[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

györgy

 

babamasszázs

 

kit

 

vaskakas

 

mamü

 

Berlin

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Történelmi dokumentumok databázisa

szerző: Kovács Ágnes 2018-08-27

 

Történelmi dokumentumok databázisa

 

A körtvélyesi Szent Anna kápolna rejtélyei

 

A Rozsnyói járáshoz tartozó Körtvélyesen, a szõlõskertek felett egy kis kápolnára bukkanhat a vándor, amelyet Szent Anna tiszteletére emeltek. A település búcsúja is Anna napkor, június 26-án tartatik, s éppen ebből a célból építették valamikor a 15. században a kis kápolnát. 

 

Hogy mikor lett búcsújáró hely, azt nem tudni, arra nézve nincsenek adatok, mint ahogy arról sem, hogy történt-e ezen a helyen valamiféle látomás vagy jelenés, hogy ekkora fontosságot kapjon a hely. Lehetséges, hogy a közelben eredő Köszvényes-kút folytán, melynek gyógyító hatású vizéről győződtek meg, alakult ki sűrűn látogatott hellyé, majd az idők folyamán kegyhellyé. 

 

Viszont egész más célból is emelhették a kápolnát: a szőlőtermés növelése és a szőlőskertek védelme miatt s ezzel összefüggésben a szent tiszteletére is állíthattak itt egy kápolnát. Hiszen Szent Anna kultusza szorosan összefügg a szőlőműveléssel. A hagyomány szerint a szőlőtő Anna ölében fogant, aki Jézus nagyanyja volt. 

 

A szájhagyomány csak annyit mond, hogy a „bratrínok”, vagyis a husziták építették, amit azonban a régészet cáfol. Ellenben használhatták erődítményként, mivel a templom az 1400-as években már biztosan állt. Ugyanis 1440 körül Brandýsi Jiskra János zsoldos seregei megszállták a környéket, és Szádvárt szintén bevették. Körtvélyes és jelentős szőlőskertjei is Szádvárhoz tartoztak, s a várat a csehek 1454-ig tartják megszállva. 

 

A későbbi, 18–19. századi egyházi okmányok is ismeretlen eredetűnek tüntetik fel a kápolnát. 
A kápolna építészetileg rendkívül egyszerű, egyhajós, félköríves szentélyzáródású építmény, amelynek bejárata nyugat felől van. A félköríves alaprajzú szentélyt a 18. század elején, barokk stílusban építették hozzá, amelyhez a gótikus ablakokat is formailag hozzáigazították. Alacsony tetőszerkezete, durva megmunkálású külső vakolata gyenge minőségű, csupán alkalmi célokat szolgáló barokk építmény benyomását kelti. Egy 1855-ös püspöki látogatási jegyzék említést tesz egy Drascsics György nevű remetéről, aki a kápolna gondnoka volt. A levélben az áll, hogy 1739-ben Drascsics a kápolnát újjáépítette. Ez megmagyarázná barokk kori stílusjegyeit. A későbbi időkben már csak a tetőt cserélték. 

A 80-as években végzett ásatások és régészeti feltárások bebizonyították, hogy a kápolna belsejében gótikus falfestmények rejlenek a fehérre meszelt réteg alatt, melyek Szent Istvánt, Szent Lászlót és Szent Erzsébetet ábrázolják. A vakolatréteg alatt egy 1603-as datálású vésett szövegre is rábukkantak, és egy másikra, 1522-bõl. A rövidítésekben fogalmazott latin nyelvű szöveg fordítása szerint „Ezen oltár (templom?) újíttasson fel! Mint e környék (falu, terület, völgy) úrnője megparancsolom Assani lelkésznek, újíttassa fel ezen oltárt (templomot, menedéket?). Az úr 1603-ik évében.” 

Ez a felirat arra enged következtetni, hogy a kápolna több évtizeden keresztül elhagyatott lehetett.  Az akkor már valószínűleg protestáns lakosság érdekében nem állt annak megóvása.

 
A legkorábbi írásos adat mégsem ez, hanem a kápolna déli falán található. Igy szól: „Az épület felújíttatott körtvélyesi János lelkipásztor által az Úr 1522-ik évében”. 
Ráadásul befalazott ablakokra is rátaláltak a kutatók, amely ugyancsak azt a feltételezést támasztja alá, hogy a templomot átépítették. Sőt mi több, a földfelszín alatt egy, a jelenlegi kápolnánál sokkal nagyobb, elhelyezkedésében is más irányú templom alapjaira leltek, amelynek méretei szabályosak és megfelelnek a középkori építkezés általános szabályainak. Ennek hajója téglalap alakú, szentélyzáródása négyszögű, anyaga pedig forró mésszel kötött terméskő és tufa volt, tehát más, mint amiből a kápolnát építették. Ez a korábbi templom alapja azonban érdekes módon metszi a kápolnát. A régészek az alapok háromnegyed részét megtalálták. Erről a korai templomról sem tudni semmit, hogy vajon mikor és kik építették. A régészeti feltárás szerint a 14. században, de legkorábban a 13. század végén már állhatott. Vannak feltételezések, hogy talán a hárskúti Benedek-rendi apátsággal függ össze az első templom. A hárskútiak ugyanis mai napig az ún. Orosztelkén hiszik a falu első kialakulását, ahol vízimalom is működött. Innen még ma is láthatók a szekérutak, amelyek télen is járhatók voltak. Ezen az akkori gyorsforgalmi úton könnyen meg lehetett közelíteni a körtvélyesi templomot, hiszen a Benedek-rendi szerzetesek más rendbeliekhez viszonyítva aránylag világias életet éltek. Szerették a bort, a szőlőműveléshez is értettek, ezért olyan területeken telepedtek le, ahol szőlőtermeléssel foglalkozhattak. Ebből arra lehet következtetni, hogy apátságuk központjának, vagyis Hárskútnak közelében volt szőlőgazdaság. 

 

A helyiek a századfordulóról egy borospince meglétére is utaltak a kápolna alatt. 
S talán az is lehetséges, hogy Körtvélyes sem a mai helyén települt, hanem éppen a szóban forgó templom környékén. Ha egy közösségen belül nem hagyományozódott át a templom eredete, ez azt jelentheti, hogy az a falu teljesen elpusztult, s az újra település mit sem tudott az első templomról, hiszen a kápolna (ha feltételezzük, hogy falusi templomként szolgált) a korábbi templom alapjainak egy részére épült, keresztezve azt. Bár az is lehetséges, hogy éppen ezért építették oda a kápolnát, mert tudtak vagy felfedezték a régi alapokat. De az írásos emlékek és a szájhagyomány hiánya arra enged még következtetni bennünket, hogy a templom megléte és pusztulása még az írásbeliség előttről származik. Lehet, hogy a templom a tatárdúlás áldozatául esett, csakúgy, mint a lakosság.

 
Összességében a kutatás megállapította, hogy a kápolna építését a 15. század első felére, de legkorábban a század elejére lehet tenni. Van olyan feltételezés is, hogy a kápolna csupán egyszerű, szőlőhegyi építmény volt, módosabb rozsnyói városlakók, kézművesek, kereskedők tulajdona, akik itt évszázadokon keresztül szőlőskerteket birtokoltak. A birtokviszonyokra vonatkozó okiratok tanúsága szerint nem volt köze a körtvélyesi lakosságnak az épülethez. 


A régészek sírokat is találtak, melyek a 15. század előttről, vagyis a kápolna gótikus idejéből származnak. Mélyen az első templom alapjaiba ásták őket, ahonnan különféle tárgyak és ékszerek is előkerültek.


Az 1983-ban befejezett régészeti feltárásnak már nem volt ideje arra, hogy egy esetleges település nyomaira bukkanjon a kápolna környékén, amely egyértelműen bizonyította volna Körtvélyes első helyszínét. A pénzhiány miatt pedig hosszú évekig nem is lesz remény arra, hogy a kutatást folytatni lehessen. 

 

Forrás: a szerző saját archívumából

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :