A Rovás idei képzőművészeti alkotótáborának második állomása Tihany volt. Az erdélyi Középajta után most következzék a beszámoló erről a táborról is. A szöveget ismét Kovács Oszkár nagyszerű fotói illusztrálják.

Értjük egymást - Ne intelegem - Rozumieme si

Ez volt a sokatmondó címe annak a Rovás nemzetközi alkotótábornak, amely három helyszínhez is köthető. Az elsőn és a másodikon, amelyek Erdélyben, az Erdővidéken lévő Középajtán, valamint a Balatonon lévő Tihanyi-félszigeten voltak, már túl vagyunk. Vár még ránk a kassai tábor, amely augusztus 21-től 27-ig lesz.

(2. rész, Tihany)

A tábori csapat előőrsei már vasárnap délután megérkeztek, hogy megtekintsék a szállásokat, valamint hogy felderítsék a környéket. Előtte azonban veszprémi barátaink - Sándor György és Sebestyén Erzsébet - által hagytuk magunkat rábeszélni, hogy megnézzük a Veszprémi Nyári Fesztiválon megrendezett fazekasvásárt. Tanulságképpen ejtek pár szót erről a forgatagról is. Mifelénk ugyanis gondolkodás nélkül ráfogják egy-két népművészeti sátor és sok giccs-stand összehívásából kialakult rendezvényre, hogy „népművészeti vásár”. Holott ezeknek távolról sincs semmi közük ahhoz a jelzőhöz, sőt, még a főnévhez sem. Amit itt, Veszprémben láttunk - és feltételezem, Magyarország-szerte hasonlatosak a vásárok -, méltán nevezhető népművészeti vásárnak. S persze, nem csak szebbnél szebb fazekas- és kerámiatermékeket láthattunk, de fafaragók, textilművészek, játékkészítők - és még sorolhatnám a mesterségeket - gazdag portékáit is. Egy helyen például mennyei füstölt hús illata csapta meg az orrunkat: füstölt oldalas, kolbász meg miegymás is megvételre várt. Igazi élmény volt számunkra egy valódi vásárban való részvétel.
 

A csapat egy részének szállása a parton található MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet üdülőjében volt. (Ezt csak a neve miatt jegyeztem meg, hiszen sokan nem tudták közülünk, hogy mit jelent.) Nos, ez az intézet többek közt a halak életével és a Balaton vízminőségének vizsgálatával foglalkozik.

Tihany Magyarország egyik legszebb fekvésű települése, amely a Balatonba nyúló Tihanyi-félszigeten található. A hely még ma is meglévő nevezetessége a tihanyi visszhang vagy echo, amely a tihanyi apátság és a Visszhang-domb között keletkezett, akkor, amikor még az épületek a hang szabad oda-vissza terjedését nem gátolták. Tiszta, csendes időben a visszhang még most is megfigyelhető, elsősorban télen.
A szárazföld felől a bevezető út mellett jobbra fekszik a Külső-tó, amelyet nádas övez, és természetvédelmi okokból nem látogatható. Más a helyzet a falu déli részén fekvő Belső-tóval, amely körül pihenőpark, futballpálya és játszótér található. Ez fagy be télen a leghamarabb, és ezért kedvelt korcsolyapálya is. A lakott településen kívül a szőlők, legelők, erdők mellett levendulaültetvények fekszenek. Sajnos, az ott tartózkodásunk idején már nem nyújtottak szép látványt, hiszen a levendulát június végén leszedik, a következő betakarítás pedig szeptemberben várható. De hát Tihanyban végül is minden a levendula köré összpontosul.
A helyi házak nagy része az itt bányászott tihanyi bazalttufából épült, de ennek bányászata ma már nem megengedett.

