Ünnepeink |
| szerkesztette: Kiss László, 2008-09-07 |
|
|
Egyházi ünnepeink úgy tûnik, még õriznek valamit. Vagy megérjük, hogy a Mikulás szeptemberben, a Jézuska októberben jön majd? Nagyon szépek utcáink, boltjaink, lakásaink decemberben, az amerikáner coca-colás (környezetvédelemnek fittyet hányó) világtrendi díszkivilágításnak meghajolva. De könyörgök! Láttam már OKTÓBERBEN teljes karácsonyi díszben tündöklõ üzletet! Rendben van, a piacon véres küzdelem zajlik a vásárlókért (kis kitérõ:azt mondják, ez nekünk, vásárlóknak jó - én eddig még az átverés részét tapasztaltam inkább), mindenkinek meg kell élni valamibõl. Csakhogy az ünnep éppen attól szép, hogy ritka. Ha a Hernád parti kavicsok aranyból lennének ugyebár, semmit sem érne az arany. Mivel már hetek, mit hetek!, hónapok óta látjuk, így Karácsonykor már észre sem vesszük az ünnepi fényeket. Nemzeti ünnepeink. Szóval miért jó valamit hamarabb ünnepelni? Persze tudjuk mindannyian a választ. Nyerünk egy szabadnapot. Polgármestereink, kisebb-nagyobb helyi vezetõink meghajolnak a népakarat elõtt, még az ünnep elõtti munkanap délutánján, estéjén LETUDJÁK. Így van egy teljes szabadnapunk, vagy ha péntekre, hétfõre esik, van egy "hosszú hétvégénk". Mi ezzel a baj? Végülis semmi. Rohanunk. Dolgozunk. "Meghalni sincs idõnk." Akkor ez a kis apróság..? Az ünnepnapon, AZ ünnepnapon felvesszük a kényelmes, viseltes már csak otthoni használatra való csörgõs melegítõt, elmotyogunk a kertben, a ház körül. Mindig akad valami tennivaló. Este bezöttyenünk kedvenc fotelunkba, felbontunk egy T..CO-s sört, és jólérezzük magunkat. Már észre sem vesszük, hogy a domináns nézettségnek örvendõ kereskedelmi TV-k mûsorszerkezetében nyoma sincs az ünnepnek. Bruce Willis élt, él és élni fog. Õ megment mindenkit (ezért nem játszott a Titanicban). Minket is: Március 15-én, Augusztus 20-án. Mit nekünk Petõfi, Szent István. Érdekes. A kommunizmus, mint világeszme az internacionalizmusban gondolkodik, nem a nacionalizmusban. Akkori vezetõink ezért, ha elvenni nem is mertek minden nemzeti, egyházi ünnepet, igyekeztek azokat felhigítani. Így lett Március 15-bõl Három Tavasz ünnepe (csapjunk hozzá kettõt, felhígul; a kétes értékû március 21. és április 4.), Augusztus 20-ból, Szent István, Államalapítás, a nem újkeletû, de a "(szélsõ)balosan" átformált Újkenyér (az egyházi "máz"-tól megfosztva), s az Alkotmány ünnepe. De a Mikulás és a Jézuska is nyugtalanította a nagyvezíreket, összetolták, s csináltak belõle Fenyõünnepet. Ez, tagadhatatlan, hordoz magában némi õsi, nomád, barbár népszokási motívumot, de hát ugye nem ez volt a lényeg... A Fenyõünnep hálistennek csak az iskolákban vert gyökeret, s otthon a szülõk azért helyretették a csemetét. Tavaly(!) még hallottam olyan iskoláról, ahol Fenyõünnepet tartottak téliszünet elõtt... Szóval érdekes. Akkor ez sokaknak nem tetszett. Most szabad lenne ünnepelni, de úgy tünik, nem élünk vele. A logika azt diktálná, ha már elõrehozzuk a megemlékezést, biztosan többen lesznek. Ez sem jött be. Nagy bravúrokat követnek el a hivatalból kivezényelt tv-sek, megoldják, hogy lehet 20-30 embert tömegnek bemutatni. Minden elismerésem. Annak idején a november 7-e november 7-én volt, s tömegek vettek rajta részt. Nem sírom vissza. Örülök neki, hogy a mai fiatalok már megrökönyödnek akkor, ha hallják, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat novemberben "ünnepeltük". |
