Verset mondók

Néhány napja véget ért Rimaszombatban a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózmondó Verseny. Egy kis barátom (vagy nem is olyan kicsi egy 13 éves kamaszgyerek?) néhány hete erre készült. Nem volt verse. Apja kérte, találjak neki. Hát találtam. Igyekeztem. Mert végül is a barátom. Apa is, fia is.

Mondják, folyton visszakérdezek,
s mindig úgy: de miért, de miért?
õk nem tudják,
nem vagyok se kicsi, se nagy,
se azt: engem meg ki ért?

Persze, õk, õk a nagyok,
csak este van együtt a család,
dolgoznak, míg én suliban vagyok
nem tudják mirõl dumálunk a haverokkal,
jön a szentbeszéd: látod mennyit dolgozik anyád, apád?

Látom, persze hogy látom, nem vagyok vak,
de otthon már ne dolgozzanak!
Ne legyen vita, nézzük a tévét,
Vagy szedjük össze magunkat
nézzük meg falun a nagyit!

Szombaton jó, reggel nincs rohanás,
ameddig bír, mindenki alhat.
Én is szeretnék, de aztán nem hagynak.
Megint kinõtten a kabátom, lyukas a tornacsukám,
s csak szombaton ér rá üzletbe vinni minket az apukám.

Õ néha kupán csap, csupán csak azért,
mert már megint történt velem valami.
Kiment egy ablaktábla a suliban,
kapus voltam, nem fogtam meg a lasztit,
de most akkor mi van?
Ja, meg hogy hosszú a hajad fiam,
ezt a szöveget  külön szeretem.
Meg azt is, ha gitározgatok magamban,
Akkor õk azt hiszik,
rám tört a szerelem.

A városban lógni néha jó,
a dóm, mint egy nagy hajó,
ott libeg az utcák felett.
Villamossínek fején barnul a vas,
néhány virág nõ a kõ közt, mind makacs.

Ha visszakérdezek, de miért, de miért,
tényleg tudni akarom,
miért nem bírja ki egész délután,
- mikor már majdnem tudom a dalt,
a gitározást a karom.

Meg azt se volna rossz tudni,
miért gonosz a gonosz, s mitõl jó a jó,
ha valami elmúlik, az honnan jött,
szeretném, maradjon,
de nem megtartható.

De miért, de miért is mondtam el ezt nektek,
úgyse érti senki mit nyafogok,
a végén úgyis kinevettek:
Majd máskor beszélünk még errõl,
de már látom, inkább mentek.
Én magam maradok, s kérdem,
de miért, de miért?!