[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

babamasszázs

 

kit

 

vaskakas

 

Berlin

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Történelmi dokumentumok databázisa

szerző: Kovács Ágnes 2018-07-15

 

Történelmi dokumentumok databázisa

 

A tornai zsidóság elhurcolása

 

 

Az egész hitközség, mint egy nagy család ünnepelte a pészachot. A németek már megszállták az országot, a fiatalság zöme munkaszolgálatban sínylődött és többek sorsáról aggasztó hírek érkeztek, a sajtó rendelkezések egyre több testvérünknek tették kétségessé megélhetését – mégis bizalommal néztünk a jövő elébe, mert a láthatár szélén már feltünt a szövetségesek végső győzelme és a gonosz közeledő bukása. 

 

Erev pészachkor a főszolgabíró magához hívatta ősz főrabbinkat, Menachem Mendel Tannenbaumot és a legnagyobb tisztelet megadása mellett értésére adta rabbinknak, hogy a tornai zsidóságnak nincs mitől tartania. Ő megvédi a városka zsidóit.

 

Ez történt erev pészáchkor. Az ünnep csendben telt el. Nem volt ház, hol ne hiányzott volna fiatal férj vagy egy-két legénysorban lévő fiú. Mégis reménykedve néztünk a jövő elébe. Az ünnep elmultával még elmostuk a pészáchi edényt, de kicserélni nem lehetett a „chumecig”-et az elsötétítés miatt, melyet senki sem mert megszegni. Majd reggel...

 

De alig pirkadt a hajnal, mikor a kisbíró nagy dobolás közepette kihirdette a következő rendeletet: „közhirré tétetik, hogy ma reggeltől kezdve minden zsidó vagyon a csendőrség felügyelete alá kerül. Zsidónak tilos elhagyni a házát, mert különben statáriális bíróság elé kerül...”

 

Utcáról utcára járt a kisbíró és máris döngették a csendőrök a kapukat: „Tíz percen belül mindenki felöltözve a háza előtt álljon!” Gondolkodni sem volt időnk s szörnyűségen és máris öltöztettük a síró kisgyerekeket. „Magunkra kaptuk ruháinkat és mosdatlanul, éhen-szomjan, egy szelet kenyér nélkül, mert hiszen csak pár órája múlt el pészách – lökdöstek az utcára, hol reszketve vártunk a továbbiakra. A csendőrök betereltek a városházára, ahol, mint megrögzött bűnösöket megalázó testi nyomozásnak vetették alá mindannyiunkat. Aranyat, drágaköveket kerestek nálunk. A fülbevaló nehezen nyílt ki és az állati csendőrök édesanyám fülcimpájával együtt szakították le. Egész nap étlen-szomjan vártuk, hogy most mi következik. Másnap reggel felsorakoztattak minket ötösével. Irány az állomás! A zsalugáterek megzördültek, a jó szomszédok kikukucskáltak a réseken, de egyetlen egy sem akadt, aki kimerészkedett volna, hogy egy szelet kenyeret vagy egy pohár tejet nyújtson legalább az éhező, siránkozó kisgyerekeknek. Hogy lehet az, hogy egy nép egy éjszaka így megváltozzék? Hiszen pár nappal ezelőtt még pászkát vittem a szomszédoknak! Mert nem volt olyan ünnep, hogy a jó keresztény szomszédok ne kóstolták volna meg a speciális, finom zsidó ételeket. Hízott libát kapott a szolgabíró, jó nagy darab libamájat a bíró, tepertőt a tanító úr és persze pászkát, néhány táblát, minden szomszéd. Most aztán egyszerre mind ellenségünk lett, vagy úgy viselkedik, mint egykedvű idegen. Legjobb esetben nem ismernek többé bennünket. Pedig nem kellene félniük. Ők keresztények, a Herrenvolkhoz tartoznak. A csendőrök ujjal se nyúlnának hozzájuk, ha látnának valami parányi emberi érzést, valami humánus megnyilatkozást részükről. 

 

Tegnapelőtt még együtt táncoltunk lakodalmainkon, együtt szomorkodtunk egymás gyászában. A szlovák iskolában együtt tanultunk mi és a keresztény gyerekek, a mi házunkban csinálták a leckéiket. De mikor az állam kitaszított minket magából – egyszerre vége lett a barátságnak. 

Amint ott álltunk és vártunk, megrendítő látvány tárult elénk. Rabbink, a 92 esztendős aggastyán otthon maradhatott volna, de nem akarta elhagyni a nyáját.  Két szuronyos csendőr kísérte csoportunkhoz. Beállt a sorba, vezérnek. Még egyszer utoljára felemelte tekintetét, a domboldal felé nézett, hol hűséges életpárját temették el. A várakozó, ismeretlen jövő felé induló közösség is lelkében búcsúzott drágáitól, akik a domboldali temetőben találtak örök nyughelyre.

 

Megszólalt a templom nagyharangja. Kinek, kiért, miért kongott, zengett? Örömmel vette tudomásul, hogy a népet, melynek fiai közül választottak maguknak megváltót a keresztények, viszik mind, csecsemőtől aggastyánig a Golgotára? Vagy talán siratja azokat, kik még itt éltek, évszázadok óta, csak jót tettek, csak fejlesztettek ezen az elmaradt környéken a magyar és szlovák nép javára? 

 

Harangzúgás közben mentünk ismeretlen rendeltetésünk gyötrelmes pályáján és bár ezer halált láttunk Auschwitzban magunk előtt, mégis a néhány, aki hazatért abban reménykedett, hogy az elhagyott házakban már várják őt a közben ugyancsak hazatért hozzátartozók. 

 

De se rokonok, se barátok... Még a házak nagy részét sem találta az a néhány tűzből megmenekedett, aki visszatért. A Teremtő valami szimbolikus büntetéssel mégis sújtotta a szívtelen tornai keresztényeket, akik egyébként a sírokat is felrobbantották, hogy aranyat keressenek a holtak oszló testén, fülbevalókat, gyűrűket. A románok felgyújtották a várost és bombáik romba döntötték a legtöbb házat. És csodák csodája, a legtöbb zsidó ház épen maradt. 

 

Elindultunk és talán abban a percben csirázott ki szívünkből a gondolat: El a gonoszság földjéről! Térj haza hazádba óh Izráel! Madách sorai jutottak eszembe:

„Nem fogsz meghalni, bár átlátod egyszer,

Sőt ujra kezdesz, régi sikereiddel”.

 

És mintha hallottam volna, hogy valaki idézi Jákob áldását, mit kedvelt fia, József által közölt egész házanépével, a leendő zsidó néppel, minden nemzedékkel ...és monda Izráel Józsefnek: Ime én meghalok, de I-ten veletek lesz és visszavisz benneteket őseitek földjére...

 

Forrás: Gassner-Guttman Chaviva: Torna-Turna n/Bodvou zsidósága. Különlenyomat a József tarka köntöse című munkából

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :