[kapcsolat]   husken

Sándy

 

Borvacsora

 

babamasszázs

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Kamasz

szerkesztette: skitzz, 2009-07-02

cimlapTalán lesz olvasó is, talán betör ez a kép-regény-vers a piacra és eljut az igazi célközönséghez, eljut az olvasókhoz, eljut a kamaszokhoz, akikrõl, akiknek szól. Szeretettel! Én, aki megálmodtam, most kicsit tétova vagyok, mert mi lesz ezzel a gyerekkel, édes istenem?!


belsok
belsok
belsok
belsok
belsok
belsok
belsok
belsok
belsok
belsok
belsok
belsok

Hogy született a Kamasz?!
  
   Születtem Fanyarországban... Hallgattam sok Cseh Tamás dalt, Bereményi-szöveggel, olvastam szemkifolyásig már kölyökkorom óta, s nem csak irodalmat, be kell valljam, olykor ponyvát, sõt képregényt is. Egészen izgalmas világot tudtak adni ezek a dolgok akkor. Olyan nagyon közel volt, olyan "nagyon rólam szól" érzésem volt tõlük, aztán valahogy ez biztosan lenyomatot hagyott a memória tekercseiben, talán túlságosan is mélyet. Volt idõ, mikor elfelejtettem élni, aztán volt olyan is, hogy annyira intenzíven éltem, hogy elfelejtettem rögzíteni az eseményeket. Megjelentek és eltûntek életembõl emberek, akik valamilyen érzést hoztak magukkal, akik hatással voltak rám, akik hagytak valamit magukból. Hát ilyen sima dolog lenne az egész élet?  Nem tudom, de remélem nem...

Attól tartok, bennem is kitört az a valami, amit úgy hívnak, hogy "hagyjál magad után valami nyomot". Pont ilyesmit nem akartam, de végül is másképpen sikerült. Máig nem tudom, mi volt pontosan az az ok, ami elindította a Kamasz megírásának folyamatát. Viszont tudtam, nem lehet ebbõl rossz dolog, hiszen olyasmit, hogy kép-regény-vers eddig még senki nem csinált. Pedig érdekes.

Most, már látva az eredményt, azt kell mondjam, megérte. Az ötlet persze magában nem ér sokat, minden ötlet csak akkor életképes, ha az megvalósítható, ha az tényleg megszületik. Minek ültem volna rajta?! Nem is tettem ilyet. Szerencsém is van, volt, remélem, lesz is. Ezzel a kép-regény-vers kompozícióval legalábbis.

Találtam az ötlethez társakat. Gyenes Gábort és Václav Kingát, akik hozták magukkal Hizsnyai Andrást. Kicsit Rovás csapat-szag van? Hát persze, mi is lehetne! Az ember azzal dolgozik, akit szeret, ismer, akiben megbízik, akinek tehetségérõl már meggyõzõdött.
  

Szóval úgy kezdõdött, hogy eszembe jutott az elsõ sor. A versírás általában nálam így szokott kezdõdni. Szóval eszembe jutott: lúzer vagyok... Aztán már nem volt gond. Csak késõbb, amikor a történetet kellett idõrendben összerakni, na akkor rendesen beleszívtam a dologba. Egyáltalán nem volt könnyû ezt végigcsinálni. Támasz, hála istennek van, volt, lesz. Talán lesz olvasó is, talán betör ez a kép-regény-vers a piacra és eljut az igazi célközönséghez, eljut az olvasókhoz, eljut a Kamaszokhoz, akikrõl, akiknek szól. Szeretettel! Én, aki megálmodtam és most kicsit tétova vagyok, mert mi lesz ezzel a gyerekkel, édes istenem?!

Szászi Zoltán


No, most hogyan született a képregény-vers „kép“ része?

   A kézirat elolvasása visszaidézte Sallinger Zabhegyezõje nyújtotta könyvélményemet. Még a gimiben olvastam, pont „célközönség“ idõsen. Tetszett a Kamasz szövege. Számomra a Zabhegyezõ életérzése szabad lírában. Olvasása közben rengeteg kép jutott eszembe, és élveztem, ahogy egyik másik szereplõ helyébe ismerõseimet képzeltem el: õk voltak a színészeim, velük játszattam el a „szövegkönyv“ által generált képzelt játékot. (A regényeket általában így szoktam magamban vizualizálni, mindenkinek ajánlom a módszert). Kitaláltam, ki kit fog játszani - sokszor anélkül, hogy színészem tudná, mibe keveredett.
  

