélkül dolgozott eleinte, gyakran szénnel rajzolta fel a formákat, amelyeket transzparens színekkel töltött ki. A színek alól átütõ fehér és a sötét tónusok nagyon érdekes hatásúak, gyakorta nyomasztóak voltak. Kezdeti, kissé rezignált korszaka elsõ jellegzetes alkotása az Öreganyám.
|
1861. május 23-án, Kaposvárott született Rippl-Rónai József festõmûvész, a magyar posztimpresszionizmus legkiemelkedõbb alakja. 1881-ben a budapesti egyetemen gyógyszerész-mesteri oklevelet szerzett, majd egy grófi családnál nevelõsködött, emellett autodidaktaként foglalkozott a festészettel. Figyelemreméltó kezdeti eredményei láttán ösztönözték barátai, hogy képezze magát. Így került a a müncheni Képzõmûvészeti Akadémiára, ahol 1884-ben kezdte meg tanulmányait. 1887-ben ösztöndíjjal Párizsba került, ahol Munkácsy tanítványa lett. Eleinte nagy hatással volt rá mestere, késõbb kapcsolatba került a pont-aveni festõk körével, velük együtt ki is állított.
1900-ban visszatért Budapestre, és rövid idõ múlva állandó kiállítója lett a fõvárosi tárlatoknak. Tíz évig tartott az úgynevezett sötét korszaka, amikor képeinek sötét drámaisága volt jellemzõ.
Aláfestés nélkül dolgozott, gyakran szénnel rajzolta fel a formákat, amelyeket transzparens színekkel töltött ki. E korszak elsõ jellegzetes alkotásai közé tartozik az Ágyban fekvõ nõ és az Öreganyám.
Ez utóbbival Gauguin tetszését is elnyerte.
1902-ben telepedett le Kaposvárott, ezek után a jellegzetes kisvárosi élet jelent meg a vásznain. Képei Kaposvár tipikus alakjait, családjának és ismerõseinek szokásait ábrázolták. Új portréstílusa az I. világháború után fejlõdött ki, ennek legmegfelelõbb kifejezõeszköze a pasztell volt.
Legismertebb festményei: Apám és Piacsek bácsi, Móricz és Babits arcképe, valamint a Pirossapkás önarckép.
A MIÉNK Mûvészcsoport egyik megalapítója volt, mûvészeti írói tevékenysége is jelentõs. Szülõvárosában halt meg 1927. november 25-én.
Számos mûve a Magyar Nemzeti Galériában, önarcképe a firenzei Uffiziben található.
|
