Versek a starton

Startvonalon egy fiatal poéta. Zatroch Zsuzsa, kicsit miénk, a Rovás csoportjáé is. Pálya elején nehéz még bármit is mondani. Az ígéret létezik. Szaván fogja-e az idõ? Nem tudom. A versek most már saját életüket kezdik élni. Hosszú futást nekik, miként a szerzõnek is.

Csendes álmod õrizném,
nem lehet.
Lángokkal festeném
test edet.
Szemeidben keresném
a hajnalt,
az illatos szárnyú
egyetlen angyalt.

Najt

pilláim leple alatt
hervad el az éjszaka
melynek
nyugtalan csillaga
vagyok

áldott és átkozott
a perc
mikor szemedbe néztem
és megláttam önmagam

A tõrhöz

Légy bûnös jótevõm,
Keresd meg szívemet.
Egy fehér lepedõn
A gondolat eltemet.

Légy bûnös jótevõm,
Egy fehér lepedõn
Keresd meg szívemet.
A gondolat eltemet.

A gondolat eltemet.
Keresd meg szívemet.
Egy fehér lepedõn

Légy bûnös jótevõm,

A gondolat eltemet.
Egy fehér lepedõn
Keresd meg szívemet.
Légy bûnös jótevõm...
õrült gyémántok
kacér koccanása
titokzatos fényük
végtelen forrása
csillogó szemed

Megállíthatatlan

Ázott csók illata szivárog el lassan,
könnyûek a vágyak, szárnyalnak magasan.
Míg ijedten kapkodom utánuk itt lent,
az idõ múlttá álmodja a jelent...

Pillaremegés

Mint nyíló virág,
hajol meg elõttünk az éjjel.
Lángvörös keringõt jár
az õsi szenvedéllyel.
S mint két báb,
kit már nem rángat senki,
Elesünk,
mert így térünk pihenni.

In memoriam Jim Morrison

Szomjasan szívja magába a föld,
E szertelen cseppeket issza-
s testet ölt
(az indián varázsló)

Oh, Jim, neked csupán ez maradt már!
Szomjadat kioltja a szép nyári esõ!

Nincs több whisky- bar,
és forró öl sem vár...

Oh, Jim, neked csupán ez maradt már!
Szomjadat kioltja a szép nyári esõ!

Megfagyott a vándor egy hosszú éjszakán,
A homokba veszett a spanyol karaván...

Oh, Jim, neked csupán ez maradt már!
Szomjadat kioltja a szép nyári esõ!

Mielõtt testemet felszívja a szürke homály,
Néha még hallom, ahogy sír a Lepkekirály.

Oh, Jim, neked csupán ez maradt már!
Szomjadat kioltja a szép nyári esõ!