A mai település eredete a középkorig nyúlik vissza. I. András király 1055-ben itt jelölte ki a királyi család temetkezőhelyét, mely fölé bencés monostort építettek. Ez a sír a mai apátság altemplomában megtekinthető. A  Tihanyi apátság a 13. századtól hiteleshely volt, azaz oklevelek kiállítására volt jogosult. A Tihanyi apátság latin nyelvű alapítólevele a kérdéses terület elhatárolásából indul ki, és a birtokhatárok leírásakor számos magyar szót és kifejezést tartalmaz. Ez a Tihanyhoz kötődő nyelvemlék, az apátság alapító levele számít a legbecsesebb relikviának, amelynek eredeti példánya Pannonhalmán tekinthető meg. A monostort a 16-17. századi török háborúk idején várrá alakították át. A 18. században épült újjá barokk stílusban. A kolostorba, a mai Tihanyi Apátságként ismert intézménybe bencés szerzetesek kerültek, amely rend az apátságot a 18. század során újjáépítette, majd az államosításban elvesztette. Ma már ismét az ő tulajdonuk, az épületet renoválták, és a két felépült torony 1752 óta a félsziget jelképe. Az apátság mai, barokk stílusú temploma a domb tetején nemcsak a környék, hanem Magyarország egyik emblematikus jelképe is. Figyelemre méltó Varga Imre szobrásznak az apátsági templom előtt álló szép szobra is. 

Egy érdekesség: Tihanyban halászták, amikor még volt, a gardát, a "látott halat", amelyet a halleső halász a parti hegy tetejéről figyelt, és sötét foltként észlelt, majd jelzett a vízen lévő társainak, hogy merre haladjanak. Aki a vonuló gardát a hegy tetején figyelte, az a "hegyenjáró" nevet viselte. 
 

A művésztelep épületegyüttese és udvara alkalmas helyszín volt az alkotáshoz. Katona György az udvart határoló régi épületek megörökítése után már a saját koncepcióját követte, amelybe továbbra is beleszőtte Tihanyt. Szabó Ottó a magával hozott félkész munkáin dolgozott. Sebestyén Erzsébet a pasztell tájképek és csendélet után egy újfajta megközelítést próbált ki, amely kísérlethez az akrillfestéket használta. Tóth Jóskának a székely épített örökség ihlette képeinek kiindulópontját. Ezenkívül egy videóinstallációt is készítettek ifj. Szaszák Györggyel. A tihanyi táborban hozzánk csatlakozó Bott Maya, régi Rovás-tagunk rendkívül expresszív erejű festményeket készített. Szász Tünde kolozsvári, új ismerősünk kombinált technikával (gipsz, faragasztó, géz, akrill alkalmazásával) készítette képeit, amelyek a későbbi akrill csont-festményeihez szolgáltak alapul. A tábor vége felé Suchoža József és ifj. Szaszák György is készített egy videóinstallációt.

Közülünk sokan rukkoltak elő a saját „tudományukkal”. Többünk örömére és kívánságára Molnár István (Móni) gyógymasszázst nyújtott fájó testű és elgémberedett végtagú művészeknek és "közönséges halandóknak". Papp Adri vezetésével pedig tornázhattunk is.
Kedd este Veress Zsuzsa kápráztatott el bennünket egy érdekes előadással, melynek címe A keresztek a képzőművészetben volt. Az őkortól kezdve (igen, nem tévedés) napjainkig egy-egy korhoz kapcsolódó műalkotást mutatott be.

Előadásunk szerda este is volt, amikor Szaszák György egy színházi felvételt mutattott meg nekünk, amelyen Csendes László színművész egy monodrámát adott elő Márai Sándor versének alapján.
Az előadás után Papp Adri születésnapját ünnepeltük meg. Ezt azért kell megemlítenem, mert a csoport ajándéka Vásárhelyi Emese balatonfüredi keramikusművész két kerámiája volt. Vásárhelyi Emese és férje, Szekeres Károly kerámiaművészek munkáiról képet kaphatunk Kovács Oszkár fotói alapján, aki ottjártunkkor számos fotót készített a műhelyükben lévő munkáikról.

Egyik nap ellátogatott hozzánk Csáji Attila, a magyar képzőművészet meghatározó egyénisége is.

