[kapcsolat]   husken

Sándy

 

Borvacsora

 

babamasszázs

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

ÉL/HAL

szerző: Veress Zsuzsa 2012-08-16

 

ÉL/HAL

 

Szerepünk kétes.

Egy biztos: hárman vagyunk.

Hal, háló, halász.

                (Fodor Ákos: Szinopszis)

 

 

Nemcsak a nagy világdráma szereposztása kétes, jelen szöveg címe is az.

Ha először igének tekintem e szavakat (mert hát kezdetben az Ige volt), akkor az emberlét rövid kivonatát, szinopszisát kapom. Ha pedig nomenként kezeljük őket, akkor az élenjáró (=avantgarde) halat kapjuk, vagyis a Krisztust, akire nézve teremtettek mindenek, aki elsőszülött a halottak közül – akinek egyébként is a HAL a jele.

Katona György halas képei kapcsán már írtam egyszer erről (https://www.rovart.com/hu/halak_1301), ezúttal irodalomról lesz szó, néhány halas szövegről a sok közül.

 

Hogy a Mennyek országa olyan, mint a halászháló, Lévi Máté, a vámszedő az erről szóló példázatot a magvető, a talált kincs, a mustármag… sorozat hetedik darabjaként írta le a krisztusi parabolák sorozatában. Ebben a szövegben a hálóba „mindenfajta hal” bekerül, és a „javába”, azaz az edénybe jutni egyértelműen pozitív, hiszen a „hitványát kiszórják”. Hová? A vízből a másik őselembe, a tüzes kemencébe, ahol sírás és fogaknak csikorgatása lészen.

Aurelius Augustinus, alias Szent Ágoston (akivel nekem szoros kapcsolatom van) ezt a hetedik példázatot – a középkor teológiájára végig jellemző – újabb allegorikus értelmezéssel látja el. Az ő versében tehát az ecclesia a háló, a tenger a világ vihara – és a gyűjtősajka szintén egyértelműen pozitív.

 

Vajon mikor, hányszor, kiknek juthatott eszébe, hogy azért a hal éltető eleme mégiscsak a tenger, s ha hálóba vonva kifogják, az a légszomj (létszomj?), vergődés: a halál?

 

Pilinszky korai verse, a Halak a hálóban című, egy olyan keresztény egzisztencialista értelmezését adja ennek a szövegnek, amely az ágostoni (és a jézusi) példázat reciproka. Negatívja úgy, ahogyan például Kafkának A Törvény kapujában című parabolája ellenmítosza a „zörgessetek, és megnyittatik néktek” újszövetségi mondásnak a mennyek kapujáról, egyszersmind a Tóráról is… Na de hová ragadál, asszociációknak gyors taligája?!... Vissza a témához!

 

Petri György „Horgodra tűztél, Uram…” kezdetű versében az Isten a nagy Ho-ho-horgász, a költő a csali. Ez is reciprok, csak másként: mint ahogy a Dargay Attila – Füzesi Zsuzsa – Sajdik Ferenc által jegyzett animációs filmben, nála is, a csali ironikus kritikával illeti a halfogás értelmi szerzőjét, s az emberhalászatot úgy általában is. (Petrinek nem ez az egyetlen szövege, mely a váteszköltő szerepének ironikus megkérdőjelezése, illetve a vég bejelentése. „A magam részéről kiszállok”  típusú paradigmaváltó írás például A delphoi jós hamiscsődöt jelent című verse is.)

 

Igen ám, csakhogy mostanában éppen az ilyen „nekifeszülős” szövegek tanúskodnak a legerősebben amellett, hogy mindenféle művészet eleve szakrális. Mint ahogy, mondjuk, a „nincsenek rózsák” mondat állítja a rózsákat – hogy tudniillik azok igenis vannak, ha az úgynevezett valóságban nem is, a szavak által mindenképpen, éspedig igenis valóságosan.

Amint a majom leszállt a fáról, és elkezdett a tűz körül táncolni, miközben a barlang falára rajzolta az elejteni – és kiengesztelni – kívánt bölényt, és ritmikus szövegekkel engesztelte – nos, ez az a gesamtkunstwerk, ami után Wagner is megnyalta volna mind a tíz ujját. Ha pedig sok ezer év múlva nekifeszül egy magyar költő, akkor az igenis komoly dolog.

 

A pátoszból ereszkedjünk alá, hogy a beszéd folytatható legyen valamiképp.

Itt a humor, a kegyelmi játék.

 

Christian Morgenstern A hal éji éneke című „verse” következik, fordította Szabó Lőrinc:

 

ˉ
˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘
ˉ

 

A haltest formáját kiadó tá-k és titi-k tartalmazzák a Jint: az Éj, a Víz, (H)alvilág némaságát/ritmusát. Benne van ebben a játékban az is, hogy a vers eredendően: ritmus.

Na de, ez mégis mitől vers?? És mi az, hogy „fordította Szabó Lőrinc”??

Ez a mű felveti azt a kérdést, hogy egyáltalán mi a vers, mitől az, mi számít versnek/művészetnek.

Nyilván attól (is), hogy akként nézzük/hallgatjuk. (Ezt a Morgenstein-„verset” el is lehet játszani  pantomimmel – amint tanítványaim meg is tették.)

 

És akkor a „mitől műtárgy a műtárgy” kérdés kapcsán elérkeztünk a ready made-ekhez. (Idézzük fel a legklasszikusabbat: Duchamps tárgyait!) Az irodalomban is láttunk már sok ilyesmit. Örkény egypercesei közül nyilván mindenki emlékszik a kivégzési szabályzatra, vagy a pesti villamosjegy hátoldalának leírására (Mi mindent kell tudni).

 

A hal kapcsán következhetne a szakácskönyvekből a halászlé receptje, éspedig a tiszai, a dunai és a balatoni egyaránt.

És akkor már nézzünk bele a populáris kultúrába is!

 

Valószínűleg mindenki ismer olyan vicceket, melyek az „aranyhalacska teljesít egy kívánságot” mesék nyomán keletkeztek… De most inkább a Kispál és a Borz Halszív című dalát idézzük fel emlékezetünkben! („Sokat keres az én szívem, / hazahozza, kiönti / a padlón vernek utolsót / halaim, aranyhalaim...”)

A szív a Bibliában nem az érzelmek helye, hanem lényünk lényege. A „sokat keres az én szívem” tételmondat felfogható úgy is, hogy viszonyba hozzuk József Attila halhatatlan töredékével („Az én szivem sokat csatangolt, / de most már okul és tanul. / Aki halandó, csak halandót / szerethet halhatatlanul.”) De felfogható akár úgy is, hogy itt most egy strici beszél, akinek a kicsi „szíve” sokat keres…

A Halszív c. számból „a padlón vernek utolsót halaim… tiszta vér a szárnyuk is” sorok pedig elvezetnek a következő felidézendő szöveghez.

 

Nádas Péter Egy családregény vége című regényében összeköti a családi mitológiában cirénei Simont, aki a Megváltó keresztjét segített vinni, ama másik Simonnal, aki a Megváltótól a Péter nevet kapta. A kisregény fontos része az a szöveghely, ahol a nagymama által vásárolt hal először a fürdőkádban úszkál, majd a mosdóban vergődik, miközben az elbeszélő kisfiú ávós apja fürdik a kádban. (És a nagymama a hallal nem mehetett a templomba…)

 

Ez elvezet Esterházy szövegéhez, melyben Bojtár Endrét idézi, miszerint: ”Kelet-Európával foglalkozom. Ez a hányaveti kijelentés ugyanolyan, mintha az ütött-kopott, rozsdafoltos fürdőkádba zárt, s szenteste kivételével némaságra kárhoztatott halacska így szólna: a fürdőkáddal foglalkozom.”

Tehát a spirituális-keresztény értelmezéstől a politikai-társadalmi-egzisztenciális értelmezésig jutottunk el.

 

És akkor még nem is említettük Günter Grass A hal című regényét, vagy Jónás cethalát, illetve Krasznahorkai bálnáját Az ellenállás melankóliája című regényéből…!

 

Elérkeztünk azonban jelen szöveg végéhez. Németh Gábor Eleven hal című kötetéhez. Ez a könyv hoz sok-sok halas szöveget: a szerző körüljárta ezt a motívumot, mint ahogy most én is. És végezetül éppen az ő textusát veszem igénybe.

Kötetének címe jószerével ugyanazt jelenti, és ugyanúgy kétértelmű, mint jelen cikk címe. Ám tovább is van, mondom még: ha angolul olvassuk a címet, akkor 11 halat kapunk. Nos, a kötet „Meghalálok” című része 11 költő/író egyes szám első személyű beszámolója saját haláláról, annak körülményeiről, utolsó szavaikról – egyszóval a végről.

 

Érdekes, sőt élvezetes játék kitalálni, hogy ki a 11HAL, aki éppen meghal1.

 

 

1Németh Gábor Meghalálok c. írása itt elolvasható: http://www.babelmatrix.org/works/hu/N%C3%A9meth_G%C3%A1bor/Meghal%C3%A1lok

 

(Az előadás a Rovás idei, középajtai táborában hangzott el.)


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :