[kapcsolat]   husken

Nyári nyitva tartás

 

Róth

 

Sándy

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Történelmi dokumentumok databázisa

szerző: Kovács Ágnes 2018-07-05

 

Történelmi dokumentumok databázisa

 

Raisz Keresztély

 

A szepes megyei születésű toporci fiatalember bizonyára német ajkú szülők gyermeke volt, amelyre családi neve is utal, s a Christian magyaros változata. Tanulmányait a pesti Mérnöki Intézetben végezte 1791-ben. Előbb kamarai mérnök, majd Gömör vármegye mérnöke, illetve főmérnöke lett. Az 1788–1804 közötti években számos Gömör vármegyei község térképét készítette el. A Király-féle atlasz egyik szerkesztője, majd 1807-tõl haláláig az Esterházy család uradalmi mérnöke. 

 

Reisz Gedeon, az unoka így emlékszik vissza nagyapjára, egy Aggtelekről szóló régi könyv lapalji jegyzetében, 1890-ből: „Azon, ma már egészen kihalt eredeti magyar alakok egyike, kik alapos tudományos szakképzettség, sokoldalú, általános műveltség és elpusztíthatatlan derült kedéllyel koruk különösségeit és eredetiségét egyesítették magukba. Vannak még sokan az élők között, akik visszaemlékeznek a mindig derült kedélyű, szellemes, sokszor élces társalgású öregúrra, ki tősgyökeres magyar voltát nemcsak soha le nem vetett nemzeti viselettel, hanem hazáján s ennek élte alkonyán végveszélybe jutott nemzeti ügyén aggódva csüggő érdeklődéssel bizonyította be.” 

 

Raisz Keresztély Bartolomaidesz László és Csokonai Vitéz Mihály jó barátja volt. Körtvélyesen halt meg 1849. augusztus 13-án a világosi fegyverletétel napján.

 

Reisz Keresztély neve elsősorban a Baradla-barlanggal fonódott örökre egybe. Ő volt az első, aki rendkívül nagy gonddal és alapossággal, már 1881 nyarán kutatta és felmérte a barlang nagy részét. Térképét a Görög nevű bécsi térképkiadó már 1803-ban forgalomba hozta. Reisz Baradla térképének orosz feliratos változata 1815-ben Oroszországban is megjelent. Reisz és a magyar barlangkutatás ily módon már a múlt század első éveiben nemzetközi elismerést szerzett.

 

Az azonban már sokkal kevésbé ismert tény, hogy ő volt a tervezője és építésvezetője a Torna-völgyet Rozsnyóval összekötő szoroskői műútnak. Építésében számos külföldi, többnyire olasz vendégmunkás is részt vett, például robbantómesterek. Ma már természetes a megléte, bár cseppet sem kedvelt ez a hágó az autósok körében. Ami száz évvel ezelőtt még áldás és hatalmas eredménynek számított az útviszonyok fejlődésének tekintetében, ma már – az alig változott körülmények miatt csak elégedetlenségre, félelemre és szitkozódásra ad okot. Ki ne félné és egyben ki ne elégelte volna már meg éppen ezt, a Kassa és Rozsnyó közötti, a mai napig is egyetlen, első osztályú kategóriába tartozó összekötő utat, amely a megléte óta, de főként a közlekedés gyors fejlődése óta annyi emberéletet és balesetet követelt már.  

 

A Torna-völgyi és Bódva-völgyi községek között évszázadokon át pereskedés folyt, mivel nem tudtak megegyezni abban, hogy az Alsó-hegy fennsíkján, vagy ahogy a középkorban nevezték, a Torna-derékon hol húzódik a határ. A Torna-völgyi községek, Görgő és Méhész szerint övék a fennsík egészen annak déli pereméig és csak a Bódva-folyóra néző hegyoldal tartozik Komjátihoz, Nádaskához, illetve Vendégihez. A több évszázados perre végül Torna megye táblabírái tettek pontot, amikor 1813-ban és 1815-ben nagyjából a fennsík közepe táján húzták meg a Torna-völgyi és Bódva-völgyi községek között az új határt. Még álmukban sem gondoltak volna arra, hogy az ő tollukkal meghúzott határvonalból valaha Magyarország államhatára lesz. Ehhez a határmegjelöléshez Reisz Keresztély, az országos hírű tudós mérnök és térképész készített pompás térképmellékletet, aki akkor már a herceg Esterházyak bódvaszilasi uradalmának mérnöke volt, és hosszú éveken át az uradalom központjában, Bódvaszilason élt és dolgozott, de szerteágazó családja révén szorosan kötődött Körtvélyeshez. 

 

Élete végén Körtvélyesen lakott az uradalmi kastélyban, népes családja körében. Az ő térképén nem csak a vitatott határokat és a bíróság által meghúzott határvonalat tünteti fel, de egy sor tereptárgyat és helynevet is közöl. 

 

Reisz Keresztély neve szerepel a református egyházi iratokban is, mivel egy ún. Raisz Alapot hozott létre, amelyből a helyi református egyház több mint 100 forinttal részesült. Sírja Körtvélyesen van, ahol a falu szélén lévő régi temetőben valaha a 13 főnyi családi sírhant vette körül, amelyek azonban már eggyé váltak a réttel. Az ő síremléke azonban áll. Anyaga vöröses homokkő, s a beleillesztett, finomra csiszolt szürke mészkőlapon a felirat még jól olvasható:  

 

Itt alusszák örök álmukat

Raisz Keresztély 

mérnök a Szoroskő műút építője

sz. 1766. mh. 1849

és neje Szontagh Krisztina leánya

Rokfalusyné Raisz Vilmával 

Raisz Sándorné 

sz. Raisz Hermina Natália

utóbb Lükő Gézáné 

sz. 1816. nov. 10. mh. 1868. febr. 17.

leányaival

Raisz Vilma, Raisz Irma

és Lükő Mariskával

Lükő Géza

sz. 1822. jul. 24. mh. 1893. jun. 6.

Béke lengjen nyugvó helyük felett!

 

Egyetlen kívánságát teljesítette az akkori egyház, miszerint sírját gondozzák, és kőfalkerítés vegye körül. A rendszerváltás után a sírt körülvevő kőfal leomlott, s az azon álló szép kovácsoltvas kerítés is eltűnt egyik napról a másikra. Évtizedekig csak bozót, gaz nőtte be a sírt, alig lehetett rátalálni. Ma már a Körtvélyesi Önkormányzatnak köszönhetően felújított állapotában áll a sír. 

 

Forrás: a szerző saját archívumából

 

 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :