Rovás kiállítások

Kassán, december 9-én, a Thália Színház kávézójában nyílt kamarakiállítás Tóth József  fiatal képzõmûvész, a besztercebányai Képzõmûvészeti Akadémia végzõs hallgatójának monumentális méretû szakrális alkotásaiból.
Az „Imák” címet viselõ kiállítás a mûvész és az Isten – pontosabban fogalmazva – a mûvész és a transzcendens világ párbeszédének leképezése… vagy képi megnyilvánulása talán…
Én, aki ezt a kiállítást megnyitottam, és akinek már máskor is volt szerencsém Tóth József képeihez, még eddig nem fedeztem fel olyan összefüggéseket, mint amelyek itt, a Tháliában olyan egyértelmûnek tûntek, amikor az alkotásokat közösen installáltuk. A Thália Színházban jutott elõször eszembe a mûvek kapcsán Albert Camus, holott már láttam más környezetben is a képeket. Camust a színházhoz egész életen át tartó szerelem fûzte és a Thália is bemutatta Caligula címû darabját. Tehát, nem véletlen, hogy mindez eszembe jutott, sõt, talán az összefüggések maguk hagyták, hogy észrevegyem õket.
Tóth József vizuálisan boncolgatja a filozófiát. Az imádkozás közben átélt elborzadás élményével gazdagítja az értõ embert. Ahogyan képe formanyelvét leegyszerûsíti, lecsiszolja, ledörzsöli, lepucolja a lényegig, úgy kellene megtisztítanunk gondolatainkat is a feleslegektõl… Kicsiségünket, elesettségünket tudatosítva kérni az Urat, hogy bocsásson meg…
„Önmagunk megvalósítása olyan öncélú küzdelem, amely véletlenszerûen fellépõ és megmagyarázhatatlanul eltûnõ Személytelen ellen folyik.”
Ennek a harcnak a hõse Szüsziphosz, akit az alvilágban azzal büntetnek, hogy újra és újra fel kell vinnie egy hatalmas követ a hegyre, amely onnan folyton visszagurul…
Mintha Tóth József vívódásairól szólna ez a történet…
Mintha a saját vívódásaimról… Mintha mindannyiunk élete, imái, gondolatai, kínlódásai benne lennének.

                                          
December 11-én, szombaton, Rozsnyón, a Rákóczi Magyar Házzal közösen rendezte a Rovás a Kassai Lengyel Klub SPI©-ART címû kiállítását, amely a Tadeusz B³onski vezette képzõmûvészeti csoport nyári, dani¹ovce-i alkotótáborának anyagát tárja a nagyközönség elé. A tárlat betekintést enged a kortárs szlovák, lengyel és magyar képzõmûvészeti alkotásokba, és a laikus számára is egyértelmûvé teheti azt a régóta ismert, de talán kevésbé hangoztatott tényt, hogy nincsenek határozott, lényeges és körülírható különbségek Közép-Európa képzõmûvészetében – legalábbis, ami a magas mûvészetet illeti. És mivel a képzõmûvészetnek, az irodalomtól eltérõen nincsen nemzeti nyelve, így íze sem valószinû, hogy van. Színvilága, formakincse sem hasonló a parasztbarokkban és a múlt században élvezkedõ népi folklóréhoz. Napjaink globális dekadenciájából kiutat keresve egyre inkább felerõsödni látszik az a felfogás, amely szerint a kultúra nem más, mint magas kultúra, amelyet a képzõmûvészet, az irodalom és a bölcselet képvisel. A két utóbbi ezek közül nemzeti jellegû, de a képzõmûvészet lényegét tekintve valami egészen más. Fõként mióta fejlõdésmenete elérte az ábrázolásból a kifejezésbe nyíló új „folyosót“. A képzõmûvész nem a szavak embere, bár mélyen intellektuális, személyes élményekre építõ, útkeresõ tevékenységet folytat. Õ nem átadni, de teremteni akarja az igazságot, és mivel nyelvi akadályokba nem ütközik, kulturálisan képes áthidalni a nemzetek közötti folyóvölgyeket és szakadékokat.
Kitûnõen mûködõ bizonyítéka ennek a Rovás és a Lengyel Klub két éve gyümölcsözõ kapcsolata, amely három nemzetet kapcsol össze kiválóan a képzõmûvészet által.
A Rákóczi Magyar Házban kiállító mûvészek: Tadeusz Z. B³onszki, Zdenka Záborska – B³onszka, Du¹an Balá¾, Krzysztof Bojarczuk, Stano Carduelis Stehlik, Stefania Gajdo¹ova – Sikorska, Stanislav Górecki, Justyna Grabowska, Anna Hausova, Rácz Noémi, Szabó Ottó, Henrieta Lachova – Ma»a¹ovska, Jacek Mrowczyk, Marta Siuta – Górecka.