Üzenet a szülõföldre |
| szerkesztette: Szászi Zoltán, 2006-08-24 |
|
|
Elõször is tisztázni kell: hazám nincs, csak szülõföldem. Ha ezt úgy magamban már helyreraktam, akkor már nem annyira bánt a mindenfelõl érkezõ, túlnyomórészt negatív fogadtatás. Élni kell, s ha idézõjelben hontalan is az ember, abból kell kiindulni, mindent tégy a legjobb tudásod szerint, amire képes vagy. Zörgess és megnyittatik, kérj és adatik. Azok, akiknek a dolgok elvégzéséhez sem, a zörgetéshez sem, a kéréshez sem fûlik a foguk: azokból mi lesz? Belõlük imitt - amott megteremnek a nemzetsirató, csalódott, magukat megvalósítani soha nem képes, félresiklott és világmegváltás elméleteket szóró „zsenik“? Csakhogy a világ újabban nem igazán arra vár, hogy megváltsák. Az elméletgyártás kora is leköszönõben. Talán elég lenne annyi, ha mindenki éppen annyit dolgozna, tevékenykedne, amennyit még józan ítélõképessége, munkavállalása megenged. Vigyázat: egy fenékkel jól csak egy lovat lehet megülni! Az önjelölt zsenik saját siránkozásuktól esetleg nem hallják, hogy éppen kaszát fen valaki, kapát penget, szõlõt olt, családja eltartásáért elmegy dolgozni, becsületesen húz falat, javít gépet. Az a valaki, aki becsülettel dolgozik, nem írigykedik a semmittevõ „zsenire“. Az a baj, hogy ezen a mi szülõföldünkön minden kistérségnek megvan a maga „megváltóként“ viselkedõ, magát zseniként számontartó, életét megvalósítani nem tudó emberkéje. Aki csak siránkozni tud. De azt nagyon! Valami fura véletlen folytán ilyen vakvágányra beállt zsenibõl ismerek vagy féltucatot. Sok panaszuk mellett eddigi pályafutásuk során még egyetlen használható, önálló ötletet, pályázati munkát, a problémák megoldását elemzõ tanulmányt nem olvastam ezektõl a panaszgyárosoktól. Akikhez olyan jó csapódni a csapódósabb fajtának, mert ezek olyan jó magyarok, olyan szépen tudnak arról beszélni, hogy pusztul és fogy a nemzet. Olyan pontosan tudnak fogalmazni, hogy pénz kell a régióba, de arra már nem képesek, hogy azt megmondják, hogyan és honnan szerezzen az, aki szerezni akar. Az ötlettelen nemzetmentõ és kesergõ szerep lemeze lejárt. Van helye azonban a józanul mérlegelõ, terveket álmodni és valóra váltani tudó, munkabíró és munkaszeretõ közéleti embernek. Aki nem a funkciók gyûjtése miatt teszi a dolgát, hanem azért, mert komolyan gondolja a feladatot. Ennek a különleges fajtának még ugyan nem sok egyede szaladgál réteshosszú országunkban, foltocskákra szabdalt szülõföldünkön, de majd elszaporodik. A víz szalad, a kõ marad, írja Wass Albert. Most már csak azt kéne eldönteni: az önjelölt zsenik, a csak panaszkodni tudók, de cselekvésre képtelenek hová tartoznak? A kõhöz vagy a vízhez? |
Vélemények :
| név: Zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-12 |
| Zoli.Én viszont érzek egy parányi különbséget a szülõföld és a haza között...A szülõföldemet szeretem és ezért soha nem tudnám lehagyni...a hazánkat 1920 ban veszítettük el a mostaniért nem ontanám a vérem,hiszen kinek védjem meg a tótoknak?...Nagy ugyanis a baj!Az a nemzet amelyik elveszíti a nemzeti öntudatát az megsemmisül...a legjobb úton haladunk.Én nem szeretnék olyan mélyre süllyedni.///wazze:a csemadok az egy lóbetegség!na. |
| név: wazze e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-08 |
| még valami? mi az a csemadok? |
| név: wazze e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-09-08 |
| Hanesznak! Tökéletes megfogalmazás, amit írtál. Viszont mégis sokan érezzük az ûrt, mely szerint bizony hazátlanok vagyunk vagy hazám a világ elven vagyunk képtelenek élni. Sok igazságot kellene elmondani józanul és érzelmek nélkül, úgy ahogy Te tetted, csak legyen aki meghallgassa. Mindenesetre jó a rálátás, jó az álláspont. hogy másnak másfajta van, az meg színesít és szintén nem tesz rosszat a gondolkodás beindításában. |
