Szóval...

Egy szubjektv elmélkedést ajánlok figyelmetekbe Rudnay Gyuláról, aki Gömörbõl indulva jutott a nemzetközi hírnévig, Pelsõcrõl a budapesti képzõmûvészeti tanári székéig. Olyan elmélkedés ez, mintha Szászi Zoli barátommal beszélgetnénk... Fõzés közben, szabadon, jókat derülve közben.

Valahányszor Pelsõc mellett megy el az utam, eszembe jut Kálmán barátom aranyköpése a hellyel kapcsolatban: Alsóc, Pelsõc, Király, Ász... Miskolcról költözött az északi végekre és ha az ismerõsei értetlenkedtek a helységnév hallatán, hozzátette: tudod, mint a kártyában...
Ja. Tudom.

Eszemben sincs Pelsõc történelmével foglalkozni, akit érdekel, keresse meg a Google-ban. Talál ott utalást nevének szláv hülyeségére (Ple¹ivec, mint kopár valami - bár minden régi feljegyzésben a föld termékenységét ajnározzák), IV. Bélára (aki Belo szlovákul és a neve a szláv fehér-re utal), a Bebek családra (eredetileg a szláv Bobek lehetett), városi rangra a 14. századból (ebben is ott a szláv ¹trnás» kifejezés, ami városi rangot jelent). Talál utalást a török idõkre, végvárra, tûzvészre, pusztulásra... (ezek bizony már mind a magyarok mûvei).
Rendben, tudom, nem kellett volna... Amikor viszont az elmélkedésemhez kerestem felhasználható adatokat, belém bújt a kisördög néhány tudálékos helytörténész magyarázata kapcsán. Leírom hát úgy, mint ahogyan az szóban kirobbant belõlem. Kicsit cinikus, ale jó.

Fényes Elek szerint "Pelsõcz (Pleisnicz, Pleschivecz), magyar mezõváros Gömör vármegyében, egy termékeny térségen, a csetneki és rosnyói Sajó összefolyásánál; Rosnyóhoz délre 1 1/2 mfdnyire. – Azon magasságra nézve 2-dik osztálybeli hegyláncz, melly pelsõczinek neveztetik, itt ér véget. – Van 931 ref., 25 evang., 184 kath. lakosa, s ref. szentegyháza. A vármegye közgyüléseit itt tartotta. Szántóföldei s rétjei bõtermékenységüek; a lakosok szép szabadságokkal (a többi között vérhatalmi és vásári joggal) élnek, s különféle mesterségeket folytatnak. – Hajdani várát 1567-ben Svendi Lázár hányatta széjjel, ... a Bebek György hütlensége miatt, melly nemzetségnek IV. Béla király ajándékozta több helységekkel együtt 1242-ben. Az 1849-ki magyar forradalomban leégett."

Mert az oroszok felgyújtották.
Aztán majd 100 év múlva újból erre jártak, mármint az oroszok, és ha már erre jártak, jól fel is szabadították. Ez amolyan orosz szokás. Úgy felszabadították, hogy a fal adta a másikat. A hõs szovjet katona szobra ma is ott látható a település fõterén. Ha ez így folytatódik, már csak kb. 40 évet kell aludni és megint jönnek. Felszabadítani. Addig már ez az emlékmû simán kibírja.

A Kossuth-díjas festõnek, a hely szülöttének, aki mellesleg a "Kiváló Mûvész" kitüntetést is megkapta a magyar államtól, bezzeg nincsen szobra. Jobb is így talán, mert hagyománnyá vált tájainkon, az itteni magyarok körében, hogy olyan dilettáns önjelöltekkel készíttetnek emlékeket, hogy az már felér egy anyagyilkossággal. Amelyek inkább tekinthetõk gúnyolódásnak, semmint komoly lokálpatriotizmusnak.
"Kopjafákat meg inkább már ne tessék" - hogy a sokat látott Gergely bát idézzem, mert õt, mint tiszta forrást néha már a patak is idézi... - "Temetõbe valók azok, nem a térre!"
Ja. Hisz ez az...

Utcát nem neveztek el róla, teret ugyan akartak, de az sem sikerült. Legalább akarták. Már az is valami. Ha kérdezzük az egyszerûnek mondott embert Rozsnyón - nem ismeri, Rudnán sem, Sajóháza meg már inkább Nadabula. Pelsõcön sem ismerik (kivéve azt a néhányat, aki ismerni véli). Az egyszerû ember krémjének tekinthetõ bonyolult ember (intelligentia erectus) íkútesztjében pedig a kérdések közt nem szerepel. Különben meg így is, úgy is azt mondaná: hát persze!
Ööö -
- nem a Hollósy Simon tanítványa volt és nem  Münchenben, meg Rómában és Párizsban tanult? Asszem, élt Losoncon is, az elsõ világháború idején...
1918-ban nem õ volt az, aki azt a nagysikerû kiállítást rendezte az Ernst Múzeumban?  Várj csak, ...1922-ben a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskola tanárává nevezték ki, ha jól tudom és 1924-ben vagy 25-ben, nem, mégis inkább 24-ben, aranyérmet nyert Bécsben és Genovában - valamilyen nemzetközi képzõmûvészeti versenyeken... Igen, 1929-ben a barcelonai világkiállításon Grand Prix-t és ezüstérmet kapott. Több mûve került külföldi gyûjteményekbe, így aztán joggal elmondható, hogy európai-hírû szülötte van a helynek, ahol élek...

Végülis mindegy. Nem akarok belerondítani senki lelkivilágába, ronda az magától is... (- ahogy azt Gergely bácsi mondaná).
Képelemzéssel akartam foglalkozni eredetileg.

"Dombos táj" a címe jópár tájképének, mintha Gömör kenyérhátú dombjaira utalna vagy a nógrádi tájra. Mert hát dombos táj nem sûrûn akad Maradék Magyarországon.
Árad a képekbõl a szomorúság. A hatalmas égbolt ránehezedik az egész vidékre, és valami félelemmel vegyes bizonytalanság szele borzolja a tájat. A szabadság vágya. Kierkegaard írja: "a félelem a szabadság valósága." ..."Mert a szabadság végtelen és a semmibõl fakad."
Igen. Biztonságot ad a part, a fal, a szilárd talaj, az ölelõ kéz..., de a szabadság végtelen. Ami pedig végtelen, annak nincs partja, annak nincsenek határai, az nem szorít óvón magához.

Szerelmese vagyok én is ezeknek a domboknak, csak én más szinekben látom. Kenyérhátú dombok - ennél szebb meghatározással még nem találkoztam.
Figurális kompozícióiból árad Munkácsy tisztelete, önarcképe Goya elõtt hódol. Én a tájképei miatt becsülöm és tartom õt nagyra.