[kapcsolat]   husken

Sándy

 

Borvacsora

 

babamasszázs

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Igézés minden időben

szerző: Veress Zsuzsa 2010-12-26

 

Igézés minden időben

 

A 2010-es emelt szintű érettségi szóbeli tételei között szerepelt Oravecz Imrétől A hopik könyve. Hogy tanítványaim ujjongó örömmel olvasták és tanulták ezt a kötetet, azon egy cseppet sem csodálkoztam. Azt viszont én üdvözöltem ujjongva, hogy a hopi indiánok apoteózisát szorosan a Nagy László-élményükhöz kötötték. Ez nyilván magyarázatra szorul.

 

Tehát a gyerekek azt fogalmazták meg, hogy A hopik könyve olyan otthonosság- és édenélményt közvetít, amilyet Nagy László olvasása közben éltek át.

 

Oravecz gyerekkorában, Szajlán tapasztalta meg azt az organikus életet, és az ebből fakadó harmóniát, melyet később1 nem talált sem Amerikában, sem itthon, de melynek hiányát, egyszersmint égető szükségességét egyre fájóbban érezte: ebből az otthonteremtési vágyból született az indiánkötet. Úgy, ahogy Mikes Kelemen teremtett magának egy nagynénit.

 

Nagy Lászlónak nem volt szüksége efféle ’fiktív nénikékre’, bár kiszakadását gyerekkorának organikus világából ő is tragikusnak élte meg, és drámai módon fogalmazta  olyan versekbe, mint például az Ég és föld, a Búcsúzik a lovacska vagy A Zöld Angyal. Vagy ahogyan Juhász Ferenc írta meg a Szarvassá változott fiú kiáltozását… A fenti három költő példája alapján úgy tűnik, hogy ezt a hiányérzetet magánmitológiákkal lehet orvosolni. Mivel Oraveczé mindenestül fiktív, benne tökéletes a harmónia. Nagy Lászlóéba viszont betör a disszonancia: Diákjaim a Szárnyak zenéjében – melynek a címe is a mindenség harmóniáját idézi meg – olyan csodálatos összhangot érzékeltek a vers lírai alanya és az őt körülvevő természet között, amilyenhez foghatót legfeljebb Assisi Szent Ferenc Naphimnuszában. Ámde éppen ebben a versben azt mondja a beszélő, az aranyszínű, áldott mezőben állva: „Semmi bajom, / csak más a tekintetem, / s néha a szívem fölé/ téved kezem.” Illetve ezt a heroizmust is:”muszáj dicsőnek lenni / nincs kegyelem”.

Nos, a Ki viszi át-ot is a harmónia – diszharmónia viszonylatában elemezzük.

 

Mielőtt elolvasnánk a verset, a diákok megkapják azokat a tárgyi, illetve határozói szerepű főneveket, illetve jelzős szerkezeteket, melyek a szöveg gerincét alkotják. Az a feladat, hogy próbáljanak cselekvéseket kapcsolni ezekhez. Mit lehet csinálni a tücsök-hegedűvel, a deres ággal, a szivárvánnyal, a sziklacsípőkkel, a falban megeredt hajakkal, verőerekkel, a katedrálissal, a keselyűvel és a Szerelemmel? (Ebben a játékban természetesen csak azok vehetnek részt, akik még soha nem olvasták vagy hallották a verset.) Amikor megismerik a szöveget, a legnagyobb meglepetést a szivárványhoz kapcsolt ige okozza nekik, hiszen a legtöbben, a magyar néphit (és az ebből következő nyelvi panel) nyomán, az átmenni alatta cselekvést magától értetődőnek gondolták, és szóba jön még a végigsétálni rajta, vagy az elérni ige is. De még mielőtt beleütköznének a fölfeszülni okozta meglepetésbe, még mindig csak a főneveket és jelzős szerkezeteket vizsgálgatva, arra kérem őket, hogy asszociáljanak, bontsák ki a metaforákat.

 

A tücsök-hegedű és a keselyű jelentése evidencia mindenki számára, és a szivárványhoz is társítják a híd és kapu jelentést a biblikus (béke- és szövetségkötés) tartalmán kívül. A sziklacsípők szó egyértelműen előhívja a diákokból a női princípium gondolatát, s ebből kifolyólag azt is meg tudják fogalmazni, hogy ebben az összetételben az előtag a terméketlenséget, az utótag a termékenységet jelenti számukra. (Gaia földanyánk, a meddő, gyermekért könyörög.) Rámutatnak a deres ágra mint hasonló asszociációkat előhívó szókapcsolatra. A párhuzamon kívül észreveszik az ellentét jelenlétét is (keselyű – Szerelem). A falban megeredt hajak és verőerek egyfelől újabb párhuzam, amennyiben ebben is együtt van jelen a halál (fal) és az élet (a szívből a vért a test részeibe szállító ér) – másfelől eszükbe juttatja az építőáldozatot, Kőmíves Kelemennét, s ezt női elemként állítják a sziklacsípők mellé. 

A hasonlóságok és ellentétek felfedezése elvezet annak megfogalmazásáig, hogy a sorrend nem véletlen, s feldereng, hogy a sor végén álló szerelem szó – ráadásul nagybetűvel írva – minden bizonnyal többet jelent ebben a versben, mint a puszta denotátuma.

 

A katedrális kétféleképpen is kakukktojás: ez az egyetlen ember alkotta tárgy, s talán éppen ezzel áll összefüggésben, hogy ez az egyetlen idegen szó a felsorolásban.

 

Ezen a ponton elő lehet venni az előre odakészített etimológiai szótárt2, hogy a metaforák boncolgatásakor megtapasztalt direkt mitologikusságot kiegészíthessük magában a nyelvben rejlő spontán mitologikusság konstatálásával. Érdekességgel a szivárvány és a szerelem szó szolgál. A szivárvány a szív ige származékszava, s jelentésének alapja az a néphit, hogy az égen látható hétszínű íven át egy mitológiai lény vizet szív fel a földről. Ez összeköthető később a vers víz – élet azonosításával, hiszen partja van, és a beszélő saját halálát létének végleges lemerülésével fejezi ki. A lemerül és a fölfeszül ellentétére is rácsodálkozhatunk. (Lemerülni végleg = meghalni, de a teljes megsemmisülés asszociációja nélkül. A „lemerülni” előhívja az ’újra felmerülni’ képzetét is; és mindenesetre ott van a biztos, állandó meder.) A szerelem feltételezett alapszavának jelentése: társul, egyesül, összeköt, összekapcsol. Ahogyan a vers lírai hőse e világot a túlsó parttal…, ahol a mítoszok szerint a másik világ kezdődik.

 

A jelzős szerkezetekhez kapcsolódó igék és igés szerkezetek megismerésekor az imád szóról derül ki a diákok számára az a nagyon érdekes dolog, hogy ennek eredeti jelentése: varázsol, varázsigét mond. 

A teljes szöveg ismeretében meglepetésnek számít az is, hogy a katedrálishoz éppenséggel a káromkodás kapcsolódik – ugyanakkor szerepel a versben az inkább idekívánkozó imádás, azonban egészen más tárggyal, a művészet szimbólumával társítva.

 

A vers retorikájáról mindenki meg tudja állapítani, hogy nyilvánvalóan nem kérdésekből, hanem erős állításokból áll a szöveg, s hogy ennek interpunkcióban megnyilvánuló jelzése az, hogy éppen a káromkodásból katedrálist állítás után a kérdőjelet felváltja a felkiáltó jel. Itt említendő meg, hogy a „ki” kérdő névmás hétszer szerepel a költemény nyolc mondatában, s csak egyszer, a katedrálisnál, a „kicsoda” hosszabb alak. Erről a szóról az etimológiai szótár azt írja, hogy az utótag mára már elhomályosult jelentésű, csupán nyomatékosító szerepű mágikus – vallási vonatkozású szó.

 

Ebből az következik, hogy a szivárványra való fölfeszülés és a káromkodásból katedrálist állítás összevillan több vonatkozásban is: keresztény és pogány vallási képzeteket hordoznak, s párhuzam, de ellentét is van közöttük.

 

A krisztusi szerep a fölfeszül ige által egyértelműnek tűnik. Nagy Lászlónak más verseiben is láthatjuk ezt a szerepet, például a Csodák csodája című hosszúversében, melynek kezdetén a feltámadás pillanatát idézi fel, majd hamarosan következik egy olyan látomás, amely tobzódik az élet, a termékenység, a fogantatás megjelenítésében3. Ez emlékeztet a Szárnyak zenéjének hasonló termékenység- tablójára, s érintkezik a Ki viszi át a Szerelmet soraival is (lángot lehelni deres ágra, sziklacsípőket lágy hantú mezővé ölelni). 

 

A szivárványra feszülés és a káromkodásból katedrális állítás heroizmusa mellett azonban feltűnő, hogy a nyolc állításból öt, tehát a többi, (a keselyű rettentése logikusan nem tartozik ide) nagyon is gyengéd, szeretetteljes cselekvés. Imádni, lehelni, sírva ölelni, becézni, és a fogak között tartva átvinni: a természet, a világ kényeztető babusgatása. Míg az utolsó mondat állat képzetét kelti, hiszen kutyák, macskák szokták a foguk között tartva menteni a kölykeiket, az első mondat pedig a nemek szempontjából semleges, addig a többi cselekvés – a heroikus is, a gyengéd is – markánsan férfias. A női elemként értelmezett falban megeredt hajak és verőerek becézése éppen a feminin tárgy relációjában lesz egyértelműen maszkulin. A legnyilvánvalóbban ilyen a sziklacsípők termékennyé ölelése, és mivel ezzel párhuzamos, így a deres ágra való lángot lehelés is ilyen4. A szerepben beszélés boncolgatásakor érdemes több ösvényt is nyitni a továbbiakban.

 

Egyfelől rá lehet mutatni, hogy a szintén tananyag Himnusz minden időben című versben Nagy László a férfi életében a nőnek tulajdonít sok olyan szerepet, cselekvést, mint amilyet a Ki viszi át…-ban az énnek: becézést, életvarázslást, rontáselhárítást ( pl.: „ki rettenti a keselyűt” – „Varjakat döggé daloló”).

 

Egy másik ösvény a Verseim verse című ars poeticához visz a kimondott szó mágikus erejébe vetett hit, a kérlelhetetlen, kemény erkölcsiség és a gyengédség együttes jelenléte okán: „EMBERT LEIGÉZEK A FÁRÓL JÁRJON / SZÁLEGYENEST ÁLLJON DE A VIRÁGNAK / LETÉRDEPELJEN…” 

Még mindig a termékenységvarázslás kapcsán: a diákoknak azonnal eszükbe jut az Adjon az Isten. És persze képesek megállapítani azt is, hogy ennek a kis regölőnek a zárlata jelez afféle kibicsaklást, disszonanciát, az ősi hagyományt követőből átlépést a modernbe, mint a Ki viszi át… csomópontjában álló „káromkodásból katedrálist”.

 

A káromkodás mibenlétét is érdemes tisztázni: itt egyértelműen nem a trágárságról, hanem a kétségbeesésből fakadó istenkáromlásról van szó.

 

Ebben a stádiumban ki kell térni arra, hogy ez a káromkodásból álló katedrális „dúlt hiteknek” épül fel. Azaz, hogy a lírai én nem a saját hitbeli kételyeiről beszél, hanem egyfajta fordított papi szerepben, a közösség nevében lép fel. A közösségi jelleg érintése ismét több irányba visz.

 

Vannak költők és versek, melyek tanítása kapcsán nagyon hasznosnak találom a Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor szerzőpáros rendszerének bevetését. A Ki viszi át a Szerelmet is ilyen vers. A Kapitány házaspár módszere köztudottan a beszédsajátosságok és motivációk megfeleltetésén alapul. A gyerekeknek ki lehet osztani (vagy ki lehet vetíteni) azt az összefoglaló táblázatukat5, amiből önállóan kihüvelyezhetik az elemzett Nagy László-vers motivációs sajátosságait. Tehát azt, hogy az asszociativitás, az ismétlés és az erős hangulatiság a környezethatások befogadására irányuló motiváció; a felsorolás, a keretképzés az ismeretrendezésre; a szerepviselkedés a tekintélykövetésre; a pátosz és a teendők sorolása a feladatvégzésre; a normativitás az erkölcsre; az ellenpontozás és az eszmények megfogalmazása a dominanciára, a képies megjelenítés a személyre szabott életmódra; a kézben tartott, tartós szenvedély kifejezése pedig az életcél megvalósítására irányuló motiváció. Ha sok időnk van, hosszabban is el lehet időzni ennél, az egyes motivációkon belül kiválogatva, hogy a belső késztetettség, a cél, vagy a megfeleléskészség dominál-e.

