| Siena - a róla elnevezett tartomány, Toscana compartimento központja; Firenze, Arezzo, Perugia, Grosseto és Pisa között terül el. A központi Apenninek és a toscanai Sub-Apennin ágai takarják a tartomány nagyobb részét; a magányosan álló Amiata hegy a déli határán emelkedik. Vizei jó része - az Orcia, az Arbia, Mersa - az Ombonéba folyik. Északnyugati részét az Arnóba ömlõ Elsa, a délkeletit pedig a Chiana Romana és a Paglia öntözik. A Montepulciano és Chiusi nevû tavait a Passo alle Quercia köti össze. A talaj nem nagyon termékeny és a fõ kereseti forrás az állattenyésztés. A Montepulciano körüli dombokon jó bor terem - bár, sokak szerint a bor nem terem és nem is készül, hanem a bor egy szellemi tevékenység része. Nem véletlenül ezt a nemes folyadékot, ezt a sûrített napenergiát emelte a magasba kelyhében a Mester mondván: "Íme..." A Val di Chiana-n jól megterem a búza, árpa és a rozs. Megvan tehát minden ahhoz, hogy odaadó lelkesedéssel imádhassuk az Élet Urát. Mert, ugye, azt is említette a Mester azon a bizonyos estén, hogy aki nem issza az õ vérét és nem eszi az õ testét, nem kerülhet be a mennyek országába. Bizony...
Én személyesen is megtapasztaltam, hogy kiváló a toszkán kenyér és méltóságteljes, nemes és fenséges a toszkán bor. És boldognak láttam a toszkán embereket. Dolce vita... Sokgyerekes családok, hangoskodó, szélesen gesztikuláló felnõttek, nyájas vendégszeretet, érdeklõdõ udvariasság, gyorsbeszédû asszonyságok... és a lábak alatt futkosó gyerekek. Istenem, annyira irigyeltem õket! Olyan nagyon, olyan nagyon-nagyon szerettem volna közéjük tartozni. Most is, ahogy ezeket a sorokat írom úgy elkap a sóvárgás, hogy a gyomrom is bizsereg belé.
Az imént, hogy könnyítsek lelkemen, hogy túlcsorduló emócióim szintjét normalizáljam, beálltam szobám ablakába és belebámultam a rozsnyói korareggelbe. Az õsz tarka színeiben pompázott a táj, a felkelõ nap fényei hosszú, elnyúlt árnyékot húztak a fázósan sietõ emberek, fák, bokrok, házak, autók, szemeteskukák és a körülöttük szerte-szét dobált szeméttenger mögé. Éppen a házunk bejárata elõtt, a parkolóban, az autók között áll egy hatalmas teherautó-plató, ami a panelházunk szemeteseként szolgál. Szemben kisebb kukák, de azok is a házak bejáratai elõtt elhelyezve, az autók között. Irdatlan rendetlenség. Az utcák keresztül-kassul felásva, majd betemetve és hónapok óta senkit sem érdekel a földhányások sártengere. Igaz, az alattunk lévõ kocsma (errefelé Köpködõnek minõsítik az efféle késdobálót) körül a falat és a földet tarkító másmilyen hányások sem érdekelnek senkit. Ha más irányba nézek, családi házak sorát látom, amelyek kertjeit felverte a gaz. Az útszéli táblák elgörbítve, ledöntve oszlopaik, a vízelfolyók öntött vasrácsait ellopták. Járda sehol, autók járnak ott, ahol nem lenne szabad... Cigánygyerekek potyognak az égbõl... Vagyis az egyik konténerbõl. Hogy min kaptak hajba nem tudni, de istentelenül zsivajognak. Egymást kergetve futkosnak a buszra várakozók lábai alatt... Tisztára mint Olaszországban! Inkább visszatérek abba a másik világba. Emlékszem, amikor feltûnt Siena, gyönyörû idõnk volt. Meleg volt, viszonylag nagy volt a forgalom..., és mi mentünk egyre beljebb egy modern város központja felé. Egyszer csak ott állt elõttünk... mit állt: pompázott a középkori város. Házak egymás hegyén-hátán, vörös cseréptetõk; tornyocskák és tornyok, paloták és régi polgári házak között, mint korona a herceg fején ott díszlett a város legmagasabb pontján a dóm jellegzetesen zöld-fehér csíkos épülete. Zöld márvány és fehér márvány... Uramatyám: és a méretei... - lenyûgöztek mindenkit közülünk. Város a városban... Álltunk az új város parkolójában, a valamikori vizesárok partján, a híd szélén, amin át lehet menni a mesébe...
