Aludni kéne már most! Menj hát pihenni, menj, várnak az égi kávéházak, pipafüst, szertomló emlékek birodalma, az onnan visszanézés könnyedsége. Zsé! Az arcod sima, kackiás kis bajuszt hagytak a nagy útra, hát intsünk egy istenhozzádot még egymásnak! Viszlát Zsé, foglalj egy jó helyet az égi Grand kávéházban, valahol az ablak mellett, aztán majd megint nézni fogjuk a bögyös jányokat, a bamba esõt, a lusta villamost egy-egy néha felbukkanó régi barátot, amint beint az ablakon.
"Aludni kéne már most, mert lebontják a várost..."
Lebontva minden akadály már körötted, csitul az anyag. Szépen fésülve, mint aki csak alszik, eggyé válsz a földdel.
"Manócskák szedik széjjel, hogy ne zavarjon éjjel..."
A Zabosban, ott a régi diófa helyén ilyedten keresnek a fecskék, szédszedett gondolataid hordják bele fészkükbe.
"A ricsajt zsákba rakják, az utcát összehatják..."
Csend lesz most már, szép csillagutazáshoz illõ csend. Nem szól bele a zsélyi kovács fiának életébe többé sem utcazaj, sem madárdal, sem kalapács, mi táncol az üllõn se a régi írógép ziháló kopogása.
"S míg csillagfényt szitálnak, csöndeskén citeráznak..."
Maradt az utókor, a feloldhatatlan hiányt kóstolva, maradt a távozás ténye, a bizonyosság, hogy múlandó az ember de örökkévaló a szellem.
"Hogy álmotokban szépen táncoljatok a réten..."
S majd jön zene is, csak táncolni kell uram, mindig táncolni! Ringó csónakon hullámzik veled már s nevetsz a vén Kharónra, zsebedben obulus, karodon karóra, megállt az idõ vagy most indult el igazán?!
Az álom és ébrenlét úgy hozza vissza arcodat, ahogy megszoktuk. Poharat emelsz ránk, izgága szemöldököd ívén hol harag, hol nevetés hullámzik végig. A ház üres, a szoba üres, az ágy üres. Balra éjjeliszekrény, benne egy pár cipõ talán, fehér takaró a párnán, szûzi fehér takaró, a vén orosz rádió, ami a világ volt, kifolyt elemeivel hallgat s csak néz vak keresõjével a szobába betoppanóra. Nincs cigaretta a hamutartóba téve, a rojtos vászonú nyugágy se várja már, hogy kiülj még a napra nézni a hulló almák hogy gurulnak szerteszét.
Aludni kell itt már most, mert lebontották a várost!
Hideg van-e, hó hull-e vagy nap serény tüzén éppen lányok pirulnak tenger fövenyén, nem látod innen. De onnan, túlpartról a mennyi kávéházakból a fürge angyalok dédelgetésében cigarettázgatva nézz le néha Zsé, légy a lelkiismeretünk. Vigyázni kéne az élõkre! Mert aztán csak az utókor marad. |
