Szerettem nézni, mint hullnak az unalomûzõ tintacseppek a vizespohárba, felzavarintva a kristálytisztán áttetszõ életet. Néha arra vártam, mikor ugrik ki kéretlenül a pohárból egy-egy gomolygó Dzsin, hogy megbosszulja szennyezõjén a merényt. De nem történt semmi. A sok tintacsepp egyre átláthatatlanabbá tette a vizet, s megmarad a szennyes, kloákába illõ folyadék. S aztán megint kezdõdik minden elölrõl: „Öntsünk tiszta vizet a pohárba, hogy szennyezhessük”.

Ez itt így természetes. Az ember fokozatosan megérti, hogy a számára kiszabott világ, az enyészet helye, ahol minden erjed, keletkezik és felbomlik. Az alkalmazkodás észrevétlen oldja a morális értékeket, s aki tisztának érzi magát az hamiskásan bosszút forral, mert a simulékony talpnyalók elõle vitték el a pálmát – s persze a kenyeret, a mindennapit. Az élet kegyeibõl kiesett forradalmárok bosszújától óvj meg Uram engem! A tapló-tudatlanságuktól, püffedõ kapzsiságuktól, melyet nem az élet idilli tisztaságának féltése hevít, csupán irigy hatalomvágy fûti lelkük kemencéjét. S a harag szólamait zendítik, de nem a próféták Szent haragjának hangján, hanem õk a ripacsok émelyítõ handabandázásának kíséretében rágják a csepût. „Nem azért vagyok itt, hogy bárki fölött ítéletet gyakoroljak, hanem, hogy velük közvetlenül éljek. Az ítéletet önmagam fölött kell gyakorolnom.”

A szavak ördögûzõ erejében szeretnék hinni, de nem tudok. Már semmi sem az, ami, és senki sem az, aki. A szavak sem azok a szavak. A kultúrálatlanság nem mûveletlenség. A ripõk kirívóan virít, mint pipacs a búzamezõn, ostobasága szinte kedves. A mûvelt finoman gonosz, gyakran aljas is. A kultúra hiánya védtelenné tesz, de a korrupt ember hitványságát a kultúra eloszlatja, mint forrásvíz a kóbor kutya-dögöt. Nem kell megbotránkozni, méltatlankodni - csak semmi indulat, részvét vagy rokonszenv, az irónia inkább ront, talán némi szeretet kell. „Nincs elavultabb, mint felháborodni. Ez ma az abszolút komikum”.

Az agytömés legalább olyan veszélyes, mint az agymosás. A módszerek egyre finomodnak, a cenzúra primitív, elhallgattató eljárását felváltotta a szisztematikus dezinformálás. Minden át van szõve hazugságokkal. WWW - a mai világ tökéletes jelképe: a pók, melyet az egész emberiség táplál s belebonyolódik ragacsos hálójába. „Ma körülbelül már csak a naptár és a menetrend információi megbízhatóak“ – írta egy magyar filozófus néhány évtizede, de mostanára már ez sem biztos.

„Nem élhetsz úgy, mint a csillagok”. Finnyás vagyok és gyanakvó, mert õrizni akarom azt az életízt, mellyel a földre születtem. Személyes sértésnek veszek mindent, mi keseríteni próbálja azt. Tudom, látom, hogy lopják az eget, de nem hiszek abban, hogy a  tolvaj megijed attól, akinek a zsákmány egy darabjára fáj a foga.

PS: Fenntartom magamnak a hazugság jogát, hogy fokozzam éberségem.

Írta a pókoknak: Hanesz Zoltán