Solvejg lázadása

Ave Nõ!
Te, aki immár látod, a világ fájdalmakkal teli, mégis tudsz dicsérni, lám, jó ez így. Egy induló alkotói pályának a figyelõjeként boldog türelmetlenséggel várom, mire lesz még képes Hangácsi Zsuzsa. Az az út, amelyen jár, nem könnyû. Esendõ alkotóként kéri a figyelést, a szépség koldusaként gyûjt, hogy szétszórhassa kincseit.

Hangácsi Zsuzsa:

Ave Solvejg

Áldott legyen a szem
amely szemedbe néz
akinek ajtót nyitsz lelkedig
keresztül tükröd feketéin.

Áldott legyen a száj
Szádhoz érvén némán
mi hallgatásaid csend-telére
liliomos szeretleket felel.

Áldott legyen a fül
mely szódra lelkesül
hûséggel lesi épp mit mondasz
s nem kutatja, hamis vagy igaz.

Áldott legyen a kéz
amint kezedhez ér
lesimítja forró homlokod
erõs-szelíden tartja karod.

Áldott legyen a láb
amely hozzád talál
sebes ösvényen kíséri lépted
rózsa s tövis közt el sose téved.

Áldott legyen a szív
egyszerû, tiszta, hív
hogy szíveddel egyszerre dobban
titkos, szent összehangoltsággal.

Áldott legyen a nõ
aki fölibéd nõ
állandóan bátor, önzetlen
áldott a nõ, aki elvisel.

Zsuzsa Solvejg értelmezése után Henrik Ibsen Peer Gynt címû drámájából Solvejg dalának van itt a helye. Szépen csengenek egymásra.

Csak aludj el, drága fiam!
Rengetlek, az álmodat õrzöm.
Az anya karján hordozta fiát,
s vele játszogatott egy életen át.
A fiú az anya keblére simúlt
egy életen át. Áldott ez a múlt!
A fiam pihent az anyja szivén
egy életen át. Fáradt ma szegény.
Csak aludj el, drága fiam!
Rengetlek, az álmodat õrzöm

És ismét Hangácsi Zsuzsa egyik verse:

Mielõtt

Túl keserûségen
Vad vádon, könnyeken
Világ partján tárt
Karokkal
Állok némán.

Sötétlõ horizont
Örvénylõ szelet hoz
Arcomba mar
Megcirógat
Szárnyára kap.

Röpke látogatás
Csillag sugaránál
Vak zuhanás
Nap-magasság
Fénye után.

Röpits, hogyha fáj is
Eldobsz aztán úgyis
Hát játssz velem
Bús szerelmet
Most, még egyszer.