Ki gondolta volna, hogy a Szilicei-fennsíkon hasonló gondok merülhetnek fel. Egyik késő délután újból erre vitt az utam: mit sem sejtve, akárcsak máskor, nekivágtam az útnak. Egyesek szerint vakmerőség erre közlekedni, főleg télen ;-), de én, ha csak lehet, ezt az utat választom, mert a természet szépsége kárpótol az esetleges kellemetlenségekért. (Igencsak gödrös, szétvert útfelület, egysávos út, mely szembeljövő forgalom esetén hirtelen adrenalinemelkedést válthat ki.) Még aznap, Rozsnyóról Jabloncára jövet érdekes, elárasztott mezőket észleltem, bizonyos útszakaszok már víz alatt voltak. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy a fennsíkon is hasonló, sőt még annál is rosszabb helyzettel kerülök majd szembe. A mellékelt képek minősége nem a legjobb, már sötétedni kezdett, és ráadásul még az eső is szemerkélt. Viszont jól mutatják a víz mennyiségét, főleg így, hogy lemeszeltem egy épp arra járó kocsit, és megkértem őket, hogy vágtassanak át a vízen. Kicsit megijedhettek, mert mint később kiderült, nem volt rendszámtábla az autón - talán ezért is. ;-) 30-40 cm-eresre saccolnám a vizet a legkritikusabb ponton. Az eső tovább esett aznap este. Pelsőcről hazafelé nem tudtam megállni, hogy ne a szilicei rövidítést válasszam megint. Addigra már teljesen sötét volt, izgibb is lett az egész. ;-) Azért bevallom, kicsit megijedtem, amikor az átfolyás közepén tapasztaltam, hogy a víz mélysége már fél méteres is lehet, mivel már magam előtt toltam a vizet. A kocsim lámpája víz alá került, ami hirtelen sötétséget eredményezett! Szerencsémre a szakasz nem volt túl hosszú, így hamar átvergődtem rajta. Az autóm remekül vizsgázott, csak a rendszámtáblám veszítettem majdnem el. ;-) Még egy csavar azért fogta… Röviden ennyi fért bele árvízi élménybeszámolómba.