... Az ember pedig - nagy méltósága ellenére - gyötrelmesen sóvárog az õ kiváltságuk után. Az ég madaraihoz és a tenger halaihoz képest nyomorú szárazföldi lények vagyunk, nehéz bocskorainkkal a sárban caplatva araszolgatunk. Az emberiség õsi álma: bárcsak kopoltyúnk vagy szárnyunk lehetne! Szánalmas próbálkozásaink gépekben öltenek testet, melyekkel a vizet, a levegõeget hisszük meghódíthatónak. Egyszóval irigyeljük az ég madarait és a tenger halait, de irigységünkbe borzalom is vegyül, hisz nem emberi "monstrumok" õk. Hölgyeim és Uraim! Fecsó Szilárd képein feltûnõ a halak és madarak sokasága. De feltûnõ halainak és madarainak groteszk, ijesztõ mivolta is. Halvilág - alvilág. Honnan a mélyvilágba lemerülés iszonyata? Az égbe emelkedés ideája? Bennünk él a pikkelyes, iszapba búvó szörnyeteg és a szárnyas, könnyû kreatúra is. Igy a képeken nemcsak a kereszténység, a biblikus tematika jelenik meg, hanem embervoltunk végsõ nyomorúságának, a mûvészi kreativitásnak lélektani - bölcseleti kérdései is. "Égi project". Mintha azt mondaná Fecsó Szilárd, hogy a mûvészet nem más, mint kérdéseket állítani a Válasz elé. Hisz a Válasz régóta adott: a megváltás megtörtént. A madár az egyetemes kultúrában mindig is lélekszimbólum volt, a hal pedig keresztény szimbólummá lett. Hisz Jézus azt mondotta az apostoloknak: "Én emberek halászává teszlek titeket." Ismerjük a csodálatos halfogás történetét, ismerjük a példázatot, miszerint a mennyek országa hasonlatos a tengerbe vetett hálóhoz. És ismerjük az õskeresztény hitvallást: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Ha e hitvallás görög nyelvû kezdõbetûit összeolvassuk, a hal szót kapjuk. A hagyomány tehát adott. A festõ okosan és kitartóan kérdez. Minden nap teszteli magát: látod-e még azt, amit nézel? Talán hozzá sem kell mennie a témához, csak nézni, amíg gyönyörû nem lesz. Viszont ha közelebb van, élesebben látni, hogy elérhetetlen. Ki ez az ember, aki így néz és így lát? Büszke vagyok rá, hogy azt mondhatom: a barátunk. Ki tehát a barátunk? Fecsó Szilárd 1967-ben született Rozsnyón. Kassán él. Tornán telt gyerekkora, a szülõi ház légköre, tanár szüleinek életmódja döntõ hatással volt rá. A Konstantin Filozófus Egyetem képzõmûvészeti karán végzett. Nõs, felesége református lelkész. Tagja a Rovás alkotócsoportnak és egyik szerkesztõje a Rovart honlapnak, amit ezúton ajánlok minden internethasználó figyelmébe. A lapon Fecsó Szilárd a "szabad kreativitás" rovat szerkesztõjeként cikkeivel, írásaival, recenzióival jótollú, széleslátókörû, érzékeny értelmiségiként, kulturális szervezõként mutatkozik be. A kassai Márai Sándor Gimnáziumban nemcsak képzõmûvészetet, hanem magyar nyelv és irodalom tantárgyat is tanít - tehát kollégám is. Aki pedig magyartanár, az tudja, hogy a hal és a madár finnugor eredetû, õsi alapnyaelvi szavunk.(kala - hal, lintu /madár/ - lúd) Így a magyar hagyományhoz is kapcsolódik a festõ e kedvelt motívuma. Fecsó Szilárd tudja, hogy a világ kérdésként veti fel a képet, s válaszul csak átfogalmazni lehet a régi válaszokat, a hagyományt. Hát át is fogalmazza. A klasszikus modernség, de még az avantgarde hatása is látszik munkáin, valamint vonzalma a digitális - elektronikus technikához, a vizuális médiához. Ahogy mindez együtt van jelen: posztmodern. A posztmodern a köztudatban az értékek pluralizmusával és relativitásával kapcsolódik össze. Fecsó Szilárd munkáiban ez az ábrázolásmód értékek állításává vált: a kereszténységen, a magyarságon, az egyetemes festészettörténeten kívül még egy megszentelt hagyomány jól nyomonkövethetõ nála: a család, az apa - fiú viszony. Mindez együtt van jelen "Az utolsó vacsora" c. képen. Ez a kép tehát nem csak Jézushoz, nem csak - mondjuk Leonardohoz, de a mûvész édesapjához is szorosan kötõdik. Az õ emlékére készült ez a mû. A mûvész fiú általi üzenet az apának, aki maga is mûvész volt. 1958-ban a Nyolcak Antológiában feltûnést keltett mint a szlovákiai költészet új, tehetséges képviselõje. Megnyitóm elõtt Fecsó Pál két versét hallottuk, melyek tartalmaznak sok olyan motívumot, amilyet Fecsó Szilárd képein is láthatunk. A "Visszaszámlálás" címû versben ez áll: "Aki él, apjáért hal meg" és: "tükör helyett/ magamba nézek/ egy képet keret nélkül látok". Innen nézve a fiú "legfestõibb" tette a "képkeretezés"... Halottaink képei falnak fordulnak felõlünk, és a hátuk: tükör - "s tükrünk üvegérõl/ lefújják a hamut." Fecsó Szilárd, ez a mûvészként és magánemberként is rendkívül szerény lény féreáll, hogy ne takarja el, amit tennie adatott. Tudja, hogy muszáj megtanulnia repülni vagy úszni - miként az ég madarai, a tenger halai teszik - mert futni nem tud. Például nem bírja a kereskedelmi versenyfutást. Szóval: ki õ? Szerepe felettébb kétes. Egy biztos: hárman vannak: HAL,HÁLÓ, HALÁSZ.
Veress Zsuzsa, Fecsó Szilárd pápai kiálltása kapcsán
A kiállítás fotoreprodukciói sajnos nem sikerültek, ezért csak kis felbontásban, ízelítõképpen közlünk néhányat. A közeljövõben pótoljuk (szerk. megj.) |