Tanrendetlenség Az egész zûrzavar 1990 évvel azután kezdõdött, hogy egy fazont, mivel olyan hallatlan sületlenségeket terjesztett, mint a béke és a teamwork, felszögeztek egy fa konstrukcióra amit felszúrtak egy dombra.
A fakonstrukció keresztet formázott. Egyébként, míg élt, olyan jópofa dolgokat mondott az életrõl és a többiekrõl, hogy még ma is ezen rágódnak az emberek.
Majdnem olyan jópofa volt, mint Karinthy Frigyes. Persze, én akkor errõl semmit sem tudtam, mivel csak Ka. sz (értsd: Karinthy szerint) 103-ban nyíltak ki a kukucskáló nyílásaim.
Így megy ez. Persze, ez sem az én ötletem volt. Próbálkoztam is rögvest elõdeim nyomába lépni, akasztókötelet fontam köldökzsinóromból, de a trükk nem jött be. Egyszer csak kitárultak a világok, slussz-passz.
Vártam, hogy majd szólnak hozzám pár buzdító szót. Szóltak is. Szerintük Hizsnyai Andrásnak hívnak – ezt mondták. Az András még egész jónak tûnt, de mi akart lenni az az elsõ?!
Szüleimnek rögtön lejött az arckifejezésemrõl, hogy nem arattak túl nagy sikert, ezzel zavarba hoztam õket. Elkezdtek hadarni. Olyasmiket mondtak, hogy pozsonyi vagyok, ami az Eurázsia nevû úszó keksztábla egyik állatkertjének központja, ha pedig felgyülemlik a forró kõkrém a keksztáblák alatt, akkor vulkánkitörés keletkezik. Meg hasonlókat.
Dõlt belõlük a szó. Úgy hihették, lekötötte a téma a figyelmemet, pedig csak azt néztem, hogy míg az egyiknek a szõre a feje tetején nõ, a másiknak össze-vissza, az egész arcán. Hirtelen érdekelni kezdett, melyik lehet az én fajom és amennyire sikerült, körbetapogattam az arcomat.
Úgy döntöttem, az elsõ lesz az, amelyiknek vékonyabb a hangja. Gondoltam, szólok neki, hogy állítsa már le a másikat és adjon inkább kaját, a többit majd idõvel megbeszéljük. Annak ellenére, hogy nem sikerült pontosan leutánoznom a hangját rájöhetett, hogy éhes vagyok, mert abbahagyta a szövegelést és a tettek mezejére lépett. A másik is csak komor arccal motyogott valami olyasmit, hogy az Életben még sokat fognak szopatni, majd lelépett.
Ezzel persze, közel sem volt vége az egésznek. Nap mint nap újabb információkkal leptek meg, egészen váratlan pillanatokban. Megrezzentem, ha hozzámszóltak – féltem az új dózistól.
Egyszer éppen a hangyákat és a kavicsokat nézegettem az udvaron, mikor elém ugrott a körbeszõrös és megkérdezte, tudtam-e, hogy mi valójában kémiai anyagok által meghajtott, szénbrikettek vagyunk, akik az evolúció tetõfokán állnak, mert egy csomó öntõformájuk van, amikbõl csak úgy ömlenek a golfütõk, a vizipipák meg az atombombák. És így tovább...
Évekkel késõbb tudtam csak meg, hogy az atombombák olyanok voltak, mint a kövek, amivel az õseink dobálták meg egymást, ha nem tetszett a másik arca, vagy más színeket festettek az örökösen száradó lepedõkre. A turpisság az volt benne, hogy, ha ezek leestek, akkor a dolgokat alkotó kis golyók elköltöztek máshová. Szerintem jól tették.
Idõvel annyi ténnyel etettek meg, hogy belenyugodtam, már magam is faltam az állítmányokat, mint egy mezei hörcsög. Mikor Ka. sz. 108 körül már majdnem tele volt a pofazacskóm, elkövettem ugyanazt a hibát, ami miatt szögeket ütöttek abba a tagba Ka. e. 1887-ben. Már régóta fúrta az oldalamat, hogy miért háborúznak non-stop az emberek, amikor ártatlanul hangot adtam a kérdésemnek. Olyan választ kaptam, amitõl kapásból visszaköptem egy kisebb információhalmazt. Azt mondta a felülszõrös, hogy lényegében minden, amit eddig megtudtam, hülyeség az „élet nagy kérdéseivel” szemben. Hideg futott át a hátamon és újfent hányinger kerülgetett. Úgy éreztem magam, mint egy Wall Street-i bróker a tõzsdekrach pillanatában. Kérdõn néztem a körbeszõrösre, de õ csak bólintott és beszélni kezdett.
De ezek már nem tények voltak, hanem szempontok. Egy rakás olyan kérdés, melyekre könnyedén felelni tudtam volna az agymosás elõtt. Felvázolta nekem, hogy egyesek úgy gondolják, hogy kis zselégolyókból lettünk. Ezek a golyók elõször halformát öltöttek magukra, majd mókusként éltek tovább, ebbõl majmok lettek, aztán váltak csak emberré.
Mások viszont erõsen bizonygatják, hogy az embert egy kísérletezõ képzõmûvész ragasztgatta össze agyagból, majd belefújt az orrába és az erre megéledt. Az élete viszont unalmas volt, mindaddig, míg az egyik kioperált bordájából nem faragott mellé nõt, hogy szórakoztassa. A háborúk látszólagos oka az volt, hogy a különbözõ népek nem tudtak megegyezni a képzõmûvész fazonjáról és a nevérõl, már ha hívták egyáltalán valahogy.
A háborúk igazi oka a papír volt.
A papír egy nagyon leleményes találmány. Feltalálói sárgák voltak és úgy néztek ki, mintha folyton hunyorognának. Rengetegen utálták õket, mert, annak ellenére, hogy egy rakás dolgot feltaláltak, õsi kultúrájuk volt, egy részük hegyekben élt, az életrõl meg hasonló dolgokról témázgatva, a többségük mégis olcsó ruhákat és egészségtelen ételeket árult világszerte. Amúgy a hegyekben élõk arra akartak erõnek erejével rájönni, hogy kerülhetnek vissza abba az állapotba, amiben voltak, mielõtt kinyíltak volna a kukucskáló nyílásaik. A legtöbbnek csak akkor esett le a megoldás, miután bezárultak a kukucskáló nyílásaik. Így megy ez.
Hogy miért volt az emberek számára olyan fontos a papír? Nem azért, mert már nem lett volna mire verset írniuk, vagy segget törölniük. Az oka az volt hogy egy hunyorgó sárga Ka. e. 1200-körül egy darab papírra pecsételt pár jelet, ezzel igazolván, hogy rendelkezik egy bizonyos összeggel, csak épp otthon felejtette. Ez annyira megtetszett a többieknek, hogy hirtelen mindenki otthon hagyta az összes pénzét és inkább elkezdték össze-vissza pecsételgetni a papírfecniket. És azóta már nem gyilkolták egymást a nemesfémért. Azóta a papírfecnikért gyilkolják egymást. Meg a színes lepedõk miatt. Páran pedig azért, mert voltak olyan önfeláldozóak, hogy saját szabadságuk kárára, segítenek bezárni mások kukucskáló nyílását, megspórolva így õket a hegyekben töltött évtizedek kellemetlenségeitõl.
Ka. sz. 109-ben elég érettnek ítéltettem arra, hogy megtudjam az Igazságot. Na, gondoltam, végre tiszta víz kerül a pohárba, még kapálnom sem kell hozzá a kolostorban!
Az Igazság a Duna utcai sárga házban élt. A nagy nap elérkeztével izgatottan bekopogtam. Kicsapódott az ajtó, egy nõszemély állt a bejáratban szótlan-fehérben. Udvariasan megkérdeztem, biztos itt lakik-e az Igazság. Mozdulatlanul állt, úgy rikkantott igent, nehogy fodrozódjon köpönyege. Az árnyékot vetett volna rá. Besomfordáltam. Belülrõl ugyanolyan betegesen sárga volt az egész, mint kívülrõl. A nõ kezembe nyomott egy darab elszenesedett mézeskalács szívet, visszautasítást nem tûrõ tekintet kíséretében. Hálásan elvettem és beültem egy üres terembe. Az idõ megnyúlt körülöttem, a mértékegységek köbökre emelték önmagukat, egy perc 42 órából állt. Idegességemben beleharaptam a mézeskalácsba. Kitörte az egyik fogamat. Olyan volt, mint egy darab bakelit, íze meg, mint egy szénbriketté. Erõteljesen a szemetesbe hajítottam, de visszapattant a faltól és egy épp belépõ osztálytársam lába elé esett. Megkérdezte, kérem-e még. Konstatáltam a nyilvánvalót, õ felvette és a saját bakelitjével együtt beült a padjába.
Ekkor már lassan szálingóztak be a többiek is. Mindenki vitte a maga elszenesedett mézeskalácsszívét. Csak pár landolt a szemetesben. A maradék kitörte a gazdáik méregfogait és egyesült brikett-barátaival.
Megpróbáltam elképzelni az Igazságot. „Úgy fog kinézni, mint egy óegyiptomi gondolkodó? Vagy inkább egy hindu Bráhmára hajaz majd? Vajon hasonlít-e egy német, egy görög vagy egy svéd filozófushoz? Esetleg Buddhához? Kínai univerzalista is lehetne. Az is elképzelhetõ, hogy pacifista orosz bölcs lesz. Az õsi Nyugatot hirdeti a rock n’ roll hangjával, mint Jim Morrison, vagy a Keletet, mint Basó haikui?”
De nem maradt terem a további elmélkedésre. Könyörtelenül megjelent és megölte az alternatívákat. Santa Claus belépett és megfagyott a levegõ. Az amerikai giccs ikon vörös sapkáján leszakított csillag alakú körvonal látszott. Az a csillag akkoriban zárta be a kukucskáló nyílásait, amikor én kinyitottam õket.
Santa le se szarta, hogy ki, mikor, mit csinál. Adott nekünk cucut meg kólát, barátságosan felemelte hüvelykujját és ránkkacsintott. Az emberek túlnyomó része iszonyatosan megnyugodott, hogy ilyen egyszerû és szép az Igazság. Hátradõltek és nagyokat roppintottak felsebesedett ínyeikkel a bakelit szíveken. Kiropogtatták a szívüket is. És most viszik. Ka. sz. 122. június 5. In memoriam Kurt Vonnegut. Hizsnyai András
|
