A RovásVoyage Doberdón |
|
szerző: Kovács Ágnes | 2014-08-22 |
Doberdó1 |
A galéria megnyitása: https://www.rovart.com/hu/gallery.php?id=1092 |

Doberdó del Lago vagy Doberdob. Ez a helynév az Isonzó folyóval fogalommá váltak mindannyiunk életében. Hát még azokéban mennyire, akik a Nagy Háború idején ott harcoltak, vagy azoknak a hátrahagyottaknak az emlékezetében, akik elveszítették hozzátartozóikat az olasz fronton.
Ott jártunkkor éppen egy egyházi ünnep volt Olaszországban, emiatt múzeumokba – konkrétan a Szent Michele Múzeumba (Museo del S. Michele) és a Nagy Háború Múzeumába (Museo Grande Guerra) nem jutottunk be. Ám kárpótolt bennünket a csodás táj, amely a Monte San Michele nevű hegyen lévő múzeum előtti kilátóról letekintve tárult a szemünk elé. A múzeum előtt néhány szépen restaurált ágyút láthattunk, s egy művészeti alkotást, amely az összegyűjtött repeszekből, töltényhüvelyekből és egyéb háborús emlékekből készült. Egy kétnyelvű (magyar–olasz) emléktábla jelezte, hogy még 1991-ben Jeszenszky Géza külügyminiszter idejében ezzel emlékeztek meg az első világháborúban elhunyt magyar katonákra.
Doberdó2 |
A galéria megnyitása: https://www.rovart.com/hu/gallery.php?id=1093 |
Kissé meglepett bennünket, hogy egy tiltótábla az éneklésre vonatkozott. Ezúttal jól jött az ünnepnap, hiszen senki sem volt a hegyen, és mi nyugodtan elénekelhettük a „Ha kimegyek a doberdói harctérre“ kezdetű dalt. A nemzeti színű szalagokkal felöltöztetett kereszt mellett egyszerűen el kellett énekelnünk a „doberdói himnuszt“. A szélben lobogó, keresztre kötözött szalagok mellett állva szem nem maradt szárazon. Telefonon összeköttetésben voltunk az egyik barátunkkal, aki a vonal másik végén, de lélekben velünk együtt énekelt.
Különös érzés volt a derékig és mellkasig érő futóárkokban járni, amelyek még ma is jól kivehetően kígyóznak szerte a hegyen. Az egész területet ugyan már birtokba vette a természet, de korabeli fényképekről látszik és leírásokból tudhatjuk, hogy az egész hegy és környéke kopár, köves sivatag volt a nagy háború idején. Ismét jól jött számunkra az, hogy ünnepnap lévén senki sem volt a helyszínen, és mi bemászhattunk a kavernákba, a sziklákba vájt alagutakba, katakombákba, amelyek keresztül-kasul szelik a hegy belsejét. Ezekben a kavernákban húzódtak meg a katonák, ápolták a sebesülteket és imádkoztak, hogy legyen végre vége. Sziszifuszi munka lehetett ezeket kialakítani, hogy az ágyúkat is ezekbe a lőállásokba helyezhessék. Ezeket a kavernákat ezidőtájt restaurálják, erről árulkodtak a munkások által ott hagyott munkaeszközök. A munka idején biztosan nem engedtek volna be minket.
Doberdó3 |
A galéria megnyitása: https://www.rovart.com/hu/gallery.php?id=1094 |
A Magyar Kápolnát (Cappella Ungherese, Madžarska Kapelica) hamar megtaláltuk, mindenütt jelezték az útjelző táblák. A kápolnával szembeni oldalon egy díszesen faragott itatóvályú, amely mögött valaha katonai temető volt – ma már kaszáló. A két háború között a csontokat a közeli Fogliánóba vitték. A Magyar Kápolna egy magánudvarban található. Ennek az a magyarázata, hogy IV. Károly osztrák császár és magyar király maga kérte a telek tulajdonosát, engedje meg a magyar katonáknak, hogy egy kápolnát emeljenek az udvar végében. 1918 őszén már állt a kápolna, de felszentelésére nem került sor, mert vége lett a háborúnak. Az igényes tervezői munkával megépített épület magára maradt. Az idők folyamán volt raktár, lomtár, de a falakat, a téglákat nem szedték és hordták szét. Magyar turisták gyakran felkeresték, tábori miséket tartottak itt és sürgették a felújítást. Dr Szunai Miklós és a Széchenyi Tudományos Társaság vállalta a felújítás minden terhét. Csak egy kis szentéllyel bővítették, de meghagyták az eredeti kinézetét. Felszentelésére 2009. május 29-én került sor Sólyom László köztársasági elnök részvételével. A falon lévő tájékoztató szerint volt a kápolnában egy 18. századi Krisztus-szobor, amelyet a háború elől, így is szétlőtt állapotban Magyarországra mentett egy tiszt. A debreceni Tankó család komódján állt évtizedekig, míg a család úgy gondolta, visszajuttatja eredeti helyére, a kápolnába. Mindenesetre mi nem láttuk benne. A kápolna homlokzati falán és belül néhány emléktábla van, amelyet különféle magyarországi szervezetek, városok helyeztek el idén, a 100. évforduló alkalmából vagy korábban.
Feltétlenül látni akartuk az Isonzó folyót is. Ennek partjára leereszkedve néztük zöldes színű vizét és partjáról egy-egy követ hoztunk magunkkal emlékbe.
A Nagy Háború 100. évfordulója alkalmából rendezett szlovén megemlékezésről itt olvashatnak:
http://www.felvidek.ma/kitekinto/europa-vilag/48071-megemlekezes-a-szloveniai-mrzli-vrh-on
Doberdó4 |
Az összes kép megtekintése: https://www.rovart.com/hu/gallery.php?id=1095 |
Vélemények :
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |
név: e-mail: dátum: 2019-01-17 |