Vélemények :
| név: ZS (!) e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-14 |
 Bruce Willis poén örök... |
| név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-14 |
| Azt hiszem, mi leginkább a nemzeti önismeret nagy feladatával vagyunk adósai saját magunknak. A történelemtudomány csak részválaszokat ad. Nem egzakt, és mindig is a manipuláció legfõbb eszköze volt. Különben azt sem hiszem, h. kifejezetten jót tesz egy népnek az, ha csak a gyõzelmeire, v. a csak vereségeire tud gondolni egy nemzeti ünnepen. Látni, persze, leginkább azt látom, h. vagy egyáltalán nem gondolkodik, mert el van ragadtatva aktuális politikai érzeményei által, vagy összevissza gondol mindenféle, mint Micimackó a Százholdas Pagonyban. Az önismeret, az több ilyesféle hintázásnál nemzeti gyászérzés és a kiválóságunk fölött érzett elragadtatásunk között. Az valami más, egyszerûbb, felnõttebb, felelõsségteljesebb dolog. Szóval nem tudom megmondani mi az, csak azt, h. milyen. Meg azt, h. mindenkinek önmagán kell elkezdenie ezt a hosszú és javarészt fájdalmas munkát. |
| név: õrnagy úr e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-13 |
| Igaz,igaz.Pesszimista nép vagyunk.Állandóan gyászolunk,busongunk.De hát ha ez adatott nekünk a történelemben..?Ezen persze lehetne vitázni.Augusztus 20-a viszont szerintem negy a gyászról szól.Államalapítás.Az miért?Vagy nem vagyunk méltó örökösök,s így szégyelljük magunkat?Lehet.Március 15. megint csak nem a gyász.Akkor gyõzött a forradalom,ráadásul vér nélkül.A gyász az október 6-a. 1848-49-ben "választott"ellenségünket, a Habsburgokat legyõztük (dicsõséges tavaszi hadjárat). 1849 nyarára nem volt ellenség az országban.De pechünkre a császár nem tartotta elég megalázónak segítséget kérni egy másik nagyhatalomtól,ha már a birodalmában maga nem tudott "rendet teremteni".Az oroszokkal már nem tudtunk mit kezdeni...Persze lehet, hogy csak a végeredmény számít...De a magyar névnek utoljára dicsõséget Európában,a világon 1848 hozott.Elég régen volt,talán ezért kellene jobban megbecsülni... |
| név: Macsek e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-12 |
Szép kis lavina! Na látjátok? Így kell ezt csinálni! Talán a kicsikkel kell kezdeni. Felépíteni, újra és másképp, más nézõpontból láttatni velük a világot, a történelmünket és az ünnepeket! Ez nem 1-2 éves projekt! Én minden telhetõt megteszek a sajátjaimmal és akikkel kapcsolatba kerülök akár a munkám során, akár csak úgy. A cikk nem véletlenül íródott, a hozzászólókat nem véletlenül fújta össze a szél. Ezt az érzést kellene erõsíteni mindenkiben: összetartozunk, jó az irány, van cél, mostmár "csak" menni kell az úton! Ja, hogy van aki naivnak titulál minket? Istenem! Az üljön le nyugodtan az út szélére és dugja a homokba a fejét! És ha a világ egyszer csak szürkébõl színesre vált, majd rá fög jönni: szép ez, élvezhetõ, és milyen kár, hogy õ egyetlen követ sem tett ahhoz, hogy mindez felépüljön! De mi szívesen látunk minden szürkét is! Hiszen az is egy szín a palettán! Szép napot mindenkinek!  |
| név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-12 |
