Szlovák Rádió

2009. szeptember 8-án, 83 éves korában elhunyt ©tefan Svetko elismert szlovák építész. Bár neve sokak számára nem túlságosan ismert, munkái részei mindennapi életünknek, nemcsak "háttérszereplõként", hanem Pozsony ikonikus épületeiként, tájékozódási pontjaiként is.

A Szlovák Rádió épülete

(©tefan Svetko, ©tefan Ïurkoviè, Barnabá¹ Kissling)

    A legismertebb talán a Szlovák Rádió lefelé fordított piramisa, de a közelmúltban kellemetlen publicitásra tett szert a pozsonyi Amfiteátrum épülete is, lévén hogy leégett. Leégett, s a köznép nem átallott azonnali spekulációkba bocsátkozni egyes ingatlanfejlesztõ cégek érdekeltségeit illetõen.
    További ismert épületei a Récsei utcai (régebben Februári gyõzelem) lakónegyed, valamint a Bôrik Szálloda épülete Pozsonyban.

    ©tefan Svetko épületeinek megítélése szakmailag és közéletileg is ellentmondásos. Gyakran bélyegzik szocialista építészetnek, holott igazán figyelmet érdemlõ munkáit pont a hatvanas években tervezte (pl. Szlovák Rádió), amely idõszakban a szlovák építészetet egyfajta felszabadulás jellemezte, és nyitás a nyugati irányzatok felé. 1969 után ezeket a tendenciákat teljesen ellehetetlenítették, pont úgy, mint Svetkot is, aki ezek után sokáig csak mások neve alatt dolgozhatott, saját munkáit nem írhatta alá.

   A Szlovák Rádió épülete rengeteg indulatot vált ki az emberekbõl, ugyanakkora vehemenciával képesek követelni porig rombolását, mint egekbe magasztalni építészeti kvalitásait.
A komplexumot az erre kiírt versenypályázat meghirdetése után több mint 20 évvel fejezték be. Már keletkezésének idején sem volt egyértelmû a megítélése. Leginkább azt rótták fel hibájául, hogy nem alkalmas a funkcióját betölteni (akusztikai mellékhatások), pedig a fõbb stúdiók és a koncertterem tökéletesen izolált részekben találhatóak, sõt a koncerttermet még rugókra is helyezték így eliminálva az akusztikailag zavaró tényezõket. A többi stúdió pedig a vasbeton mag körül helyezkedik el, körülöttük találhatóak a szerkesztõségi irodák, amelyek így kellõen izolálják a külvilágtól.

    Az  épület sok szempontból hat robusztusnak vagy túldimenzionáltnak, amely túllépett önmaga technikai lehetõségein. Pedig igenis izgalmas térformálású ez a test, a lefelé fordított piramis olyan fajtájú építészeti megoldás, amely mindannyiunk érdeklõdését felkelti, akaratlanul is reakciót vált ki. A belsõ terei, a vasbeton mag köré szervezett több emeleten keresztülfutó hall az összekötõ „hidakkal“ ma is korszerû belsõépítészeti megoldásokat vetített elõre. Hangversenytermei nagystílûek, elegánsak, a belsõ udvar körüli terek pedig kimondottan meditatív hatásúak. Az épület folyamatosan provokál és lenyûgöz exhibicionista nagystílûségével, expresszív formájával és konstrukciójával.

   Nemhiába, 2001-ben elnyerte az Évszázad épülete díjat az azonos nevû ankéton. 

   Tény azonban, hogy az épületnek rengeteg hibája van, rozsdásodik a konstrukció, rákkeltõ az anyaga, egyáltalán nem effektív az épület mûködtetése, rengeteg pénzt emészt fel a fenntartása (sõt még ezoterikus szempontból is támadható, minthogy a lefelé fordított piramis negatív energiákat sugároz). Burkolóanyagai elhasználódtak, alapos rekonstrukcióra érettek.
S ezen okok miatt kiáltanak sokan a lebontásáért, pedig az ilyen jellegû hibák technikailag megoldhatók, hiszen sokkal inkább vonatkoznak a mûszaki állapotára, mintsem építészeti értékeire.

    Felmerült a lehetõség, hogy a rádió kiköltözik innen és a komplexumot szállodává vagy galériává alakítják át. Ez a megoldás tûnik a legmegfelelõbbnek az épület adaptációja szempontjából, hiszen egy nyitott, mindenki számára elérhetõ intézmény sokkal érthetõbbé és befogadhatóbbá tenné magát az architektúrát is.

Szlovák Rádió
Tervezõk: ©tefan Svetko, ©tefan Ïurkoviè, Barnabá¹ Kissling
(1962-63), 1963-1973, 1971-1985

Szerzõ: Václav Kinga