[kapcsolat]   husken

MaJel nyitva tartás

 

WMU

 

táborok

 

nyári nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

A Tomasz Alen Koperáról szóló

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2009-06-07

Tomasz Alen KoperaSzürrealizmusnak nevezik ezt a fajta képi megközelítést, amely mûvelõit tekintve hasonló stílust, látószöget, színvilágot, fény-árnyék játékot, figurális kompozíciót és formakincset feltételez.


7


8


9


10


11


2


3


4


5


6


... Emocionális túlzásokat takar, szorongást, öngyilkos hajlamot, önsajnálatot és rengeteg önzést. Önmérsékletet nem. És önfeláldozást sem. Önpusztítást, alkohol- és drogmámort, marihuánafüstöt. Kábulatot. Hallucinációkat. Valótlan válóságot.

A lengyel származású, 33 éves Tomasz Alen Kopera Angliában él. Alkotásaiban keveri szláv szentimentalizmust és az angol regényességet vagy romantikát, vagy mit. Képei hangulata olyan, mintha valósággá transzformálódna egy tébolyodott álom. Mindennek tömege van, kézzelfoghatóan valós, érzékszerveinkkel felfogható, de fagyott, színpadias, merev, dermedt és görcsös.

Képei hatásosak, színvilága komor, de harmonikus, alakjai jól megformáltak, legalábbis elsõ ránézésre.
A második ránézés - pláne ha közelebbrõl nézi meg az ember - már elég sok formai és tartalmi hibát megmutat. Nem beszélve arról, hogy sejtelme sincs a nézõnek, mi az alkotó célja a képekkel. Agyonfantáziált amerikai misztikus filmek képvilága köszön vissza, horrorfilmek szfumátója, ahol a hiányosságokat nehéz, hideg köd fátyla borítja. Jótékonyan a nézõ agyára bízva az egyes részletek továbbképzelését. Hát igen, az effektusok...  Nem úgy, mint Koltai Gábor nagymagyar filmeposzaiban: premierplánban, teljes fényerõ mellett, álló vagy alig mozgó, lusta kamerával - de hogy jön ez ide, kérem?
Hát, nem is tudom. Folytassuk talán zárójelben:
( - nem tudom neki megbocsátani a Honfoglalás képiségét. A honfoglalók csapnivaló felszerelését, a szerencsétlen kosztüm-tervezést, az elbaltázott jellemeket, Franco Nerot a kék szemével, a tíz-tizenöt honfoglaló lovast és az õket üldözõ hat besenyõt... Nem tudom neki megbocsátani, hogy ilyen hitványnak képzelte a múltunkat).

Nem is kellene velük foglalkozni, egyikükkel sem - én is tudom. Sokáig figyelmen kívül is hagytam az egészet, mígnem felfedeztem mindkettõjük együttes hatását az egyik diákom alkotásain. Kissé parafrazáltan ugyan, de nagyon belemélyedve, magyar õstörténetté alakulva. Sziveket átdöfõ tekintetû, hideg, kékszemû Párducos Árpádként tapos az elesettek összekuporodott, simára mosott folyami köveket idézõ tetemein egy harcoktól zilált izomkolosszus, jobbján és balján vészjóslóan nevetséges, erotikus angyallányokkal. És kitárt szárnyaikból, mint rongyos denevérek, száll a talu... és lerakódik, mint a guanó... - bár ez már egy másik történet.
 
- Ezt talán mégsem kellett volna, vagy talán nem így... - kezdenék bele egyfajta korrekcióba, de a szentimentálisan retardált emós kamasz belém fojtja a szót: - nekem ez így teccik! Ezzel a tõmondattal lehet engem felszögezni a keresztre. Hagyjuk akkor, ha neked ez teccik. Hagyjuk akkor.
Kopera hibái méginkább felnagyítódtak, mintha a gyerek csak rájuk koncentrált volna. Görcsösen megfeszülõ ujjak, félig nyitott tenyér - mintha valami láthatatlan kenyeret szorítana. A tenyér... Kidülledõ mellkas, a kulcscsontok által bezárt gödröcskébe bukó fej, tátott száj. Rosszul értelmezett ordítás, több izom a kelleténél, képzavar. Lehajtott fej, felfelé nézõ, tágra nyílt szemek. A szemöldökétõl alig lát, öldököl (ni készül). Szemöldököl.

Hát ezért szóltam. Mert állítólag szép az, ami a szemnek érdek nélkül tetszik...