 

A vers elemzésére akkor tesszük fel a koronát, amikor a lírai hős szerepeit összegezzük. Adva van tehát valaki, aki 1. művész (tücsök-hegedűt imád), 2. termékenységvarázsló (lángot lehel deres ágra, sziklacsípőket lágy hantú mezővé ölel), 3. önmagát feláldozza (felfeszül), 4. más áldozatotok emlékét rituálisan fenntartja (falban megeredt hajakat, verőereket becéz – v. ö.: „Ó CÉDRUS SEBEDET BECÉZEM…” Seb a cédruson), 5. közvetítő a közösség és a transzcendens között (dúlt hiteknek katedrálist állít), 6. bajelhárító (rettenti a keselyűt), és végül 7. értékmentő az örökkévalóság számára (átviszi a Szerelmet). Talán az sem véletlen, hogy éppen a teljesség száma, a hetes a szerepek összege. Nos tehát, kicsoda (ki a CSODA) ez a hétszerepű varázsló? Ha egy fogalomba összevonva kell megnevezni, a diákok kimondják: a sámán, vagy még inkább magyar megfelelője, a táltos.

 

A táltos olyan kiválasztott személy, aki állattá tud változni (= fogában tartva viszi át az átmentenivalót). De tágabb összefüggésben is elhelyezhető: valaki, aki összeköti a csendet a szóval, a hideget a meleggel, a hitet a hitetlenséggel, a fentet a lenttel és az ideátot az odaáttal – pontifex. A szó szoros értelmében is hídépítő, áthidaló. Áthidal, mint a szivárvány.

 

Az „adok nektek aranyvesszőt” (a Nagy László prózai írásaiból készült kötet címe) sor a Három árva című népballadából származik. Mint tudjuk, az árvák halott édesanyjukkal tudnak kommunikálni a fentről kapott aranyvessző segítségével. Nos, a Három árvának van olyan szövegvariánsa is, amely így kezdődik: „Túl a vizen…” Hogy mi van a ’vízen túl’, azt érettségi előtt hosszan bontogathatjuk a görög mitológia Styx folyóján át Dantéig… Pörge Dani keskeny pallón való átalmenéséig... egészen akár Spiró György Fogság című regényének „túlnan”-jáig… És akkor még mindig a témánál vagyunk. 

Szintén érettségi előtt hasznos és tanulságos a magyar és /vagy világirodalom költőszerepein végigzongorázni a diákokkal, összehasonlítani Nagy Lászlóét mondjuk Petőfiével, Adyéval, avagy Aranyéval és Babitséval.

 

A Ki viszi át… órán azonban egyelőre a Nagy László – életművön belül érdemes körülnézni. (Kevésbé érdekes a Versben bujdosóval való összevetés, mivel az távolabbi kapcsolatban áll a középpontba állított verssel.). A Himnusz minden időben-t, az Adjon az Isten-t, a Verseim versé-t és a Szárnyak zenéjé-t érintettük már. Jelen esetben viszont a Ha döng a föld kívánkozik ide a leginkább. Hiszen ebben a költeményben Nagy László azt írja édesanyjáról, hogy „Meséből ő a Fehér ló”, a „Csodálatos Anya” – ezzel a mitologikus női princípiumnak adózva ismét. Önmagát pedig – logikusan – Fehérlófiaként határozza meg. Ebben a versben is szerepel a hagyományból a modernbe való átlépés, éspedig éppen ember alkotta „katedrálisok” kapcsán (gótika, Le Corbusier). És bár a diszharmónia betör itt is a lírai alany világába, mint a Szárnyak zenéjének aranyszínű, áldott mezejére (ez is népmesei motívum!), azért a zárlatban a mindenség harmóniáját közvetítik az őselemek (a föld, a tenger – és a versben szerepel a tűz és a levegő is). Fehérlófia, a táltos heroikus küzdelmet folytat a mesében is, Nagy László verseiben is: hogy a kificamodott világot helyrehozza.

 

A Ki viszi át a Szerelmet lírai hőse is olyan gyengéd – hősies cselekedeteket visz véghez, melyek célja ugyanez: a világrend, az aranykori harmónia megvalósítása.

 

Nem véletlen, hogy erre a megállapításra jutottunk, hiszen az elején jeleztem, hogy a verset a harmónia – diszharmónia viszonylatában elemezzük.

 

Visszakanyarodhatunk oda, hogy tanítványaim Oravecz indiánkötetének aranykori összhangjával hozták összefüggésbe Nagy László költészetét. Hogy az ő magánmitológiája problematikusabb Oraveczénél, hogy a teljesség meg-megtörik, talán abból fakad, hogy a szajlai – amerikai költő fiktív világot teremtett magának, Nagy László viszont ’csak’ az életben szakadt ki Iszkáz organikus világából, az irodalomban soha nem hagyta el. Ezért a tragikum jelenléte ellenére képes otthonosság élményt közvetíteni, s ezzel együtt egyfajta derűt, biztonságot is – ami a huszadik század irodalmában ritkaságszámba megy.