Nem tudom, mi miért történt a mi tájainkon úgy, ahogy történt, de akaratlanul is feltört belõlem: Kassát például miért kellett tönkretenni...? Városfalaiból, ami megmaradt, azt beépítették vagy ráépítkeztek. Pozsonyt mostanság tüntetik el, régi utcáinak ívét, irányát is megváltoztatják. Mi lett Eperjessel? Lõcsével? Iglóval? A felvidéki Budapestnek nevezett Losonccal mi lett? Komárommal? Érsekújvárral? Mi lett a volt vármegyeközponttal, Tornával? Emberek, jártatok már ott? Ha igen, jártatok már itt? A görbe és szûk utcákból álló városnak számos szép temploma és palotája van. A trecento, quattrocento és cinquecento alkotásait tekintve Róma, Firenze és Velence után Olaszhon legjelentõsebb városa. A képzõmûvész szemüvegén át szemlélve a dolgot a székesegyház, a Chiesa Metropolitana egész Itália talán legszebb épülete. A templom déli oldalával szemben áll az Opera del Duomo egy hires antik márványcsoporttal, amelyik a legeslegelsõ szépségverseny gyõzteseit, a három gráciát ábrázolja. A szoborcsoportot Rómában, 1460-ban a Palazzo Colonnában találtak. A székesegyház alá kriptaként van építve a San-Giovanni templom, az egykori baptiszterium, amelynek márvány keresztelõkútját Keresztelõ Szent János életét ábrázoló jelenetek díszítenek. A gótikus stílusú San Domenico templomban Sienai Szent Katalinról szóló pompás freskók láthatók. A Fontequista-templom fõoltára a cinquecento legszebb oltáraként van számontartva. Az Oratorio di Santo Bernardino nagyszerû festményeket tartalmaz a fõleg Sienában tevékenykedõ reneszánsz festõtõl, Sodomától.
A fõtéren a Palazzo Pubblico 90 m magas tornyát del Mangia néven emlegetik. A palota belsejében Simone Martini, Sodoma, Ambrogio Lorenzetti, Spinello Aretino, Taddeo di Bartolo és Beccafumi pompás képei láthatók. A gótikus stílust a Palazzo Tolomei és Buonsignori képviselik. A renaissance-korból a Palazzo del Governo, vagyis a guvernér palotája Siena egyik leghatalmasabb épülete, amelyet Bernardo Rosselino tervei alapján a város egyik legdominánsabb családja, a Piccolominiek építettek. 52 000 pergament tartalmazó nagyszerû okiratgyüjteménye egész Itáliában egyedülálló. A Palazzo Spanocchi szintén reneszánsz stílusú, napjainkban postapalotaként mûködik. A zsarnok Petrucci építtette a Palazzo del Magnificot. A firenzei Loggia dei Lanzi mintájára készített Loggia dei Nobili a reneszánsz egyik gyöngyszeme. További reneszánsz mûremek a Loggia del Pap, amelyet II. Pius korában Antonio Federighi készített.
Sienától délkeletre, az Acorur hegyen van a hires, egykori bencés apátság, a Monte-Oliveto maggiore, Luca Signorelli (1497) és Sodoma (1505) ismert freskóival. Siena - az ókorban Sena Gallia vagy Colonia Julia Senensis, állítólag a gallus senones törzstõl alapíttatott és Augustus alatt vált római gyarmattá. 1133-ban a nép a hatalmat magához ragadta és a nemességet elûzte; ez idõ óta történelmét nagyobbára csak belsõ viszályok és a Pisával meg Firenzével folytatott versengés töltötte be. Legnagyobb virágzása a XIV. és XV. századra tehetõ. Ekkor az okiratok tanulsága szerint körülbelül 60 000 lakosa lehetett. Nevezetes az a 10 hónapos ostrom, amelyet 1554-ben Cosimo de Medici vezetett Siena ellen. Végül 1557-ben II. Fülöp csatolta Toscanához. Sienában több egyházi méltóság is született: III. Sándor, VII. Sándor, II. Pius, III. Pius és V. Pál pápa. |