(Már látom is alul, a vélemények között, hogy de hiszen te is... Hogy nálam is fellelhetõ a lehajtott fej, a szúrós tekintet, az angyalok, a démonok, csuklyás alakok, meztelen nõk... Igen, fellelhetõk, mint ahogy sokak esetében. Fellelhetõk, ezek is meg még sokminden egyéb. De nálam mindezek jelek, ha nem is betûk. Hieroglifák. Vonalak. A tömegük ritkán kap jelentést. Itt viszont reálisak. A valóságtól elrugaszkodottan is valósak. Konkrétak.)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Aliona e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-15
A bennünk lévõ zûrzavar kifejezésére gondoltam
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-09
Mint egy óra második ütése. Az elsõ nélkül már-már lényegtelen, kifejezéstelen. De mégis ható! Fejet fel … ha már lent van!
Aki ír, mond … magyaráz és meg … más meg kérdezheti … tényleg? Ez is olyan „nekem ez így teccik!”-es.
Mit jelentéssel fölruház az én, vajon máshol bizton hatni kész?
S még valami: úgy látszik a mûvészet is besorolt(?) a nylon-os, mcdonald’s-os instant kultúrába. Az alkotás a fogyasztásért van! Tisztelet az önmegvalósítóknak, az egyedieknek, a Frost-i járatlan úton járókénak. Még egy-két UFO-fej, néhány koponya és kígyó, torzon-bonyolult gépszörnycsoda, elvadult és elvakult Hold, sivár Föld, bukott angyal, ördöglovas … s igazi plasztik-kultúra diadalmámor tobzódna.
S a szavak erejével megadatott a megmagyarázás ereje … miért pont ezt, miért pont így … s lenne dialógus is … mert az kell … s önt hozzá valamilyen hangnemet …
S a széprõl egy kiegészítés: minden széppé válik, ha elég sokáig nézzük!?
A fiatalok: oktatási rendszerünk visszakorcsosulásának emlékmûvei, idõnként döbbentõ és elrettentõ performance-ai, kiket úgy védünk, hogy lehetõleg ne változzanak meg (mondhatnám úgy: oktatási rendszerünket hozzábutítjuk az egyre kevesebb átadott tudáshoz). A jövedelemkülönbségeknél csak a tudáskülönbség mértéke fájóbb. Ma divatos mindent anti-zni, meg poszt-ozni. Lehet, hogy a nevelés is megérne egy ilyen jellegû címkét?
A Honfoglalásról és Koltai-ról: mintha csak én mondtam volna. Ha az õsmagyar harcászati technika a koltais minõségben (lásd: egy csata, mind halott, s az összes harcos is csak szûk marok) mûködött volna, még mindig Kõrösi Csoma Sándor kutatna bennünket valahol???? Ja nem!!! Mert akkor ha lett volna, eleve köztünk lett volna. De nem itt, hanem a távoli sztyeppén lovagolva … mongolosan. S talán tibeti-magyar szótár se lenne, s talán nem is kellene.
S kis játék az alkotóval: Ko(o)pera(’ció) – kivel? Többmagunk kivetült szublimátumával?
Esetleg K-opera. Tragédia képben elbeszélve, néma hanggal, de némely alak mintha valami mondatba fagyva jelenne meg, énekben, hát nem is tudom.
Vagy ahogy Tandori mondaná: a többi, annyi …
Kinek-kinek tetszése és ízlése vagy ficama szerint …
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-09
Ja, ja, Gábor, das ist... ja. Az a baj, hogy ma a termékpiac, a szabadidõreklám, a sport, a kultúra, a mûvészet, az alvilág és a felvilág, egyszóval minden szar célkeresztjében a tizenévesek meg a kissé nagyobb "fiatalok" vannak. A fiatalok..., mint annak idején a proletariátus... Már úgy kezelik ezt az elvont fogalmat, mint egy társadalmi osztályt. A szerencsétlen, elvarázsolt-arcú, beképzelt fiatalok. Akiknek filmeket gyártanak, akiknek zenét szereznek, akiknek megsodorják a spanglit, akiknek beszúrják az elsõt, akiket leitatnak, akiket megerõszakolnak, akiknek egyéniség-divatot kreálnak, akik értékrendjét totál tönkreteszik... Akiktõl még a reményét is elvették a transzcendenciának. Hát igen. Ha mindezek után is életben marad néhány, az már megérdemli, hogy rabszolgaként életben maradjon. Már megérdemli, hogy biztos munkahelye legyen, ahol dolgozhat a többiekre. Mit gondolsz, Aliona, mi célból?   
név: gábor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-08
oti nagyon orulok a cikknek!
gondolkodtam, hogy ugyan mi célod lehet ezekkel a Giger, Kopera portrécikkekkel? merthát ha a kortrárs képzomuvészet nagyjairól akartál volna szóllani, akkor biztosan nem ezek a nevek merulnének fol. a kamaszosan túlfutott képek... pontosan ilyenek, illetve: ilyenek akarnak lenni. ezek a képek tetszetosek-tetszeni akarnak, bármennyire is bu- bu- bu a hangulatuk. konkrétan a tizenévesek ízlésvilágát célozzák meg, akárcsak a mainstream fantasy- filmek. nekik készul. oreg vagyol te mán ehez   
név: Aliona e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-08
S mi van akkor, ha a mûvész épp a valótlan valósággal próbálja elérni a célját?