Vízfakasztó vaskirály

Volt egy hétvége. Lesz folytatása. Készült a vízfakasztó vaskirály Debrõdön, a régi iskola falán. Majd lesz belõle térbeli alak, most síkbeliségét és a készületek fázisát néhány képen lehet látni, hozzá egy régi textus.

A virrasztó zsolozsma (matutinum) antifonái:

I.Nokturnus

Gonoszokkal nem cimborált,
útjaikon sohasem járt.
Úr igáját vállra vette,
Isten kedvét: azt kereste.
Amit munkált, amit gondolt,
élete mind tanítás volt.
Õt királlyá Krisztus tette,
támogatta, segítette,

erényekbe öltöztette,
a szent hegyen védelmezte.
Krisztus a te dicsõséged,
gyõzedelmed, üdvösséged,
õ emelt fel ily magasba,
legyen mindnyájunk oltalma.

II.  Nokturnus

Az esdeklõt meghallgatta,
Krisztus magához fogadta,
szeretettel neki adta
a legfõbb jót, mint akarta.
Jóakarat védpajzsával,
kegyet hittel, adománnyal
Krisztus, felékesítetted,
és a mennybe fölemelted.
Csodálatos és kifejezhetetlen,
Urunk, a te neved!
Szentünk dicsõségesen
neved zengi fényesen.
Veled él már szüntelen
boldogságos mennyekben.

III. Nokturnus

Ki igazságos volt életében
és erõs volt Isten kegyelmében,
most az örök fényességben,
a szenteknek seregében
örvend boldog örömében.
László király népünk áldja,
a királyok koronája
ragyog fején, azzal ékes,
ékkövekkel fényességes,
övé a nagy méltóság,
örök égi boldogság.
Az atyai áldást õ megnyerte,
õt magához Isten felemelte,
s életének szolgálata
mindenkinek fénylõ példa:
ígért öröksége várta
és mennyei koronája.

(Forrás: Szöveggyûjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor. Szerkesztette: Madas Edit. Tankönyvkiadó, Budapest, 1992, 267 - 268, 278 - 279. Fordította: Csanád Béla)