Az elsõ rajzok, oldalak születtek meg nehezen. Nagyon sokáig próbálkoztam, kísérleteztem, amíg meg tudtam képileg idézni a saját impressziómat a szövegbõl. Impresszióm pedig szóban kifejezve a következõ: a közép-európai lúzer kamasz szerencsétlensége, akit szinte csak az vigasztal - ha ez egyáltalán vigasz -, hogy saját életének mégiscsak õ maga a fõszereplõje. Ettõl lesz õ hõs. Képregényhõs, persze némi iróniával.
  

A második kihívás magának a szövegnek az olyan megjelenítése volt, hogy a rajzok szerves részévé váljon. A kézírás mellett döntöttem, mivel a szöveg szerkezete és intimitása olyan érzéssel töltött el, mintha egy naplót olvasnék. Vonalas és kockás papírfecnikre írtam a szövegrészleteket és ezekkel fogalmaztam tovább az illusztrációkat.
  

A harmadik probléma a képregény-vers közepe táján feltûnõ új szereplõ - Feri, akinek szövegrészletei, pontosabban lírái jelennek meg a könyvben. Az õ karakterébe Hizsnyai Andrást képzeltem el, fel is kértem a „szerepre“. András játszotta hát Ferit, még kézírását is kölcsönözte neki. Köszönet érte ezúton is!
  

Szerencsénkre a nyomdából sem torzszülöttek áramlottak ki, hanem az materializálódott és úgy, amit és ahogy akartunk. Köszönet ezért is.
   Szerettem ezen a könyvön dolgozni, remélem Ti is szeretni fogjátok.

Gyenes Gábor

Cím: Kamasz
Írta: Szászi Zoltán
Illusztrálta: Gyenes Gábor
Kiadta: Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2009
Nyomta: Pelikán s. r. o., Egyházgelle
Ára: 7,7 Eur, 2 100 Ft

Megrendelhetõ:
szaszi.zoltan@slovanet.sk
gyenesgabor@gmail.com



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-07
Kedves barátom, Kácsor zsolt, író üzenete a Kamaszról: "Elolvastam a kepregeny konyvet, nagyon elveztem, egyetlen hianyerzetem volt csak: tobb szlenget elviseltem volna, meg obszcen szavakat, a mai kamaszok is ugy karomkodnak, mint a kocsis, szoval egy jo kis csunya szaju kamaszt kepzeltem, de mindegy, igy is gratula. A grafikusnak meg a nevemben is gratulalj, nagyszeru kepeket alkotott, jo sok filmes hangulattal.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-05
egy szóval sem írtam és a Gábor se, hoyg jó vagy hú de nagyon szép ez a dolog... a folyamatról akartam mondani valamit... dicsértem volna magam? ne hiszem... ha nem teccik, hát nem teccik, mert miképp nagy mesterem SZ.József mondta hír: a szent, a vélemény meg szabad!
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-05
És a \"valaki kívülállóval való megíratásban\" nem volna semmi gyanús, \"cz\"?
Egyébként, szerintem, rosszul látod. Egy eltévedt v. kóbor sorban se dicsérik a szerzõk önmagukat.
Különben meg, mint tudjuk, a Rovart egyebek közt egy alkotói közösség és mûhely is, és mint ilyenben nem számít illetlenségnek kinek-kinek a saját dolgairól, alkotásairól beszélni.
Sõt! Koncepciózusan teszik ezt, akik épp teszik. Fel vannak rá kérve.
név: cz e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-05
Ezt a cikket nem kellett volna valaki kívülállóval megíratni? Öndicséret szagát érezni körülötte...
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-07-03
Bár a kész "terméket" még nem láttam, csak az alkotási folyamat egyes fázisait, nagyon vártam már a könyv megjelenését.
Örülök neki, Nektek. Értõ olvasókat és érzékeny befogadókat kívánok ennek a verses képregénynek!