| Húha, Zõdi, mire hívtál most lapot! :) Komolyra fordítva: Abszolúte igazad van. Egy nép, ami folyvást a nemzeti vereségeibõl csinál ünnepet, annak elõbb vagy utóbb olyan néppé kell válnia, ami - ahogy az öcsém mondta, nem akarok idegen tollakkal ékeskedni - Európában amúgy egyedüliként, egy évben háromszor gyújtja fel a fõvárosát. (Márc. 15., István király, október 23.) Ezt már csak én mondom: a pszichózisa miatt. És nagyjából mindegy, h. ez pszichózis az ország határain inneni, v. azokon túl való-e. |
| név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-11 |
Vizsgálat alákellene vetni nemzeti ünnepeink mibenlétét.Ha tüzetesebben e kérdés mélyére nézünk megállapíthatjuk ,hogy valójában nincs a többi népekhez hasonló ,azokéval azonos értékû-a Szent István napját kivéve-ünnepünk.Az õ ünnepeik gyõzelemre nemzeti nagyságukra emlékeztetnek.A mieink vereségre.Igaz bukott szabadságharcaink napján bemagyrázzuk magunknak,hogy a szabadság eszméjét ünnepeljük,de érezzük hogy valami sántít...A többi nép táncol,vigad a nemzeti ünnepeiken,mi visszaemlékezünk a hõsiességre,a dicsõ harcokra,aztán lehorgasztott fõvel haza megyünk...Egy nép amely élniakar NEM!!!! ,,ünnepelhet" két levert szabadságharcot évete  ! e akkor mi a francot tegyünk?Felejtsük el azokat akik életüket áldozták a szabadságért a hazáért?Nem.Csupán át kellene rendezni és új tartalommal megtölteni a nemzeti ünnepeinket.Pl.Március 15. lehetne a Magyar Nyelv ünnepe és Petõfi Sándor költeményein keresztûl szinte észrevétlenül meglehetne tölteni új tartalommal.Már ideje lenne hogy nagyobb megbecsülésbe részesítsük nyelvünket.Szent István ünnepe maradna mai tartalmával.Október 23. lehetne a Hõsök napja,amikor megemlékeznénk hõseinkrõl....és így tovább.Ezeken az ünnepeken emelt fõvel ünnepelhetnénk,vigadhatnánk...Végül és nem utolsó sorban átt kell értékelnünk történelemírásunk ama káros tanításait,melyek gátolják a valós múltunk megismerését és nemzeti önismerésünk kimûvelését! |
| név: ,.,.Másképp,.,. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-11 |
| ,.,. Na várom az ötleteket hogyan vátoztassunk ezen az egészen, mert ha odamész a környezetedben lévõ néhány embernek és elmagyarázod az álláspontod az elsõ reakció az hogy -ez meg miket beszél, a második -ez biztos hülye , a harmadik meg - kit érdekel, szóval várom az ötleteket,.,. |
| név: zéé e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-11 |
| A változtatni akarás megfogalmazásához elébb még kicist sírni kell, aztán ha az elmúlik, fog az menni. Már az jó, hogy legalább beszélnek a témáról az emberek. |
| név: poiu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-11 |
| Bizony be kell látnunk fordult eggyet a világ, hiába izzadt vért és verejtéket egy -egy kemény régi igazi magyar ember, hiába robotolt naphosszakat, mégis tudott élni, örült, boldog volt, voltak érzései , elfogadta sorsát, még ha sanyarú is volt,s akár ha csak tíz percre is találkozott esténként nejével szemébe nevetett az egésznapi kemény meló után, és a tekintete olyan õszinte volt , amit manapság ritkán láthatunk.-ez olyan aranyosan naív! |
| név: Na, ne mar!!! e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-11 |
| Ja, ja, persze. Hova is fejlodik ez a vilag? Bezzeg a mi idonkben! Ugye? Aranyos ez a kollektiv sirankozas. Kar, hogy egyik reakciobol sem erzem a valtoztatni akarast vagy tudast. Egyszerubb sirni es sajnalni magunkat? Fene tudja. |
| név: ,.,.Másképp,.,. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-11 |
