[kapcsolat]   husken

augusztusi nyitva tartás

 

FFF

 

Hazátlanok

 

ZemplénFeszt

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Értjük egymást - Ne intelegem - Rozumieme si

szerző: Kovács Ágnes 2011-07-25

 

Értjük egymást - Ne intelegem - Rozumieme si

A Rovás másodízben rendezte meg képzőművészeti alkotótáborát Erdélyben, az erdővidéki Középajtán. A táborról, s a kiegészítő programként szervezett kirándulásokról szóló élménybeszámoló következik. A szöveget Kovács Oszkár nagyszerű fotói illusztrálják.

Értjük egymást - Ne intelegem - Rozumieme si

Ez volt a sokatmondó címe annak a Rovás nemzetközi alkotótábornak, amely három helyszínhez is köthető. Az elsőn, amely Erdélyben, az Erdővidéken lévő Középajtán volt, már túl vagyunk. Augusztus 8-tól 15-ig Tihanyban, augusztus 21-től 27-ig pedig Kassán folytatódik a tábor.

Magyarországon keresztülrobogva Debrecen érintésével Vámospércsnél, a román határt átlépve pedig az érmelléki Érsemjénnél léptünk be az országba. A Szilágyságot átszelve Érmihályfalva, Margitta, Zilah érintésével érkeztünk meg a Szamos-parti Kolozsvárra.
Erdély egyik legnagyobb városa, lakossága meghaladja a 300 ezer főt. Hajdani gazdagsága miatt „kincses” városnak mondták. A Kolozsvár nevű, szerény katonai erődítmény körül magát a várost a szász telepesek (úgynevezett „hospesek”, azaz vendégek) a XIII. században kezdték építeni.
Számunkra kissé káoszosnak tűnt a belvárosi közlekedés. A Szent Mihály-templomot körbeveszi a sűrű forgalom. A brassói Fekete templom után ez Erdély második legnagyobb csúcsíves temploma. A torony Erdély legmagasabb templomtornya, 76 méter magas. Belső terének építészeti megoldása révén a legszebb erdélyi gótikus templomként tartják számon. Sajnos, nem élvezhettük az áhítatos csendet, mert a templom körüli főtéren épp egy koncert kezdődött. A nagy hangerőbe a templom ablakai is beleremegtek. A XIV. századtól épült műemlékbe való érzéketlen belerondítás nyomait is fel kellett fedeznünk. A fűtés bevezetésének nem éppen szerencsés, ám minden bizonnyal legolcsóbb módját választották, amit az alább látható képek hűen tükröznek.
Kolozsvárott született Mátyás király, szülőháza a legrégibb ház a városban. 1902-ben felállított lovasszobra a felújítás után ismét régi fényében pompázik a Főtéren. A szoborcsoport Fadrusz János legjelentősebb alkotása, amely a város szimbólumává vált.

A Tordai-hasadék mellett elhaladva a mesés szépségű Torockóra értünk, ahol az Unitárius Vendégházban szálltunk meg. Őszintén szólva ez keltette az első rendezett település érzetét bennünk. Elsősorban azért éreztük így, mert a rendkívül rossz állapotban lévő közutak után egy jó minőségű úton gurulhattunk be a faluba. Az útszakaszt a közelmúltban újították fel, a felfestést pedig értesüléseink szerint az előző nap fejezték be. (Csak zárójelben jegyzem meg, amit román sajátosságként tapasztaltunk: a megjavított útszakaszok ellenére a közbeeső hidakat - helyi kifejezéssel élve az áteresztőket - nem javították meg. Ki tudja, milyen megfontolásból?) Az épített örökség bámulatos gazdagságban maradt meg a stájer bányászok által telepített Torockón, amely a XX. századig híres vasműves település volt. Méltán nevezhető Erdély egyik legszebb falvának. A fehérre meszelt, egyedi díszítésű házaival és a különleges népviseletével Torockó 1999-ben Europa Nostra díjat nyert, és joggal pályázik a világörökségi címre. Torockó olyan hely, ahol kétszer kel fel a nap s a hold. A Székelykő monumentális sziklatömbje mögé bújó égitesteknek kétszer is alkalmuk van megmutatkozni. Reggel öttől vártuk, hogy ebben a különleges élményben részünk legyen.
Pirkadatkor kihajtják az állatokat a legelőre. Itt még a lovak, tehenek, kecskék, juhok, szamarak hozzátartoznak a faluképhez, csakúgy mint a tehénillatú alkonyatok.

 

Másnap a Torockói-hegység mentén, óriási sziklatömbök árnyékában, hegyszorosok falai közt értünk el a szász alapítású, de már szinte teljesen elrománosodott Nagyenyedre. Nagyhírű református kollégiumát 1622-ben Bethlen Gábor alapította, ahol kiváló tanárok tanítottak, sok neves ember került ki falai közül. Például innen indult Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útjára. A Bethlen Gábor Kollégium legendás nevelőmunkája elismeréseképpen 2003-ban Magyar Örökség Díjat kapott. A városról egyébként nincs jó benyomásunk, nagyon elhanyagoltnak, rendezetlennek és piszkosnak tűnt. A főtér közepén magasodó árpád-kori vár építészeti szempontból csodálatosan kialakított nyolc bástyája közül a megmaradt kettő is olmladozik, magyar nyelvű tájékoztató feliratokat nem találtunk rajtuk. Ugyancsak zavart bennünket a Románia-szerte tapasztalt jelenség, hogy az optikai kábeleket nem a föld alatt helyezték el, hanem az épületek homlokzata előtt, azokba belefúrva vezetik, és az oszlopokra föltekerve tárolják a megmaradt tekercseket - ezzel főleg a fotósok számára lett fényképezhetetlen a város épített öröksége.

A harminc fokos hőség ellenére igazi felüdülést jelentett a Küküllő menti Segesvár, ahol mindenképpen meg kellett állnunk. Amikor felértünk a rómaiak, később szászok, ma többségében románok által lakott történelmi városrészbe, elámultunk. Először azért, mert a parkolóőr átvert minket húsz lejjel, másodszor pedig azért, mert csodálatos látvány fogadott bennünket. Egy szépen megőrzött és rendben tartott történelmi városka fogadott, amely magán viseli a középkori virágzó kézműipar nyomait. Ez a történelmi városrész 1999 óta a Világörökség része. Óratornya a 14. században épült, híres zenélő óráján 12 apostol ezüst szobra sétált körbe. A szobrokat 1601-ben ellopták, majd 1648-ban pótolták. A Várhegyre a 178 fokból álló diáklépcső vezet fel, melynek eredetijét 1642-ben építették. 
Segesvárott már minden a turistákért volt, és a turistáknak szólt, mégsem találtuk olyan drága helynek, hogy egy találomra választott étteremben ne tudtunk volna megebédelni. A magyar nyelvű étlapot pótolandó egy magyarul kicsit beszélő pincérlány állt a rendelkezésünkre, és segített nekünk eligazodni az ételek között. Majd bejártuk a felső történelmi városrészt, annak templomait, temetőjét, ahol szász nevű alapító ősök nyugodnak békességben. Természetesen itt is, mint Erdély-szerte mindenütt sokkupolás, cifra ortodox román templomok magasodnak, amelyeknek szinte mindegyike újonnan épített - természetesen állami pénzből. 

Szászföldi erődtemplomok között haladva végre elértük Középajtát, a tábor résztvevőinek már megérkezett fele türelmetlenül várta érkezésünket. A tavalyihoz hasonlóan nagytiszteletű Berszán István lelkipásztoréknál volt a táborközpont, ahonnan kit-kit magánházaknál szállásoltak el. A középajtaiak jó ismerősökként üdvözölhették viszont azokat, akik ismét náluk szálltak meg.

