Emo

Szerencsétlennek lenni még sosem volt ennyire „cool” mint manapság. Az elmúlt pár hónapban egyre komolyabb jelenséggé vált nálunk is egy olyan stílus, melyrõl gyakorlatilag lehetetlenség pontosan megmondani, micsoda.

Egy viszont mindenhol közös: az emót senki sem tudja definiálni rendesen, legyen szó akár a zenérõl, akár a stílusról, ellenben konkrét együttesrõl vagy emberrõl már annál többen el tudják dönteni, hogy emo-e, vagy sem, igaz, megindokolni ezt már sokkal nehezebb. Itt van nekünk tehát ez a káosz, amiben aki akar, egy idõ után el tud igazodni, azzal viszont kevesen foglalkoznak, hogyan is lett az emo elszigetelt, független zenei rétegstílusból milliókat érintõ tömegjelenség.

  „Az emozenekarok azok, amelyeknek a húsz fölöttiek körében már nincs igazán hitelük”

Az emo bemutatását talán azzal kellene kezdeni, hogy momentán a legnépszerûbb stílus az amerikai fehér tizenévesek körében, és Európában is minimum dobogós. Míg húsz évvel ezelõtt az Államokban egy 15 éves, átlagos, középosztálybeli, fehér fiú a hair metál és a Bon Jovi bûvöletében élt, az öt évvel fiatalabb öccse ugyanebbe a korba érve már kockás flanelinget húzott, és Nirvana, Pearl Jam vagy más grunge együttesek posztereivel plakátozta ki a szobáját. Újabb fél évtized elteltével baseballsapka, buggyos térdnadrág és a nu-metal volt a menõ, majd pár év után ez is lefutott, és keletkezett egy ûr, hiszen a következõ nemzedék számár a Limp Bizkit már ciki volt, és egyáltalán, egy normálisan lázadó tizenévest nem lehet komolyan venni, ha a bátyja Slipknot-lemezeivel villog.

Ebbe a légüres térbe nyomult be az emo, valószínûleg egy-két lusta zenei újságírónak köszönhetõen, aki sokkal egyszerûbbnek tartotta leírni ezt, mint mondjuk a "poszt-grunge-nu-pop-punk" kifejezést, és valahol meg is lehet õket érteni. Persze ez nem volt teljesen alaptalan, hiszen addigra volt már egy egyre népszerûbbé váló indie rock irányzat, folyamatosan növekvõ bázissal. Ehhez jött, hogy maga az emo kifejezés is egyre elterjedtebbé vált a fiatalok körében, és a macsó nu-metallal szemben amúgy is természetes ellenreakció volt egy introvertáltabb, más érzelmekre ható stílus tömegessé válása. Felismerték mindezt a lemezkiadók is, és az utóbbi két-három évben, már amire lehetett, ráaggatták az emo címkét, történetesen pont a késõbb legnépszerûbbé váló új együttesekre is. Pedig elsõ ránézésre sok közös nincsen a goth külsõségekbõl és a rockoperák pátoszából táplálkozó My Chemical Romance és a slágeres, szintikkel és elektronikával puhított, habkönnyû popzenét játszó Panic! At The Disco között - leszámítva azt, hogy mindkét zenekar dühödten tiltakozik az emo jelzõ ellen.

Ha nagyon általánosítani akarunk, akkor emo minden olyan új amerikai zenekar, amely punkos popzenét játszik, a kamaszokat legélénkebben foglalkoztató témákról énekel (viszonzatlan szerelem, ellenséges külvilág és persze az értetlen, ostoba és gonosz felnõttek), és legalább minimális mértékben cool, legyen az divatos hajviselet, smink, nyakkendõ, kosztüm vagy akármi más.

A bandák gyakran utasítják vissza azt, hogy õk emo zenét játszanak, de mégis, álljon itt egy lista a legismertebb emonak mondott együttesekrõl: AFI, Coheed and Cambria, Fall Out Boy, From First to Last, Funeral for a Friend, Hawthorne Heights, My Chemical Romance, Panic! at the Disco, Story of the Year, Taking Back Sunday, The Used, Underoath. Csak hogy érezzük az óriási különbséget emo és emo között, hallgassunk csak meg néhányat az alábbiak közül:

AFI - Miss Murder
Coheed and Cambria - Welcome Home (erre én konkrétan azt hittem, hogy csajszi, amíg nem láttam videót róluk)
Fall Out Boy - Dance Dance
Underoath - When The Sun Sleeps

Hogyan válljunk trendy emová?

