[kapcsolat]   husken

MaJel nyitva tartás

 

V4

 

 

Hamvas

 

Mozgás

 

májusi program

 

szimpózium

 

kitüntetés

 

MTN

 

Ringató 2017

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Szürreális analízis

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2008-01-03

Salvador DaliSalvador Dalit többször elemezték már. Neves mûvészettörténészek és kevésbé nevesek, merész megközelítésben, újonnan felfedezve, tikokat keresve... Voltak, akik személyesen ismerték, voltak, akik általa akartak ismertté válni. Engem személy szerint is sokat foglalkoztatott.


Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Dali

Sokszor volt téma különbözõ asztaltársaságok cigarettafüstbe burkolózó értelmiségei körében. Félrészegen, félig kábán, félig hülyén... Félig normálisan, félig tisztán, félig sem józanul.
Eszembe sincs írni róla. Kitalálni valami meglepõt, olyat, ami másnak eszébe sem jutott eddig - figyelembe se véve a valóságot...
A valóság... Az realizmus lenne netán?
Szóval
éppen egy érdekes könyvet olvastam, amikor rábukkantam az alábbi sorokra. Ledöbbentett, magával ragadott, és mivel vizuális beállítottságú ember vagyok, a szürrealista rend nagymesterének néhány alkotása ugrott be olvasás közben. Nem külön-külön konkrét képek, hanem egyvelege rengeteg részletnek. Kutatni kezdtem az interneten reprodukciók után, hogy a szöveget és az illusztrációnak szánt képeket veletek is megosszam. Kurva nehéz munka volt. Rengeteg idõmbe telt, míg végre találtam néhányat azok közül, amelyeket kerestem. Nem tudom miért olyan gyér az egyes mûvészeti portálok Dali-kínálata...
Szándékosan a cikk végén tüntetem fel az idézet szerzõjét, próbáljátok meg kitalálni olvasás közben, hogy kirõl van szó. Ha akarjátok, legördültök az aljára és elolvashatjátok, de szerintem érdekesebb lesz közben rájönni.
Íme tehát:

"...
A kultúrprocesszus közismerten az emberben mûködõ állati ösztönök egyre tökéletesebb megfékezése; szelídítési eljárás, amelyet a szabadságra éhes állati természet idõnkénti lázadása nélkül elképzelni sem lehet.

A kultúra kényszerébe szorított emberiséget idõnként el-elragadja ez a mámor: az ókor a dionüszoszi orgiák keletrõl elõtörõ hullámában élte ezt át, ami az antik kultúra lényeges és jellemzõ alkotórészévé lett. Ennek szelleme nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a Krisztus elõtti utolsó század számos szektájában és filozófiai iskolájában a sztoikus ideál az aszkézisig fejlõdött, s hogy végül is ez idõk politeista káoszából Mithrasz-kultusz és Krisztus aszkézist hirdetõ vallása született.

A dionüszoszi szabadságmámor második hulláma a reneszánsz idején húzódott végig a nyugati emberiségen. A magunk korát már nehezebb megítélni. Az elmúlt félszázad által felvetett forradalmi kérdések sorában ott szerepelt a "szexuális kérdés", amely szinte külön irodalmat teremtett.

Azóta a "szexuális kérdést" politikai és világnézeti kérdések erõsen háttérbe szorították. Ez azonban nem változtat semmit azon az alapvetõ tényen, hogy az ösztönös emberi természet újra meg újra nekiütközik a kultúra állította korlátoknak.
Ezeknek a neve változhat; a lényeg mindig ugyanaz marad. Ma már azt is tudjuk, hogy nem mindig állati eredetû ösztönéletünk az, amely a kulturális kényszerrel nehezen fér össze, hanem sokszor új eszmék, amelyek a tudattalanból napvilágra törnek, s az uralkodó kultúrával éppúgy ellenkezésbe jutnak, mint az ösztönök.

Ma például könnyû lenne megalkotni a neurózis politikai elméletét, mivel a mai embert fõként politikai szenvedélyek izgatják, melyeknek a "szexuális kérdés" csak jelentéktelen elõjátéka volt. Sõt valószínûleg kiderül még az is, hogy a politikai csak elõfutára egy még sokkal mélyebben szántó vallásos megrázkódtatásnak.
A neurotikus ember, anélkül, hogy ez tudatossá válna benne, kora uralkodó áramlataiban sodródik, és ezeket jeleníti meg saját konfliktusában.

A neurózis ti. szorosan kapcsolódik a mindenkori korproblémákhoz, és tulajdonképpen nem más, mint az egyén sikertelen próbálkozása, amelyet az általános probléma egyéni megoldása irányában tett.
A neurózis: meghasonlás.
 
E meghasonlás oka a legtöbb embernél az, hogy a tudat ki szeretne tartani erkölcsi ideálja mellett, míg a tudattalan a saját (ellentett irányú) erkölcstelen ideálja felé törekszik, amit pedig a tudat szeretne letagadni.
Ez az a fajta ember, aki szeretne tisztességesebb lenni, mint amennyire valójában az.

Persze a konfliktus fordított is lehet: vannak olyan emberek, akik látszólag tisztességtelenek, s a legkisebb erõszakot sem teszik önmagukon. Ha a mélyére nézünk, akkor azonban ez is csak egy bûnös póz; a háttérben ott áll a morális oldaluk, amely éppúgy a tudattalanba szorult, mint az erkölcsös emberek erkölcstelen természete.

A szélsõségeket általában ajánlatos kerülni: mindig az ellenkezõ véglet gyanúját ébresztik fel bennünk.

"Erósz hatalmas démon", mondja a bölcs Diotima Szókratésznek. Sosem gyõzhetjük le teljesen, vagy csak saját kárunkra diadalmaskodhatunk rajta.

Nem ez a teljes természetünk, de mindenesetre egyik legfontosabb aspektusa.

Ebbõl következõleg a neurózis freudi szexuál­teóriája igaz és valóságos princípiumra épül. De az egyoldalúság és kizárólagosság hibájába esik, sõt elköveti azt az elõvigyázatlanságot, hogy a megfoghatatlan erószt durva szexuál­terminológiával próbálja megközelíteni.
Freud ebbõl a szempontból is tipikus képviselõje a materialista kornak, amely azt remélte, hogy meg fogja oldani a világ rejtélyeit egy kémcsõben.
Késõbb, idõsebb korában maga Freud is elismerte, hogy elmélete nem kiegyensúlyozott, és erósznak, melyet õ libidónak nevez, ellentétpárul a rombolási, ill. halálösztönt adta.

Hátrahagyott írásaiban így ír errõl:
"Hosszas habozás és tétovázás után elhatároztuk, hogy csak két alapvetõ ösztönt fogadunk el: erószt és a rombolási ösztönt... Az elsõ célja mind nagyobb egységek megalkotása, és így a megtartás, tehát a kötõdés; a másiké ezzel szemben az összefüggések feloldása, s ennek révén a dolgok elpusztítása... Ezért halálösztönnek is nevezzük."

Szörnyû az a gondolat, hogy az embernek "árnyoldala" is van, amely nemcsak apró gyöngeségekbõl és szépséghibákból áll, hanem valósággal démoni dinamikájú.
Az egyes ember ritkán tud errõl; mert neki, mint egyénnek, hihetetlennek tûnik, hogy valahol vagy valamiképp kénytelen túllépni saját határait. De ha ez az ártatlan lény tömeget alkot, alkalmasint õrjöngõ szörnyeteggé torzul, minden egyed csak a monstrum testének apró sejtje lesz, és mint ilyen, akarva, nem akarva, nem tehet mást, ki kell elégítenie a bestia vérszomját, sõt minden erejével táplálnia kell azt.