 

Akadt olyan diákom (ma már magyartanár ő is), aki egy fordítottan arányos sort állított fel. Azt fogalmazta meg, hogy számára úgy tűnik: aki egy tájegységhez, kis darab földhöz kötődik, mint Tamási Áron, az otthon tud lenni a világban; aki nagyobb tájegységhez, közösséghez, mint Petőfi az Alföldhöz, magyarsághoz, vagy Ady hasonló kötődése is ilyennek tűnt neki – nos, az szintén biztos talajt érez a lába alatt. Aki tágabb közösséghez kapcsolja magát, mint például Babits a keresztény Európához, az már kevésbé mozog otthonosan a világban, nem beszélve Kosztolányi vagy Márai világpolgárságáról, amiben inkább az otthontalanságot érzékeli. Ha pedig valaki az univerzum polgára – bizonyos vonatkozásban József Attila; avagy Pilinszky –, akkor az száműzöttként, idegenként, földönfutóként éli meg önmagát. Tanítványom nem ismerte Nagy László Anteusz6 című versét… Elmélete legyen bár naiv, kevés irodalmi tapasztalat birtokában megfogalmazott, mégsem tagadhatni meg tőle, hogy valamit eltalált. Ezt méltányolom. Elannyira, hogy itt idéztem.

 

Összegzésként: A vers költői kérdéseit így nem csak úgy lehet érteni, hogy ’senki nem lesz, aki átviszi fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra’. Lehet melldöngető hősködésként is érteni („Édesanyám, ki a huszár, ha én nem…”)

 

De a hőssiratókat is idézi a „ki fogja megtenni ezután...” -jajongás. („…Ki nyergeli fel a lovat, ha én nem.”) Idekapcsolódik a Búcsú Tamási Árontól című vers7. Ez a költemény számos, a Ki viszi át-tal közös motívumot hordoz. Hogy mást ne mondjunk: ebben szerepel egyedül a „táltos” szó Nagy László lírai életművében. (Legalábbis én másutt nem találtam. ) A költő ebben a versben a táltos szerepet mintegy átveszi a „végleg lemerült” Tamásitól. („Páva-palástod vállamon, / glóriás poharad enyém”)

 

A Ki viszi át a Szerelmet lírai hőse hasonlít a magyar népmesék olyan táltos képességű szoláris kulturhéroszaira, jóbanjáró Jánosaira, akik például azt a lehetetlennek látszó feladatot kapják, hogy egy nap alatt szántsák fel és vessék be a sziklát (tegyék lágy hantú, termékeny mezővé), akik legyőzik a gonoszt, és beteljesítik a szerelmet. Ilyenekre „minden időben” szükség van.

 

És ebből szorosan következően értelmezhető felhívásként is: feltétlenül lennie kell valakinek, aki majd átveszi Jóbanjáró László szerepét. Tehát a Ki viszi át… felfogható egyfajta varázsigeként is, ami arra irányul, hogy mindig legyen a létben valaki, aki a SZÉP és a JÓ cselekedeteivel helyreIGAZítja a világot.

 

 

 

1 Most a még későbbi, Szajlára való visszatérésére és a Halászóemberre itt nem szükséges kitérni.

2 Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete, főszerk. ZAICZ Gábor, Bp., Tinta Könyvkiadó, 2006.

3 ”… Szaporodása most van a vérnek, / piros ivadékok gőgicsélnek. / Csipkefa bimbaja lázzal pompás, / gyermek karján tüzesül az oltás…”

4 v. ö.: „Elvette tőlem a lángot / szivénél gyermek érik…”  írja egy állapotos nőről a Májusi rózsa című versben a költő

5 KAPITÁNY Ágnes – KAPITÁNY Gábor, Rejtjelek, Bp., Szorobán Kiadó, 1993, 259 – 261.

6 „… Édesanyám, a kertedben újra / szőlődet csipegetem. Élek.”

7 Grigely Csaba kollégám szíves figyelmeztetése nélkül ez a vers elkerülte volna a figyelmemet.

 

 

Az előadás az Iszkázon rendezett Ki viszi át a Szerelmet - konferencián hangzott el.

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :