Áprily Lajos:

Pisztrángok kara

Erőnket lassú víz apasztja,
heves fény s emberszó zavar.
Rég volt, mikor a sík folyóig
lesodort a vak zivatar.
Szakadó felhők záporától
árrá dagadt a patak-ér,
s az áradástól meg nem őrzött
sem kőodú, sem part-gyökér.
Azóta úszunk, folyton úszunk
a vízzel szembe, cél iránt,
utunkat malmok torlaszolják,
a zuhogó súly visszaránt.
Halászsas-árnyék hull a vízre,
ravasz tőrrel kísért a gát.
Búvóhelyen töltjük a nappalt
s megvárjuk a hűs éjszakát.
Azóta minden éjjel úszunk:
futunk a tikkadás elől,
havasra fel, hol mély az erdő
s forrás-ízű a patak-öl.
Fehérmelles vízirigó ül
habos kövön s fürgén neszez.
A martok tajtékos vizébe
finom fenyőtű permetez.
A foltos, ritka napsütésben
zölden ragyog a fák moha,
s ha szél mozdul, kövünkre perdül
a málna és az áfonya.
Futunk, futunk a látomással,
súlyos habot hasít a szánk.
Riadozunk az óceántól,
az ér, az ér a mi hazánk.
Vihar ijeszt, kígyó riasztgat,
meredek útunk nehezül.
S szivárványos testünk az éjben
végső iramra megfeszül.
S mire kipirkad fenn a hajnal
s vörös fény gyúl a fenyvesen,
az érhez zúgón, szirten által
megérkezünk győzelmesen.

Hogy is állunk? Adva van egy festő, aki a plakátra, a meghívóra halas képet tett, és egyébként is sok a hal ezen a tárlaton…
Mindannyian ismerjük Adynak Az Értől az Óceánig című versét. A festőnek sok köze van ehhez a vershez, hiszen földije a költőnek, ő is a Szilágyságból indult el.
Áprily Lajos viszont megfordította az irányt: az Óceán felől az érig, a forrásig tart az ő halainak az útja.
Hogy jön ez ide?

Nos, Katona György valamivel túl van ötvenedik életévén, mögötte jó harmincéves pályafutás; érett, kiforrott művész. Mostanában sokat gondolkodik azon, hogy vajon mit is jelent az „óceán” = a kiúszás a világba. Mi a kortárs művészet? Mi számít korszerűnek? KORunk minek kedvez, ha a vizualitást vizsgáljuk? Már azon is túl vagyunk egy ideje, hogy annyi filmkocka – 24 – pereg másodpercenként a szemünkbe, ahány óra van egy napban… A digitális képkultúra ezt is meghaladta. Pedig a festő Duchamp híres – 100 évvel ezelőtti – gesztusát, a piszoár képzőművészeti alkotásként való ki- és beállítását sem tudja elfogadni. Távol áll tőle az „óceán” – mondjuk a Velencei Biennálék – trendje: sem ready-made-ket, sem videóinstallációkat nem csinál, de az avantgárd, a posztavantgárd és a posztmodern gesztusai is idegenek tőle/neki. Nem akcióművész, nem botrányhős – még kéttornyúlaki kertjében növekvő lopótöktermését sem tette képzőművészeti tárlat tárgyává; csupán egy kép címében szerepelt pajzán szójátékként: „Lógó tökeim a kertben”.

Akkor hát egy konzervatív művésszel van dolgunk? Ha úgy tetszik: igen.
Konzervál: megőriz. Valamit abból, ami öröknek számít. „Csak” fest. Szóval, hagyományos festő. A hagyomány pedig micsoda? Hát az, hogy a művész lehetőleg éhenhal. Apropó! Nevezett festő képes volt – a fülem hallatára, szemtanú vagyok! – lefelé(!!) alkudni egy képére a vásárlóval. Hát, igen: az élhetetlenség…

De akkor most nézzük a halhatatlanságot. És maradjunk az ÉL/HAL kategórián belül.
Avantgarde…A szó jelentése: élcsapat, élenjáró. És: él a hal. Vagyis a halszimbólum. ÉLI, ÉLI, LAMMA SABAKTANI – mondta haldokló Krisztus Urunk a kereszten. Ő az élenjáró HAL. (Hiszen az első keresztény hitvallás: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó – görögül a „hal” jelentésű szót adja ki.) És Ő a halottak közül az első, aki feltámadott. Szóval, a hal az bizony nagyon is él.

Él Katona György festményein, sokféle formában. Jónás próféta gyötrelmeként is, de a Krisztus-ikon szereplőjeként is.
Élnek Katona György képein nemcsak a halak, hanem a Biblia szereplői is: tanítványok, árulók, fájdalmas anyák, irgalmas nővérek… és a többiek: akik nézik.

Ez a hagyományos festő legalább ötféle stílusban fest. Ezen a tárlaton láthatjuk posztimpresszionista-posztnagybányai tájképeit is. Főleg szegedi, és főleg templomos képeit.
De a törzsanyag a biblikus tárgyú, csak rá jellemző, gyűrt technikával előállított festmények.
Nonfiguratív képeiből is kapunk egy kis ízelítőt: mit lát a festő, ha befelé néz. Barokkos, szecessziós, expresszív képeiből is láthatunk itt.

Megnyitónk elején Áprily verse az érhez érkező győzelmes halról beszélt.
Katona György is a forráshoz szeretne megérkezni. És mi a forrás, ha nem az „ars”, a techné! Tehát a rajzolni- és festeni-tudás és -akarás.
Vissza az „ér”-hez, ahogy az Áprily-vers mondja: a forráshoz. Az archetipikus szimbólumokhoz, a festés lapvető elemeihez.
Na tehát: élhetetlenség és halhatatlanság.

Ady Endre:

Összetévesztitek a Halállal,
Holott Ő, a Halálnak is ura
S akkor vagytok a közelében,
Ha kötekedtek a Halállal.

Ha így szóltok: éljen az Élet,
Derít rátok a Halál ura,
Derít rátok, s örül az Isten,
Ha így szóltok: éljen az Élet.

(Elhangzott Szegeden, 2013. április 7-én.)