| ,.,.Csatlakozom szellemiségben a cikk írójához, és a többiek véleményéhez, irományához.Bizony be kell látnunk fordult eggyet a világ, hiába izzadt vért és verejtéket egy -egy kemény régi igazi magyar ember, hiába robotolt naphosszakat, mégis tudott élni, örült, boldog volt, voltak érzései , elfogadta sorsát, még ha sanyarú is volt,s akár ha csak tíz percre is találkozott esténként nejével szemébe nevetett az egésznapi kemény meló után, és a tekintete olyan õszinte volt , amit manapság ritkán láthatunk.Mindenki rohan, rohan maga se tudja merre csak megy elõre, keresi kutattja a pénzt, olykor keményen is dolgozik ám eközben számtalan emberen átgázol anélkül hogy észrevenné kiket lökött a porba, vagy kibe és miért rúgott ilyen érzelemmentesen.Ez már beidegzõdés. Sok minden felett átsiklik a mai ember. Eggyáltalán nincs tekintettel a másikra.Mindenki mindenkit megbánt. ÉS az az érdekes, hogy senkinek nem tetszik ez a rendszer, mégsem törekszik a megváltoztatására.Vajon nekünk, kik észreveszik a rosszat mindenkinek próbálunk segíteni ott ahol éppen tudunk, formáljuk, próbálunk kicsi örömöt csempészni embertársaink szivébesaját munkánk által, érdemes -e folytatni ezt a szélmalom harcot? mert ebbõl elõbb-utóbb csalódás lessz , és nem csak 1 hanem számtalan.Hiába próbálunk váltosztatni, ha ezt a változást kezdetben megcsodálják, éljenzik, aztán mindenki elpártol tõle.Ha nincs igény a változásra érdemes folytatni?Napról napra csalódunk a másikban, és már az ismeretség elején arra gondolunk valyon mikor és miért fogok csalódni a másikban. Ennek ellenére én azon az állásponton vagyunk igenis folytassuk a harcot mert kis változás is hozhat eredményt.Hiszek a változásban, és abban hogy egy kis gesztus is megváltoztathatja, jó út felé terelheti embertársainkat, és felnyílik a szemük..............Visszakanyarodva a cikkhez észrevettük hogy valami nem jó jelenleg sõt kérdem mi jó van most.....?Régen mint említettem a paraszt keményen dolgozott, voltak érzelmei, nemzeti öntudata, büszke volt magyarságára, kívülrõl fújta a külömbözõ többszázéves indulókat, most meg oda jutottunk, hogy nem tudjuk mit ünneplünk?, meg minek?,és hogyan?(pl himnusz esete : más nemzet büszkén énekli, mi meg csak meghallgatjuk, na hát ennek is lehetne egy külön cikket szentelni, de most nem részletezem) azt meg pláne nem hogy mikor kell, .,.elvesztettük hitünk és magyarságunk.És elindultunk a lejtõn, lejtõn melynek most olyan mély pontján járunk, hogy öntüdatunk nincs, nem tudjuk hova tartozunk,, kik vagyunk, és ha meg akarjuk tudni milyen a magyar ember hát el kell olvasnunk a könyvekbõl hogy milyen volt , milyennek kéne lenni egy magyarnak,.,. |
| név: Mc. :) e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-10 |
| "Egónk érzéketlen. Nem érez. Fél, szorong, rohan, gondolkodik, töpreng, villámgyorsan szortírozza külso-benso benyomásait, mindenben elonyét, hasznát keresi - de nem érez. Nem tud feloldódni. Örökös önvédelemben él, s fél meghatódni, könnyezni, ellágyulni. Az érett lélek jele a sírni tudás képessége. Nagyobb dolog, mint a nevetés. Arról nem is szólva, hogy a nevetés is könnyeket csal a szemedbe, ha valódi. Manapság ezt szégyellni kell. Korán ráneveljük a gyermekünket, hogy száraz, kietlen szívvel élje le életét. Világunk már egész korán hadat üzen minden mélyebb lelki élménynek, a felkavaró örömnek, szeretetnek, boldogságnak. Pedig milyen nagy dolog, amikor egy koncerten, egy beszélgetés közben, vagy amikor egy könyvet olvas éppen, megpillantom barátom szemében az önkéntelenül kicsurranó könnycseppeket. Hirtelen emberi lesz az arca. Lehullik róla az önvédelem maszkja, az üres vigyor, a viselkedés lárvája, s hirtelen átszalad rajtam egy boldog felismerés: - "Jé, ez él!" " |
| név: Kiscica e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-10 |
| "Ha valaki egy másik bolygóról csöppenne ide, csodálkozva tapasztalná, hogy az itteni emberiségnek egyetlen valós eszméje van: a pénz. Nemcsak a létfenntartáshoz, de a tudáshoz, a mûveltséghez, a valláshoz is pénz kell. A sporthoz, a szépséghez, a jó közérzethez, a gondtalan örömhöz, a ruhához, az élelemhez, de még az imádsághoz is sok-sok pénz kell. És reggeltõl estig másról sincs szó, csakis a pénzrõl! Az újságok, a rádiók, a tévék csakis a pénzrõl beszélnek. Pénz nélkül a zenekar széthullik, a színház, a könyvtár, az iskola, a templom bezár. Nincs pénz a kultúrához, a szerelemhez, a tudáshoz, a hithez, az egészséghez, az életörömhöz. Nem lehet maghalni, mert drága a temetés. Valaha, amikor normálisak voltunk, és végtelen égbolt volt a fejünk felett, legfontosabb kérdésünk ez volt: miért élünk? Hitért? Istenért? Szerelemért? Gyerekeinkért? Boldogságunkért? Ma már tudjuk a választ. Pénzért. Ez nem tréfa. Kiszámították, hogy az embereket azért érdemes egészségben tartani, mert a gyógyítás sokba kerül. Nemcsak az orvos, a beteg nem dolgozik, csak pénzt költ. Betegnek lenni: ráfizetés. Halottnak lenni: még nagyobb. De a legköltségesebb mulatság a boldogtalanság. Egy boldog embernek nem kell más, csak egy kisfröccs. Talán még az se. De egy boldogtalannak mindig hiányzik valami, és hiába vásárol, utazik, költ - semmi sem vigasztalja. Sok pénzt szór el, s ettõl még boldogtalanabb lesz. Manapság kiderült, hogy nincs pénz az emberiségre. Legalább is ezt mondják a gazdagok. És a természet gátlástalan mérgezõit nem azzal próbáljuk megállítani, hogy ez az emberfaj elleni bûntény és tilos, hanem azzal, ha kimutatjuk: mindez mennyibe kerül. Hogy mennyibe kerül, ha a tenger elmossa Hollandiát, New Yorkot, Londont és Hamburgot. Mérhetetlenül sok pénzbe. De még ez az érv sem hat rájuk, mert - azt hiszik - nem õk fizetik. A világvége azért késik, mert egyelõre túl drága. Nem éri meg. Nincs rá pénz. Pedig annyi pénz lenne, amennyit csak akarunk. Valaha a pénz aranyból-ezüstbõl volt, késõbb papírból, de aranyfedezet volt mögötte, aztán már arany sem, csak a munka és dollár, végül manapság már semmi... Ma virtuális pénz van, komputer-pénz, nemlétezõ-pénz, banki, tõzsdei nullák. Kollektív hiedelmek és csalások kérdése, mennyi az emberiség jelenlegi összpénze - mégse elég. A szegénynek azért nem elég, mert éhen hal. A gazdagnak azért, mert még többet akar. Lao-ce a tébolyt így definiálja: "Õrült az, akinek az elég nem elég." A latin "medicina" szó azt jelenti, "középen lenni", megtalálni a közepet, az optimális egyensúlyt: "ennyi elég". Ezt mondja és ezt éli egy egészséges ember. Találkoztál már olyan emberrel, aki azt mondja, elég pénze van? Sõt, sok is, és vegyenek el belõle, mert nem kell neki? Vagyis betegek vagyunk. És ezen nem tudunk változtatni. Nincs az a pénz, amiért meggyógyulnánk. Halálosan beleszerettünk a pénzbe. Embereket, vagyis egymást nem tudjuk ilyen intenzíven és kollektíven szeretni. Nem tudunk egy emberért tönkremenni, és csakis õt hajszolni és soha el nem érni, és meghalni érte idõ elõtt, és ha kell, akár az egész világot bajba rántani miatta - mert nem szeretjük annyira, mint a pénzt. Hiánya nem fáj ennyire, s ha mégis a miénk lesz, nem hagy bennünket olyan kielégítetlenül, mint a pénz. Beleõrültünk a pénzbe. De néha mégis kijózanodunk. És szerelmesek leszünk valakibe. Nem a pénzbe, egymásba. És önfeledten ölelkezünk, egy fûtetlen szobában, egy ócska paplan alatt. Csókoljuk egymást, boldogan. Ez az a pillanat, amikor nem érdekel bennünket a gázártámogatás. És hogy drága lett a benzin. A Csók, a Te, az Együtt és a Veled fontosabb lesz, mint a kampányköltség és a kamatadó. Fontosabb, mint a pénz. Egy koldusnak is. De még egy Bill Gatesnek is, ha emberbe szerelmes. A szerelem - jól tudta ezt minden nagy költõ - társadalmon kívüli állapot. Egy beteg társadalmon kívüli állapot. Ilyenkor az ember normális lesz. Innen kéne folytatnunk az életet, de nem lehet, mert akkor kiesünk ebbõl a vesztébe rohanó világból, ebbõl az esztelenül pörgõ, versenyrõl, hatékonyságról üvöltõ õrületbõl, melynek már semmiféle értelme, erkölcse nincs, csak önzése, hazugsága - és kielégíthetetlen mohósága. Amikor ezeket a sorokat írom, éppen egy kóbor macska sétál az ablakom elõtt. Fekete szõre és négy hófehér, puha "szõrmecsizmája" van. És az fut át az agyamon - mert mai ember vagyok -, hogy honnan telik ennek ilyen pompás bundára?! És milyen békésen alszik a napsütötte, meleg kövön! Istenem, adj nekem egyszer, csak egyetlenegyszer ilyen elégedett, doromboló, boldog macska-álmot! " |
| név: pir e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-08 |
| Nagyon tetszik az írás,elhalványultak az ünnepeink értékei. Csak a sok reklám,nincs lelki tartalom, ami fontos lenne. |
| név: kicsi pál e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-08 |
| "...úristen mér ordít úgy ez az állat? na jó, egyedul van, de azért mások aludnának..." |
| név: Brigitta e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-08 |
Milyen igaz, és milyen mély! Ez az ami igazán hiányzik az emberek többségébõl. A legtöbb ember felületes, nem mer élni, érezni, megélni, tenni...semmiért. Lehetne mondani, hogy csalódottak, mentség mindig van mindenre. Szépen lassan összemossuk a hétköznapokat, az ünnepekkel, utána, meg panaszkodunk. Igaz, szürkék között, egyszerûbb szürkének lenni. De! Az ünnepnek valóban a tiszteletrõl kellene szólnia. Csakhát, addig amíg mindenki az ego-ja körül forog, és elsiklik dolgok fölött, addig nem lesz változás. Az a baj, hogy ebben az értékveszett világban mindenki a saját boldogulása felé hajt és közben elfelejtünk: emlékezni, örülni, büszkének lenni, figyelni. Rutinná válik az ünnep is. Pedig, ez csak rajtunk múlik! Örülök, hogy van valaki, aki meri ezt észre venni! Biztos vannak még egy páran, hát kiabáljunk hangosan -azokon a fórumokon, ahol lehet /család, barátok, iskola, m.hely/: Emberek! Ébresztõ!  |
| név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-07 |
Isten hozta õrnagy úr! Cikk jó, érdeks és komoly feltevések. sajnos, de idáig jutottunk. És ez még csak a kezdet!!!  |
| név: deres e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-07 |
| jó cikk! |