Vaskirály a Hecskén

Sikerült! Alkotóerõ, akarat, tehetség, összefogás, munka, fogadókészség, odafigyelés, szeretet, valami megfogalmazhatatlan belsõ hajtóerõ és a végén kimondhatatlan öröm. Úgy tûnik, lesz folytatás...

Magam sem hittem volna, hogy ennyire szubjektív leszek. Nem készültem elõre szöveggel, hanem egyenesen ide, a szerkesztésbe pötyögtem bele az örömhírt, hogy elkészült Debrõd és Európa, (nem véletlen a sorrend!) egyik legszebb köztéri alkotása, a Hecske felé vezetõ út végén, a kiszemelt mágikus sziklán álló, égre rajzolt Szent László térgrafika. Készült anno 2007-ben, átadva Szent Mihály havában, annak is 14-ik napján, az Úr kegyelmébõl. Akik hozzátették a munkájukat, tették kedvvel, szeretettel, ingyen, nagyot álmodva. Kicsit csapongva elmondanám, lesz folytatás, vannak álomfolytatásra buzdító érzések, vannak igények, hogy ez a csoda megismétlõdjön. Ha minden igaz, ha lesz ötlet és kedv, (márpedig miért ne lenne?)akkor lesz folytatás, mert van, lesz felkérés! Debrõdben is, de talán máshol is, talán Hejcén, talán más városokban, talán más kontinensen is. Nem tudom megszámolni, mennyi heggesztési pont van a hecskei vaskirályon, nem tudom megmondani hányszor kellett megfogni a vasat, mennyi elektromos energia, meg mennyi más emberi, szellemi teremtõ - alkotó erõ mozgósítására volt szükség hozzá, mert mindez utóbbiak már mérhetetlenek. Azt viszont állítom, megérte. Már a közelében lenni is!

Debrõd térgrafika. Terv és ötlet: Szabó Ottó. Kivitelezés: Vitéz László, Mártha Attila és a többiek. A többiek pedig név szerint Szaniszló Zoltán, Gyenes Gábor, Samuleis László, Tóth József, Král Bea, Molnár István, Hanesz Zoltán, Kiss László, Gajdos János, Csabala Tamás, Szaszák György, Rácz Attila és felesége Ibolya. Háttérként, bázisként, minden anyag és egyéb bebiztosítójaként Pap Tibi bácsi és Pap Adrianna, gulyáságyútöltõként pedig Éva, Fanni, Szindbád és Zoli. Hát úgy ennyien. Meg sokan mások, akiknek a nevét sem tudom. Valahonnan fentrõl pedig Nusi néni!

A virtuális miért kérdése pedig az: miért ne?