Rögvest másnap egy egész napos kirándulásban lehetett részünk. Ellátogattunk Madéfalvára (az 1764-es székely mészárlás helyszíne), megcsodáltuk a Gyergyói-havasokban lévő Gyilkos-tót (1800-as keletkezésekor egy leszakadt sziklatömb eltorlaszolta több patak útját, majd a felgyülemlett víz hirtelen elárasztott egy erdős völgyet - ennek következtében  a fák víz alatt maradt törzsei konzerválódtak), megnéztük a Békás-szorost (óriási sziklák szorításában lévő szurdokvölgy, ahol az egyik ezeréves határ húzódott), lementünk a parajdi sóbányába (ahol 120 méter mélyen még játszótereket és egy ökumenikus templomot is találtunk – a több órás ott tartózkodás jótékonyan hat a légúti megbetegedésekben  szenvedőkre, megálltunk Korondon (híres fazekasfalu) és Farkaslakán (Tamási Áron sírjánál).

Vasárnap az istentisztelet alkalmával gyarapítottuk a református gyülekezet lélekszámát. Hétfőn lovasszekéren bejártuk Középajtát. Helyi kifejezéssel élve „erőst kellett kapaszkodjunk”, amikor Kis Mihály a patakba gázolt a szekérrel, de értették a módját - Mihály is, és a lovai is (Csillag s Marcsi).

Az igazi alkotómunka a csendes vasárnap délután indult meg a táborban. Horváth Lajos, Ughy István és Sebestyén Erzsébet az idilli falu egy-egy pontjára települt, és festette a tájat, annak apró részletét, vagy éppen az eredeti szépségében megmaradt házak közül választott ki egyet. Szabó Ottó módszere a vázlatkészítés volt, és az abból kiragadott részletek külön-külön való megfestését oldotta meg érzésekre, filozófiára, történelmi ismeretekre áttranszformálva. Selyem Katalin mesevilágú tűzzománc képeket készített nagy-nagy türelemmel. Suchoža József és Szaszák György intermediális és helyspecifikus művet alkottak volna, ha a technika ördöge közbe nem szól. Tóth Jóska sem jutott ihletettségi állapotba. Nicolae Barb és Daniela Marele elvonultan festettek, mint ahogyan Madaras Péter is, aki a szállásadójuk udvarán faragott. De szerencsére mindenütt ott volt Kovács Oszkár fotográfus, akinek köszönhetően sem az alkotási folyamatról, sem a végeredményről nem maradtunk le.  

 

Kedden ismét egy egész napos kirándulásban volt részünk. Székelyudvarhelyen álltunk meg elsőként, amely Hargita megye második legnépesebb s egyben legmagyarabb városa (95,62 %-ban). Székelyudvarhely déli bejáratánál védőfallal körülvett templomocska húzódik meg. Ez a Jézus-kápolna vagy más néven Jézus Szíve-kápolna, Szentszív-kápolna. A művészettörténeti kutatások többsége a kápolna építését a 13. századra helyezi, s így a Jézus-kápolna Székelyudvarhely legrégebbi építészeti műemléke. A téglapadlós belső teret négy méter magasságban elhelyezett festett kazettás mennyezet borítja, amely az 1677-es évszámú eredeti mennyezet kevésbé sikerült másolata. A Jézus-kápolnát szép vonalú zsindelytető fedi. A kápolnát kőkerítés övezi, amelynek déli oldalán levő díszesebb és nagyobb bejárata feletti háromszögű oromzatát három egyenes záródású vakfülke díszíti, az oromzat búbját pedig homokkő-bubából (konkrécióból) kialakított kereszt koronázza.

 

Továbbhaladva Csíksomlyóra értünk, ahol megtekintettük a Csíksomlyói kegytemplomot, amely a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye és kultúrtörténeti emléke. A templomot a Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel a 15. században, ez ma is a templom búcsúnapja. Amikor a középkori templom a török támadást követően leégett, megjavították ugyan, de a későbbiek folyamán kicsinek bizonyult már, ezért 1830-ban barokk stílusban építették újjá. A Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobor a templom legértékesebb része. 2,27 m magasságával a világon ismert kegyszobrok legnagyobbika, alkotója nem ismert. Ez a kegyszobor a Mária-zarándoklatok központja, a zarándokok előtte fejezik ki hódolatukat, a lábát megcsókolják, megsimogatják, hozzá érintik kegytárgyaikat. A szobor átvészelte a nagy török támadást és tűzvészt. A monda szerint a török vezér, látva az értékét, el akarta vitetni, de a szobor olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták megmozdítani. Ekkor  kardjával megsebezte a szobor arcát és nyakát, melynek nyomai ma is látszanak. A korabeli beszámolók szerint a szobor néha földöntúli fényben tündököl, máskor pedig, nagy veszély idején szomorúnak látszik. A szobornál számos imameghallgatás történt, melynek emlékét a két oldalon kifüggesztett fogadalmi tárgyak, táblácskák őrzik.

 

A Csíki-havasok egekbe magasodó, bársonyos fűvel és sötétzöld fenyvesekkel borított dombjai között ereszkedtünk le Gyimesbükkre. Sosem láttam még ennyire meredek, óriási, de rendben tartott dombokat. A gyimesiek főként állattenyésztésből élnek, mert olyan kevés a megművelhető termőföld. Ezért a legnagyobb meredélyeket is lekaszálják, ahonnan csak lovak segítségével tudják a szénát begyűjteni. Alkonyatkor olyan édes szénaillat csapta meg az orrunkat, amilyet még sehol sem éreztem azelőtt. A történelmi Erdély legkeletibb csücskében, az ezeréves határ vonalán fekszik Gyimesbükk. A vasútvonal itt hagyja el Erdélyt és lép át Moldvába. A Rákóczi-vár romjai alatt áll a hajdani Magyar Királyi Államvasutak egyik legkeletibb, 30. számú vasúti őrháza, amely 1897-ben épült. Az őrházi szolgálat 1960-ban történt megszűnése után a lepusztult épület Deáky Andrásnak, a helyi iskola nyugdíjas igazgatójának tulajdonába került, aki azt a helyi önkormányzatnak ajándékozta. Nemzetközi összefogással felújították, majd Deáky András - aki panziójában egyben vendéglátónk is volt - elmondta, a felújított épületet 40 ezer ember jelenlétében adták át. A felújított őrházban vasúttörténeti kiállítás látható Bilibók Ágoston jóvoltából. Deáky András azon kevesek közé tartozik, akik nem pusztán szavakkal, hanem tettekkel is kiállnak az ott élő magyarságért. Meghatódva és nagy figyelemmel hallgattuk beszámolóját a Gyimesek nehéz sorsú népéről, a székely csángókról, akiknek önazonosságtudatát, minden túlzás nélkül állítva, éppen neki sikerült visszaadnia a magyar nyelvű oktatás újraindításával. Újabb és újabb fontos, magyarságmegtartó feladatok elé állítja magát, s fáradhatatlanul teszi dolgát. Soron lévő terve a Rákóczi-vár felújítása lesz (Bethlen Gábor építtette 1626-ban).

 

Estefelé értük el a Szent Anna-tavat. Maga a tó egy kráterből kialakult, fenyvesekkel körülölelt képződmény. A tó kerülete majdnem kör alakú, tölcsér formájú a medre, legmélyebb pontja 1867-ben még 12 méter volt, most már csak 7 métert mérnek. Mivel csak esővíz táplálja, a párolgás és a meder folyamatos feltöltődésének következtében néhány évtized múlva már csak egy láp marad a helyén. Mivel a nap már a Csomád mögé bújt, az erdőből előmerészkedtek a medvék. Miután az első ijedelmünket legyőztük, a fára mászó, vízben birkózó kétéves medvebocsok feledhetetlen látványában volt részünk, amit két bátor fotósunk, Kovács Oszkár és Szaszák György meg is örökített a Rovart olvasói számára. Persze, Középajtán a fotókat kellett segítségül hívnunk, hogy a többiek elhiggyék a medvekalandunkat.

 

Szerdán még ki-ki alkotott, csütörtök reggel pedig a tábor felvidéki részvevői elindultak hazafelé. Folt hátán folt, tű benne sose volt - mi az? Román utak. Hát, valahogy így lehetne jellemezni az útviszonyokat, ha az ember nem az autópályát választja. Egy körösfői és király-hágói megálló után Nagyváradot érintve hagytuk el Erdélyországot, a Tündérkertet.
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :