V©VU

A hétvégén zajlott a pozsonyi képzõmûvészeti egyetem „prieskuma“, vagyis a téli szemeszter alatt készített mûtermi diákalkotások kipakolása. A temérdek munkából a festészet és képgrafika szakon készítettekbõl mutatnék be párat.

     Magam is az egyetem hallgatója vagyok, úgyhogy a továbbiakban nem is próbálok objektív lenni, saját benyomásaimat, véleményeimet közlöm, azzal együtt, hogy az alkotók és tanárok nagy részét személyesen ismerem.

    A festészeten készített munkák az idén sem hoztak sok újat, nem nagyon talál ki a festés formanyelve a fénykép és számítógépes grafika közül. A képek sokszor nagyon mutatósak, de hidegek, mivel már témájuk is a pixelek és bitek között materializálódott. Majd a variációk közül kiválasztott csak fel lett festve, így a laikus fotoshopos szemében is leleplezõdik a munkafolyamat. Vannak persze ezek között is érdekesek, de a képek zömébõl az automatikus felfestés íze jön le, odafigyelõ precíz munka, de az alkotó érzései, munka közben fogant ötletei sehol. Ismertetõjelek: spektrális, kromatikus ordító színek, poszterek formanyelvére szûrõzött fényképek részletei. Nem ítélem el, sõt, használom a számítógép adta lehetõségeket, viszont véleményem szerint a computeres grafika megjelenítési módja a printing, vagyis a nagyformátumú nyomdán való nyomtatás. A festés túl gazdag és értékes médium ahhoz, hogy a gépben elõkészített motívum szimpla megjelenítési eszközévé degradálódjon.

    A grafika szak Dusan Kállay által vezetett illuszrációs mûtermérõl elmondható, hogy sokszínû, bár talán kissé konzervetív. Az illusztrációk színesek, láthatóak térjátékokban gazdag képregényes megoldások (Marek Cina, Petr Vèelka), nõies textilmonotípiák, szürreális akvarellek. Nincsenek viszont eléggé fontosnak tartva és tanítva a könyv, mint olyan, további kalligrafikus lehetõségei, a különféle fajtájú papír, és betûtípusok használata, atipikus formátumok, új technikák. A külföldi kortárs illusztrációkat látva, értékesnek ugyan, de lemaradottnak tûnik a pozsonyi felhozatal.

    Robert Janèoviè mûterme szabad, elrugaszkodott, vad munkátat vonultat fel, viszont elég sok a befejezetlen fércmû. A mûterem egyáltalán nem ragaszkodik a klasszikus grafikai technikákhoz, a téma is általában szabad. Janèoviè egy éleslátással bíró szimpatikus tanár, viszont úgy tûnik, keveseknek felel meg az általa biztosított szabadság. Nem noszogatja diákjait, azok pedig egyre kevesebbet járnak iskolába, így idõvel aztán elhatalmasodott az általános lustaság. A prezentált munkák közül Adrián Hnát festményeit emelném ki.

   A végére marad Vojtech Kolenèík mûterme. Tapasztalva a mûhely klímáját mindenképpen pozitív a munkamorál. Kolenèík egy módfelett tapasztalt pedagógus, aki egészségesen, kellõ szigorral tud számonkérni. Korrekciói nagyon rövidek és tömörek, ugyanakkor erõs lökéseket eredményeznek. Negatívumnak tûnik viszont, hogy Kolenèíkot mintha nem foglalkoztatná a képek koncepciója, mondanivalója, csak a forma. A mûteremben ízlésem szerint kifejezetten esztétikus, vizuálisan érdekes mûvek születnek, ugyanakkor sokról tudom, sekélyek, véletlenszerûek. Persze kérdéses, hogy lehet- e, kell- e korrigálni az alkotók koncepcióját, közben meg úgy érzem, szükséges...

    A többi szakról (szobrászat, kerámia, ékszer, alkalmazott grafika, üveg, fotó, formatervezés, építészet, divattervezés, textil) nem írok bõvebben, csak megjegyezném, hogy  alkalmazott grafika pár éve talán a legerõsebbnek bizonyul. Legközelebbi „prieskum“ június végén.

Szerzõ: Gyenes Gábor