Az emberi lélek árnyoldalának ezt a lehetõségét csak homályosan sejtjük, s e sejtelem miatt nem akarunk róla tudomást venni.
Vakon küzdünk az eredendõ bûn gyógyító dogmája ellen, amely pedig oly hihetetlenül igaz. Sõt az ember még önmagának is vonakodik bevallani e konfliktust, bár kínosan tapasztalja jelenlétét.

Egy sötét sejtelem azt mondja, hogy e negatív oldal nélkül nem vagyunk egészek, hogy testünk van, amely - mint a testek általában - elkerülhetetlenül árnyékot vet, s ha megtagadjuk e testet, nem vagyunk többé háromdimenziósak, hanem lapos és élettelen lények.
E test azonban állat, s állati lelke van, azaz az ösztönnek feltétlenül alávetett, élõ rendszer.

Az árnyékoldal hozzánk tartozó voltának felismerése azt jelenti, hogy igent mondunk az ösztönnek, s ezzel magunkra vállaljuk azt a hatalmas dinamikát, amely a háttérbõl fenyeget.
Ettõl akar bennünket a kereszténység aszketikus erkölcse megszabadítani, még azon veszély árán is, hogy az ember állati ösztönvilágát leggyökerében támadja meg.

Világos-e elõttünk, mit jelent: igent mondani az ösztönre? Nietzsche igen komolyan akarta és tanította ezt. Igen, ritka szenvedéllyel áldozta fel magát, egész életét az "Übermensch" eszméjének oltárán, egy olyan felsõbbrendû ember gondolatáért, aki ösztöneire hallgatva túljut még önmagán is.
S hogy fejezte be életét?
Úgy, ahogy õ maga megjósolta a Zarathustrában:
- midõn elkiáltotta maga fölött az "Ecce homo"-t, már késõ volt, mint hajdan, e szavak születésekor, s a lélek keresztre feszítése megkezdõdött a test halála elõtt...

Mindazok, akik a keresztény magatartás alapjait komolyan bírálják, az általa nyújtott védelemtõl is megfosztják magukat.

Az ilyen ember elkerülhetetlenül kiszolgáltatja magát a benne lévõ állati léleknek. Ez a dionüszoszi mámor pillanata, a "szõke bestia" lenyûgözõ megnyilatkozása, mely a mit sem sejtõt soha nem ismert borzongás közben szállja meg.
A megszállottság hérosszá, Istenhez hasonló lénnyé, emberen túli nagysággá emeli, úgy érzi, hogy jón és rosszon 6000 lábnyira van túl.

A hatalomvágy minden bizonnyal ugyanolyan hatalmas démon, mint az erósz, éppoly régi és éppen annyira eredendõ is.

..."

Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-01-28
nem semi figura volt a festmenyein tul az az animacios film sem kutya, amit Dali desney-vel keszitett sajnos a Youtube-on reszleteket talalni csak belole peldaul ez http://www.youtube.com/watch?v=iO1ghQFSXro&NR=1
név: l e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-01-13
láttátok a Lélekszakadva c filmet? Nagyon jó film. Jung az egyik szereplõje
név: se itt,se ott e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-01-09
minden összeffüg mindennnel...
Egyebkent mindegy.
név: bo e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-01-08
Nem értem a véleményt, "se itt, se ott". Nekem valahogy nem függ össze az írással
név: se itt,se ott e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-01-08
Megis azt tanitjak, hogy az esely mindenkinek megadatott. Hacsak nem hisz valaki az eleve elrendelesben. A tobbseg akkor csak hamis illuziot kerget?
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-01-08
Újból meg kellesz születnie
név: se itt, se ott e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-01-08
S mi tortenik ha az egyen nem tudja megvalositani sajat magat? Nem egy csapda ez, amelybol nincsen kiut?
név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-01-07
Nekem eszembe sem jutott ezidáig, hogy filozófia könyvet vagy pszichológiát illusztrálni lehetne. Ez engem személy szerint abszolúte lenyûgözött. Jung és Dali... Talán Freuddal is érdekes lenne. József Attilának van egy Freudhoz írt verse.