A fiatalok nagy részénél az emo a külsõségekben merül ki.
Bármit öltesz magadra, muszáj márkásnak lennie. Tehát vedd elõ legmeghatóbb koldustacskó tekinteted, s világfájdalommal szemeidben állj anyukádék elé. (Ezt gyakorold tükör elõtt, s fényképezd is magad közben. Ez a tekintet a gyakorlatban jól jöhet csajozásnál is. A fotókat késõbb tedd fel a Myspace-re vagy a VampireFreak-re, s ne feledd utánuk irni, hogy "comment my new pics". Ha csak a fejed fele van a képen, vágj olyan pofát, mintha ez szándékos lenne. Mindig 45 fokos szögbõl, felülrõl fényképezd magad, s a háttérben csempék legyenek, s még jobb, ha látni a WC csészét is. Legalább öt képen sírj.)
VANS, DC, ETNIES, ATTICUS, CONVERSE, Sk8, ez az alap, ami márkákat illeti, a többi érdekességrõl mindent megtudhatsz a Myspace-en vagy a VampireFreak-en, ott szakértõk osztanak tanácsot.
Saját méretednél pár számmal kisebb nadrágot vegyél (tight pants) lányok cicanadrágot szoknyával, gyerekpólókat együttesek fotóival, Ne feledkezz meg a piercingrõl, ha szüleid felpofoznak sebaj, annál hitelesebb a fájdalom az arcodon. Mindenképp beszélj az érzéseidrõl. Hordj színes nyakláncokat -fõképp pink, piros vagy fehér színben, és rengeteg karkötõt. (ezek jelentõségérõl a késõbbiekben még szó esik.)
 Csórd el a hugi hajcsatjait, masnis hajpántjait, s végy szívecskés vászoncipõt és gyerekes mintájú zoknit. Lányoknál 28° felett megengedett a szandál fekete, fehér, piros vagy pink színekben.
Hordj sakktáblamintás vagy csíkos pulcsit, sildes sapkát, zoknit, övet és karkötõt.
Fontos részlet a hajviselet, fiúknál szinte kötelezõ érvénnyel feketére festett, szembe lógó, hosszú frufruval. Frufrud takarja a bal szemed. Ha mindkettõt takarja, elég hülyén nézhetsz ki, ha a jobbat, emóságod valószínûleg csupán póz. Lányoknál megengedett a hidrogénszõke, rózsaszín. Mindenképp olyan frizurát válasszunk, hogy a külsõ lúzerek számára elsõ ránézésre világossá váljon, hova is tartozol. Hogy EmoKid vagy.
Az arckifejezésed mindig legyen szomorú. Az utcán járva csak a földet bámuld. Ragadj meg minden lehetséges és lehetetlen alkalmat, sírj, ahol csak teheted. Igyekezz, minél „ameriakibbnak” tûnni. Naponta kétszer fújj szúnyogirtót a szemeidbe, s gondolj az éhezõ afrikai gyerekekre. Beszélj arról, hogy a te vallásod EMO, és hogy szomorú, de egyik legfontosabb elfoglaltságod a csuklód borotvapengével való vagdosása kell hogy legyen. Így tudod csak elnyomni világfájdalmad.

Tudok lelkesedni a dolgokért, így az futott végig az agyamon, hogy bizony, ha én emo lennék, tuti törekednék az anorexiára, mert ha mar lúd, legyen kövér, ha már emo és világfájdalom, érezzünk együtt a szomáliai gyerekekkel, csak akkor legyünk boldogok, ha ezen a világon mindenki, de addig bizony sanyargassuk önmagunkat. Ezt legalább látni rendesen, nem úgy, mint a karkötõkkel eltakart sebhelyeket, amik az érvágás után maradtak. Ja. S ne együnk húst, hisz az is milyen aranyos volt, míg volt benne élet.

Internet, ahol közösen (s)írhatunk.
Vezess on-line naplót, amelyik az EMO-ról szól, s nyíltan írd le érzéseid, azt, hogy mi bánt, milyen rossz is ez a világ, s mennyi szenvedés van benne. Tégy fel rá minél több EMO-fotót, melyeket a Dewiantart-ról és a VampireFreak-ról húztál le. A nickednek tartalmaznia kell az EMO szócskát (pl. emoGIRL, emoBOY, e.m.oKid)
Használj Emo-helyesirást mindenütt- J helyett irj Y-t, V helyett W-t, sz helyett x-et, minden t után, a leglehetetlenebb esetekben is írj h-t, Isten helyett Ishhhhhhhhhhtent, hahaha helyet hhh-t, s vágj hozzá olyan pofát, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Mindkét nemre, de talán inkább a lányokra jellemzõ, hogy érdeklõdésüket olyan dolgok felé irányítják, amikkel gyermekkorukban foglalkoztak: pónik, babák, rajzfilmek. Az emok többnyire kamaszok, vagy fiatal felnõttek, ebbõl következtetnék arra, hogy ez egyfajta menekülés a(z esetekben felnõtt) problémák elõl (szerelem, pénzügyek, szülõi nyomás), menekülés egy boldog, és ebbõl a távlatból gondtalannak tûnõ korba. Ez mindenesetre rossz hatással lehet a tanulmányaikra, ami további problémákhoz vezet: erõsítheti a "világfájdalmat".

A fiúk esetében gyakran kerülnek elõtérbe nõies szokások, egyáltalán, a vonzódás a nõiesebb dolgokhoz: fiúkkal csókolóznak, érzelmeikrõl nyíltabban beszélnek, mint a nagy átlag.
A nõknek tetszeni vágyó férfiak elõtt két út áll: az egyik férfiideált követõk sokat törõdnek a testükkel, edzik azt, hogy minél erõsebbek legyenek ezek a maszkulin jegyek, tehát ugyanolyan hiúk, mint az inkább arcukat és másfajta külsõ jegyeket ápoló feminin jellegû férfiak. Az egészség szempontjából valóban az elsõ az értékesebb és fontosabb, de ha csak a nõknél elért sikereket nézzük, nem hinném, hogy egyik fajta eredménye is kiemelkedne. A tinédzserkorban még inkább erõs a tetszeni akarás vágya a fiúkban, hiszen a tízes éveik elejétõl kezdenek el szexuálisan is érdeklõdni a lányok iránt, így a korábban nem sportoló, férfiasságukkal kitûnni nem tudó fiúknak is dönteniük kell, és lássuk be, valóban könnyebbnek tûnik a feminin szépséget elérni.

Éppúgy, mint a függõség, az öncsonkítás sem új jelenség. Az elsõ hivatkozásokat már a bibliában megtaláljuk. Az emberiség történetében fajra és vallásra való tekintet nélkül megtaláljuk az öncsonkítás formáit, bár a múltban ezek inkább rituális és vallási jellegûek voltak. Ez a viselkedésforma elõször a 19. században jelent meg a pszichológiai szakirodalomban. A töréspont a múlt században állt be, amikor is elõször a pszichológia és pszichiátria szempontjából kezdték vizsgálni, majd a testékszereknek és a tetoválásoknak köszönhetõen divat lett belõle. Manapság inkább az adrenalinszint növekedése érdekében vagdossák csuklójukat.

A fentiekbõl láthatjuk, hogy ugyan ennek a napjainkban igen divatossá vált stílusnak a fiatalokra nézve számos rossz hatása van, pozitívumokat is sorolhatunk: ezek a fiatalok jóval kevésbé erõszakosak, agresszívek, mint más stílushoz tartozó társaik, emellett valószínûbb, hogy empatikusabbak és toleránsabbak másokkal szemben.
A kimeríthetetlen netes emobázis segít a következtetésben, hogy a törvények szándékos megszegése kevésbé jellemzõ erre a csoportra. Ez betudható annak is, hogy sokan közülük straight edge, tehát (csak a témába vágó jellemzõket kiragadva) nem él drogokkal és nem fogyaszt alkoholt.

Úgy vélem, hogy legtöbbeknek elsõre a "depresszió" szó jut eszükbe, ha szóba kerül az emok gondolkodása. Sokan jegyzik meg emellett cinikusan, hogy "nah, persze, divatdepresszió", de egyáltalán nem zárható ki, hogy a magukat komolyan vevõ, divatból emová lett emok valóban depresszív állapotba kerülnek. Ebbõl a szempontból veszélyesnek tartom a stílus ilyen erõs terjedését, mert a "példák", akárcsak a divatból önvagdosó idióták példái is megerõsíthetnek egy gyengébb lelkületû fiatalt az öngyilkosság, mint olyan helyességében.

Dzsu