Étkezni igazán remek helyen, az Oázis étteremben étkeztünk, ami csak egy utcányira volt a művészteleptől, ahol a többség megszállt, és a nap nagy részét is itt töltöttük. Magyaros konyha, kedves kiszolgálás, finom balatonfelvidéki borok és kedvező árak tették kellemessé az itt-tartózkodásunkat. 
 

Míg a művészek alkottak, Rácz László péderi kovácsmester néhány kísérőjével együtt kedd délelőtt ellátogatott Nagyvázsonyba, ahol felkeresték Tarsoly László kovácsmestert. Tarsoly László magánmúzeuma 2003 óta üzemel az 1970 óta folyamatosan működő kovácsműhely mellett. A hagyományos eszközökkel berendezett múzeumban egy órás bemutató programon a látogatók is kipróbálhatják a kovácsolás hagyományos technikáját, és készíthetnek maguk is kovácsoltvas tárgyakat. A mesternek számos díjazott terméke megtekinthető, illetve rendelhetőek a kovácsoltvas termékek is. 
 

A tihanyi alkotótábor valóban az alkotás jegyében telt. Az egész délelőtt és a vacsora után tartó közös együttléteket feloldotta az ebédtől vacsoráig tartó szabad program, amikor mindenki a saját útjait járhatta. Voltak, akik "tankkalandban" vettek részt, vagyis a harcászati járművek múzeumában tankot vezettek. Sokan a Tihanyi-félszigetet barangolták be, mások Tihany községet ismerték meg alaposabban, vagy hajóval átruccantak Balatonfüredre. Bakos Péter, az MKE Művésztelep munkatársa az érdeklődőknek bemutatta a tihanyi bencés kolostort és az ott lévő állandó és időszaki kiállításokat. Még néhány bicikli is előkerült, melyeket a hozzáértőknek sikerült használhatóvá tenniük.
   
A táborban később többen spontán módon is vállalkoztak egy-egy előadásra. Szűcs András fiatal barátunk katonadalokat énekelt citerakísérettel, Samuelis László a filmek valóság-igazság konfrontációját próbálta boncolgatni, amelynek folytán nagyszerű vita kerekedett az igazság és egyéb nehezen meghatározható fogalmak körül. Ebben szerepet játszott egy kiváló veszprémi jogász barátunk, Udvarhelyi Miklós látogatása is. Rendkívül egzotikus volt és nagy érdeklődést váltott ki Hizsnyai Bandi chinológus hallgató előadása a kínai kultúráról és kalligráfiáról. Papp Adrianna a marketingről adott elő, Berezvai Márta trombitán játszott, Szász Tünde és Bódis Barnabás a művészetükből adtak egy kis ízelítőt. Pénteken este még a Republic koncertjét is élvezhettük. A színpadot éppen a művésztelep mellett építették fel, így teljesen ingyen - mondhatni VIP-helyről - csápolhattunk mi is az együttesnek.

Szót kell ejtenem még az időjárásról, mert az idei nyár legemlegetettebb témája minden bizonnyal egész Kárpát-medence-szerte ez lehetett. Hétfőn délután néhány kiváltságosnak, akiknek nem a szervezés volt a feladatuk, sikerült nem egészen egy órán át élvezniük a Balaton kellemesen hűs vizét. Ám a kedvezően olcsó, 400 forintos, egész napra szóló strandbelépő árát nem sikerült „lefürödnünk”, mert hamarosan eleredt az eső, és haza kellett bandukolnunk. De ha tekintetbe veszem, hogy a többiek még kedden és szerdán sem fürödhettek, akkor mi, néhányan igazán szerencséseknek mondhattuk magunkat.

A beszámoló végére csak egy érdekesség. Úgy tűnik, mind a középajtai, mind a tihanyi táborban némi szerepet kapott egy-egy állatfaj megjelenése is. A múltkori beszámolóból megtudhattuk, hogy a Szent Anna-tónál a medvék látványa nyújtott számunkra élményt. Itt, Tihanyban pedig két alkalommal is egy viperához hasonló kígyó okozott nem kis riadalmat - addig, amíg ki nem derült, hogy nem vipera, hanem valójában egy kockás sikló volt.