a füst gomolygott vagy tán nem is – mert akkor azt észrevette volna … s nem mellkast gúzsba kötő légszomjra ébred – ha … talán csak a felesége … szólította – Emil, Emil … de Émile már rózsaszálak-szirmok bokra alatt rögdobbanások közepette folytatta álmát – örökbe „vasalva” („fázva” – oly kétértelmű lenne a koporsóra – bár gondoljuk úgy hogy a halál az örök hideg hona – ha már egyszer kihűlnek az élettelen testek) …

110 éve … 

 

kb. 30 ...

volt nekem a kezdet – serdülő ifjúként – tv-re tapadva … 

és  – láttam egy középkorú urat – hogy is – „ööööö” – girardi kalapban egyszerű öltönyben – ápolt szakállka kerek szemüveg 

ült … – … ült

csónak ringatózott a vízen – evezett

vele szemben hófehér jelenésként egy ifjú hölgy mint enyhe szél borzolta nádszál – hattyú … hattyú … hattyú – e varázs nem száll el – 

napernyője mint sirály – kezében

békés boldog pár 

aztán –  valami kocsma – részeg úr dicsekszik

én voltam

én intéztem el a mocskot

aztán sírnál sokan – sokan – még – többen

fehér rózsák /ha jól emlékszem a régi napra/ potyogtak

 

így hallottam először Émile Zoláról

 

könyvtár

olvasni valót  kerestem – ekkor már Flaubert-en túl voltam – Bováryné és Bouvard-ék Salambo az elolvasottak közé hulltak 

valami franciát – Flaubert és főleg Villon kényszerített 

Stendhalt már ismertem – s őt azért annyira nem vágytam

és eszembe jutott – miket írhatott ez a szemüveges öltönyös csónakázós úr

 

mi is a neve – pontosan …

eszembe jutott – hosszan sorakoztak könyvei – melyiket is szeressem

--- germinal --- már a címet sem értettem

kell ez nekem? … !

levettem a polcról – fülszöveg – csíra mag újjászületés meg még … – … hmmmhmmm

valahogy megfogott

 

a főszereplő valami Étienne és Catherine

először csak egy szép és kedves ismerősre csengett a női név – s valahogy a bányamély szemérmes bujasága is elvarázsolta serdülő lelkem – aztán szerelmes döcögések és kerülések – kétségek és kétségbe-esések … két ifjú puhatolja bizonytalanul a kegyetlen világ örömcsöppjeinek rejtekét …

a bánya és bányászat képei – oly élő leírások

francia szótárt vettem – minek – franciául ma sem kukkot sem … de ... Étienne – István – akár én is lehetnék

kamaszkori romantika

 

jött az érettségi – talán nem meglepő hogy a tételre – szabadon választott író szabadon választottja – összefésültem két bányaregényt 

fekete gyémántok versus germinal

 

hol volt még ekkor Dreyfus hol volt még ekkor a J′acusse!

 

csak volt Mouret abbé … az ősromantikus kertben (Paradou) lopott gyönyörű szerelem

s nem bovárynés kőkemény és undorító önpusztítás – rózsaillatú elmúlás – ha már …

olyan elegáns volt döbbenetében is

 

és pontos … fényképszerű … 

persze ha felbukkant valahol – jegyzetfüzetével … bárki/bármi tolla végére tűzethetett ...

… és regényében visszaköszönnek e fényképek szópixelekbe merevítve ...

a naturalizmus atyjának tekintjük emiatt

s hogy mennyire az ... néhány példa a germinalból

 a gyerekek ahogy meggöröngyöznek egy nyulat

 a bányaló pusztulása

 a boltos felkoncolása és kasztrálása

 a kislány megfojtása

 a köpet

hosszan lehetne folytatni e felsorolást

 

s mily szép költői képek jellemzik műveit – a bánya szinte életre kel – s bármi más is – akár a párizsi vásárcsarnok és annak mélye/gyomra – hol először bukkan fel Nana hogy előrevetítse a későbbi színésznő kurtizánt – kinek akkor még a rothadó zöldségek között is vágyott és édes volt a szinte még gyermeki kéj 

vagy a tisztes úriházban párizst tanuló ifjú ki aztán a hölgyek örömében táplálja a fényűzést – lopja a pletykákat és osztja a buja bókokat …

még a gazdasági dolgokat is valahogy élvezi az ember – pénzpénzpénz – s Rougonék

s ha már naturalizmus – az öreg Macquart lassú elfüstölődése is mily messze bűzlik a lapokról (s mintha csak előálmodná saját füstben lelt halálát)

a tudomány – Pascal doktor jegyzetei az öröklődésről a két családi ágon keresztül – legalábbis elgondolkodtató … ma már tudjuk megalapozott is 

 

búcsút intve a Rougon-Macquart családnak ... újabb család életébe csöppentem – Pierre Froment abbééba … 

a három város ... lourdes-i borzalmak – római képmutató katolicizmus – párizsi kiugrás és szerelem (mint az író maga – ki a házasságot lépte túl) …

s folyományaként az új biblia-ihletésű alkotásfüzér mely töredékes maradt – a négy evangélium ... termékenység – munka – igazság – … 

jó lenne tudni – hogy lett volna a negyedik (jog címmel) … 

petőfis befejezés – szinte – füsttel ment … bár biztos vannak megmaradt jegyzetek – tervek – mint tűz és füst után a hamu – a korom …

 

110 éve (1902. szept. 29-én szénmonoxid végzett vele) gazdag életművet – élvezetes olvasni valókat hagyott ránk – melyek szinte „mind-je” míves magyarul is megjelent – hála a magyar irodalom francia vonzódásának/kötődésének – alkotók Párizs-imádatának 

 

Anatole France az emberiség lelkiismeretének nevezte

 

az irodalmi NAT valahogy megfeledkezett róla … is …

 

 

 

 

Jó költőktül azt tanultam

   S adom intésül neked:

Sose fáradj, sok cifrával

   Elborítni éneked!

 

Szólj erővel, és nevezd meg

   Ön nevén a gyermeket;

Szólj gyöngéden, hol az illik, --

   S ne keríts nagy feneket.

 

Olykor egy-két szó is jobban

   Helyre üti a szeget,

Mint az olyan, ki beléhord

   Földet, poklot és eget,

   S ordít, amíg elreked.

 

 

 

 

 

Kis bokor, ne hajts még,

   Tél ez, nem tavasz;

Kis lány, ne sohajts még;

   Nem tudod, mi az.

 

Bokor új hajtását

   Letarolja fagy;

Lány kora nyilását

   Bú követi, nagy.

 

Szánnám a bokorkát

   Lomb- s virágtalan:

S a lányt, a botorkát,

   Hogy már oda van!

 

 

 

Bort vett magának a tudós;

   Van hozzá tudománya,

Van eszköze: felbontja és

   Izenként latra hányja:

 

Mi benne a szesztartalom,

   Mi a cukor, a mézga?

Festőanyag, csersav, víz, lég

   Mi fínom zagyvaléka?

 

S minden hogyan másul, vegyül? --

   Eredmény az: midőn begyül

Hozzá néhány cimbora:

   Ihatatlan a bora!

 

Bor-szedni jár a vén kupec;

   Van néki "borpróbája":

Nem oly tudákos eszköz az,

   Csak nyelve, ínye, szája.

 

S megismeri a zamatost,

   Véknyat, "testest", kövéret;

Ez vén, "magát megette már",

   Ez fiatal, ez érett.

 

Hordószagút-mit nem visz el; --

   S ha önkint nem ereszti fel

Hogy sok legyen, szapora:

   Nagyon kapós a bora.

 

                    *

A nyelvnek is törvényeit:

   Széppé, jóvá mi tészi:

Nyelvész urak jobban "tudják".

   A költő jobban "érzi".