| név: Hanesz Zoltán e-mail: dátum: 2006-09-08 |
| Én nem érzem a különbséget a szülõföld és a haza között. A szülõföld és a haza az egyén érzelmi kapcsolata alapján alakul ki. Ilyenkor az ember még nem polgár. A különbség csupán akkor jöhet létre, ha a hazához csatoljuk az államot, mint a reformkorban tették. Vagyis a hatalom és a szülõföld kapcsolata létrehozzahatja a feszültséggel teli államot, mely védi a polgárait, de egyben kirekesztõ jogokat is kényszerít rájuk. Ekkor jön létre a politika beáramlása az egyén érzelmeibe, ekkor keletkezik az állam és annak polgára, megetermtõdik az intézményes ember. Nem a Márai féle eszményi közösség polgára, melyet iratlan szabályok irányítanak, hanem az állampolgár. Aki a szülõföld és a haza között különbséget tesz, az érzelem és intézmény között tesz különbséget. Például: szerintem Toldi nem a Magyar hazát megalázó Cseh bajnokot gyõzte le, hanem egy cseh bajnokot, aki a közösséget megszégynítette. Egy ilyen hõs nem az államot képviseli, hanem az eszményi közösség rendjét billenti helyre, mint Hamlet. Ja....a CSEMADOK-ról megfeletkeztem, de szerintem szóra sem érdemes. |
| név: Szászi Zoli e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-08-29 |
| Kedves Emil! Az adógarassal kapcsolatban tök igazad van! Én már arra is gondoltam, hogy indítsunk olgári engedetlenségi mozgalmat, oszt ne fizessük be az adót, ha azt inne elfele akarják vinni. Nesze neked magyar a helyzet, de hát mit vártál, mikor a sajátjaink Fickót választottak! Na csá, jelentkezz máskor is! Z |
| név: tandem e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-08-25 |
| Szerintem a csemadok eljutott oda, hogy most már többet árt a felvidéki magyarságnak, mint ezek a majom szlotáék. A csemadok-rendezvények miatt a magyarbarát szlovák értelmiség már nyíltan kigúnyol minket. Színvonalon aluli rendezvényeken, húsz-huszonöt évvel lemaradva képviselik a Szlovákiában élõ magyarokat. Halványlila gõzük nincs a mai mûvészetrõl és maradiságukat képesek erényként feltüntetni. Példaul Duray ominózus kiállításmegnyitóján az Ernst-múzeumban asszem. Lépjen fel a maga nevében és ne az itteni magyar mûvészet nevében. És, ha a vezérürü ilyen, milyenek akkor a bárányok?! Rendezvényeik röhejesen maradiak, lehetnek azok városban vagy tanyán, faluban vagy községben. Kopjafák jelzik lelkes csöpögésüket, meg korongozás, meg gyöngyfûzés, és gyermek-alkotóház. Meg néptánc, népmûvészet, népzene... Ó, az az istenadta nép! Lelkes csemadokos banyák megzenésített verseit kornyikálják asszonykórusok, gulyásfõzõversenyeket szerveznek, meg sütemény-szépségversenyt... - és ha jönne valami többdiplomás, külföldi iskolát végzett fiatal, akinek két-három nyelvbõl van államvizsgája - azt elûzik, ellehetetlenítik. Elveszik a kedvét, eloltják a tüzét félmûvelt, lelkes rajongói a nemzeti érzésnek és hódolói Koós Jánosnak meg a nemzeti hõsként tisztelt maradékországi vajdának, Galambos Lajosnak. Kigúnyolnak minket és maradi, naftalinszagú, múltban élõ, sebeit állandóan felvakaró, fogatlan vén korcsnak tartanak minket a többségi nemzet legnormálisabb képviselõi is. Elég legyen már! Ûzzétek el a kultúr-szörnyeket! Mutassuk meg magunkat. Hiszen amíg a csemadok el nem nyomta bennünk a kreativitást, mi adtuk Magyarország legnagyszerûbb festõit, szobrászait, tudósait, értelmiségét... |
| név: emil e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-08-25 |
| Szülõföld... Legalább a szülõföldön maradnának adógarasaink... De viszik fel északra! És a gyogyós szlota még kárhoztat minket. Haza az ilyen? Miért nem marad az általunk fizetett adó itthon? He? |