[kapcsolat]   husken

Sándy

 

Borvacsora

 

babamasszázs

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Wagner: A Nibelung gyûrûje

szerkesztette: krónikás, 2008-10-06

Tóth József: Nibelung-énekHát, nem tudom. Nagyon bonyolult, mi több zavaros történetek ezek. Ezzel mintha maga Wagner is tisztában lett volna... Mindenesetre kedvem volna feltenni neki - ha lenne kinek - ama luciferi kérdést, hogy: "S nem érzed-é eszméid közt az ûrt"?


Tóth József: A Nibelung Gyûrûje

Richard Wagner: A Nibelung gyûrûje

Wagner operája négy részbõl álló, összefüggõ drámaciklus, melynek darabjai: A Rajna kincse (Das Rheingold), A walkür (Die Walküre), a Siegfried és Az istenek alkonya (Götterdämmerung.) A tetralógia közös neve: A Nibelung gyûrûje (Der Ring des Nibelungen), röviden a Ring.
Tárgya: a világ sorsa, az emberi lét és nemlét kozmikus és történeti útja, monumentális, romantikus és antiromantikus keletkezés-pusztulás történet.

A Rajna kincse

A Rajna mélyén játszadozó sellõk közt megjelenik Alberich törpe, a nibelung. A szerelmükre áhítozik, de a sellõk csak nevetnek rajta, ám közben kifecsegik a folyó aranyának titkát: a világ urává lehet az, aki abból gyûrût készít, ha megtagadja érte a szerelem érzését. Alberich szenvedélyes átkot mond a szerelemre, megragadja az aranyat, és eltûnik vele Niebelheimben, a nibelungok földalatti birodalmának barlangjaiban.
Szabó Ottó: a nibelung gyûrûje

A következõ színben Wotan fõisten büszkén szemléli az istenek hatalmát megszilárdító várat, a Walhallát, amelyet Fasolt és Fafner óriások építettek számukra. Az óriásoknak Wotan megadhatatlan bért ígért: Freiát, az örök fiatalság és a szerelem istennõjét. Wotan felesége, Fricka, a házasság istennõje fel is rója férje könnyelmûségét. Freiáról nem mondhatnak le az istenek, ugyanis az õ aranyalmáinak mindennapi ízlelése tartja fenn az életerejüket. A bérüket követelõ óriásokkal a harc elkerülhetetlennek látszik.
Ekkor érkezik meg Loge, a tûz és a furfangosság félistene azzal a hírrel, hogy a világot járva csak egy valamit talált, ami pótolhatná egy férfi számára a szerelem kincsét, az pedig Alberich bûvös erejû aranya. Az óriások elfogadják az alkut: Freiáért Alberich aranyát cserébe.
Wotan – hogy kiválthassa Freiát, az élet és a puszta fennmaradás zálogát – Loge kíséretében alászáll Alberich földalatti birodalmába. A törpe ujján már ott van a Rajna aranyából kovácsolt gyûrû, amely elõcsalja a föld aranyát mindenünnen. Korlátlan hatalma van a nibelung népen. Ráadásul birtokában van az Alberich testvére, Mime készítette ködsüveg is, amely láthatatlanná illetve bármivé átváltozóvá tudja tenni a tulajdonosát. Loge ravaszsággal ráveszi a kérkedõ törpét, hogy változzék elõbb sárkánnyá majd békává. A békára Wotan rálép, Loge pedig megkaparintja a ködsüveget. Az ismét emberi alakra változott Alberichet gúzsba kötik, és elmondják neki, hogy csak úgy szabadulhat, ha kincseit átadja az isteneknek. Wotan erõszakkal lehúzza az ujjáról a gyûrût is.
Alberich iszonyú átkot mond a gyûrûre és annak minden leendõ birtokosára.
Ekkor megjelenik a két óriás, és annyi aranyat követelnek, ami eltakarja elõlük Freia alakját, hogy elfedje sóvárgásukat utána. El is fogy minden kincs, a ködsüveggel együtt, de Wotan a gyûrû átadásánál megmakacsolja magát. Megjelenik Erda, a Föld mindentudó istennõje, hogy figyelmeztesse Wotant: adjon túl az elátkozott gyûrûn, mert az csak vészt és pusztulást hoz. Wotan odaveti a gyûrût az óriásoknak – Freia megmenekült.
A kincsen osztozkodó óriások, amikor a gyûrûre kerül a sor, összeverekednek: Fafner agyonüti testvérét Fasoltot. Õ a gyûrûért dúló harc elsõ áldozata.
Az istenek visszavonulnak a fent ragyogó, büszke Walhallába. Wotan mélyen megrendül, mert rájön, az isteni-emberi sors jövõjéért most kezdõdik csak az igazi küzdelem.
A Rajna mélyén a sellõk a természet elveszett, tiszta kincsét siratják.

Václav Kinga: A Nibelung gyûrûje

A walkür

Hunding erdei házában egy viharos éjszakán egy ifjú keres menedéket. Csak a ház asszonyát találja otthon, Sieglindét, aki részvéttel hallgatja az ifjú élettörténetét: az otthona elvesztését, anyja halálát, testvérhúga eltûnését. Az ifjú elmondja, hogy csak ketten maradtak atyjával, szüntelen üldöztetés és harc közepette, ám egy napon az atyja is eltûnt mellõle. Legutóbb egy nem kívánt nászra kényszerített lányt próbált meg megvédeni, de legyûrte a túlerõ, a fegyvere is összetört – így vált védtelen menekülõvé.
Az idõközben megérkezett Hunding, a ház zord ura ebbõl az elbeszélésbõl tudja meg, hogy aki a házába vetõdött, az az õ mostanáig üldözött ellensége. Az õsi vendégjog reggelig védi az ifjút, de holnap fegyverrel a kézben kell találkozniuk. De a fiú fegyvertelen, bár eszébe jut, hogy egykor apja, Wälse egy legyõzhetetlen fegyvert ígért neki. Éjszaka a férje mellõl kilopózik hozzá Sieglinde, s elmeséli, hogy amikor õt Hundinghoz kényszerítették, egy agg vándor tért be hozzájuk, aki a kardját markolatig döfte a kõrisfa törzsébe, azzal, hogy „azé legyen ez a fegyver, aki ki tudja rántani“.
A fiatalok lassan felismerik egymást: Wälse (az emberi alakot öltött Wotan isten) gyermekei õk, Siegmund és Sieglinde. A fatörzsben lévõ kardot, a Nothungot, diadallal rántja ki a férfi, merthogy az õt illeti. A Wälsung ikrek a szerelem mámorában hagyják el a házat.
A következõ felvonásban Wotan a legkedvesebb lányát, Brünnhildét, a walkürt szólítja fel arra, hogy a másnapi csatában segítse diadalra Siegmundot. (A walkürök Wotan és Erda istennõ lányai, akik a harcosok sorsát intézik, s õk viszik a Walhallába az elesett hõsöket is.)
Gyenes Gábor: A Nibelung gyûrûje

Fricka istennõ, Wotan felesége, a házitûzhely szentségét védi: szemében a szerelmes testvérek a törvény megcsúfolói, ráadásul Wälse-Wotan földi vétkének gyermekei. Wotan Siegmundot szemelte ki arra, hogy õ legyen az a hõs, aki visszaszerzi a Rajna aranyát a sárkánnyá vált Fafnertõl. Wotan ezt nem teheti meg, mert szerzõdés, a jog béklyója köti. Fricka leleplezi Wotan önámítását: Siegmund csupán az õ eszköze a gyûrû visszaszerzéséért folyó harcban, majd arra kényszeríti férjét, hogy Brünnhildének a korábbi parancsával ellentéteset adjon. Siegmundnak, a bûnösnek vesznie kell. Wotan elõtt felsejlik, hogy nincs már messze az isteni világ bukása, a Vég.
A Siegmund elõtt megjelenõ walkür jelenti a hõsnek, hogy vele kell jönnie a Walhalla örök birodalmába, de szerelmes testvére nem tarthat vele. Siegmund visszautasítja ezt, sõt Sieglindére emeli kardját, hogy az õ halála után ne érhesse a nõt gyalázat. Brünnhilde ekkor végzetes elhatározásra jut: szembeszáll apja parancsával, és Siegmundot segíti a harcban. A viadal végén megjelenik a haragvó Wotan, lándzsájával kettétöri Siegmund kardját, aki így fegyvertelen marad, és elesik. A párviadalban meghal Hunding is.
Brünhilde felszedi a Nothung darabjait, az alélt Sieglindét nyergébe emelve menekül.
Az utolsó felvonásban Brünnhilde elárulja Sieglindének, hogy Siegmund gyermekét várja, majd arra biztatja, hogy rejtõzzék el az erdõ mélyén, ahol Fafner, a sárkánybõrbe bújt óriás egy barlangban õrzi Alberich gyûrûjét és aranyát. Születendõ gyermekét pedig Siegfriednek nevezze majd el. Mint örökséget, a viadalban kettétört Nothungot is átadja neki.
Ezután megjelenik Wotan, hogy Brünnhildét az engedetlenségéért megbüntesse, s ezáltal leszámoljon a maga világát mentõ vágyával is. Megfosztja kedves lányát isteni erejétõl, és mély álmot bocsát rá. Brünnhilde addig alszik majd sziklaágyán, amíg egy földi ember érte nem jön, hogy asszonyává tegye. A helyet, ahol Brünnhilde pihen, Loge, a tûzisten lángtengerrel veszi körül, hogy csak egy rettenthetetlen hõs juthasson el a walkürhöz.
Brünnhildével a búcsúzó Wotan a talán még lehetséges Jövõt õrzi a lángfal mögött.

Král Bea: A Nibelung gyûrûje

Siegfried

Az erdõ mélyi barlang kovácsmûhelyében, Mime, a nibelung, Alberich testvére egy kard kovácsolásával küszködik féktelen erejû nevelt fia, Siegfried számára, sikertelenül.
Siegfried kivallatja Mimét származása titka felõl. Megtudja, hogy Sieglinde szülte õt itt, Mime barlangjában, és meghalt. A harcban elesett apja pedig egy kettétört kardot hagyott rá. Ennek a kardnak elkészítését követeli Mimétõl Siegfried. Ám Mime még megolvasztani se képes a Nothung darabjait.
Ekkor egy vándor érkezik, az álruhás Wotan, aki ráveszi Mimét, hogy kérdés-felelet játékot játsszék vele. Eközben tudja meg Mime, hogy csak az képes újjáalkotni a híres Nothungot, és ugyanakkor legyõzni Fafnert is, „aki félni nem tanult“, s nem retten vissza Wotan dárdájától sem.
Siegfried maga lát hozzá a kettétört kard összekovácsolásához.
Mime, a ravasz törpe elhatározza, hogy méreggel végez Siegfrieddel, miután az legyõzte Fafnert, és megszerezte számára a nibelungok aranyát. Siegfried új kardja egy csapásával kettészeli az üllõt, amelyen készült.
Szászi Zoltán: A Nibelung gyûrûje

A következõ felvonás Fafner barlangja elõtt játszódik. Ezen a vidéken Nibelung-ország emléke és Alberich régi átka az úr. Az erdõ egy másik részén Alberich vigyázza a barlang nyílását, s erre jön a vándor Wotan is, akit a törpe felismer, s akirõl alig tudja elhinni, hogy nem vágyik már „az õ“ kincsére. Sõt, segít neki felébeszteni a barlang õrét is, Fafnert. Alberich megpróbálja rábírni arra, hogy adja neki a gyûrûjét, különben még ma pusztulnia kell, de a sárkányóriásról lepereg az intelem. Az aggódva intõk eltûnnek.
Mime idevezeti Siegfriedet: itt, a sárkány barlangja elõtt kell megtanulnia félni, de Siegfried félrezavarja õt. Váratlanul elõtör a barlang réme, Fafner, akit a védekezõ ifjú egy pillanat alatt halálra sújt a Nothungjával. A sárkány megölése után az erdõ újjáéled. Siegfried az ujjára fröccsenõ, égetõ sárkányvért ösztönösen lenyalja. Ettõl a pillanattól teljes lett azonosulása a természettel – a madárének szóval-értelemmel szól hozzá. A madár intésére magához veszi a gyûrût és a ködsüveget, s leleplezõdik elõtte Mime gyilkos szándéka is. Alberich tajtékozva elmenekül, Mimét pedig egyetlen suhintással leteríti.
Siegfried a félelmet ugyan nem ismerte meg, de eltelik valami más, boldogító erõvel. A madárka egy lángoló sziklaszirt felé hívja, vezeti, ahol a legszebb nõ várja azt, aki nem tanult meg félni.
Az utolsó felvonásban Wotan, a vándor fölébreszti a mindentudó õsanyát, Erdát, és a jövõ titkait tudakolná tõle. De Erdának nincsenek már válaszai: a világ útjai túlléptek az „õs-mindentudásnak“ körein. Wotanban még egyszer feltámad a múltat védõ fájdalmas ösztön, és megpróbálja útját állni a Brünnhilde sírja felé közeledõ Siegfriednek: tiltón tartja dárdáját az ifjú felé. Ám Siegfried Northungja széttöri az isteni hatalom fegyverét, jelezve: az istenek alkonya elérkezett.
Siegfried ezután bátran keresztülveti magát a tûztengeren, és csókjával felébreszti Brünnhildét. Egymásra találásuk egy boldogsághimnusz. A lány áldva magasztalja, amiért újra megláthatta a nap fényét. Rövid, fájdalmas vívódásban leveti isteneredetét, walkürlényét. Távoli múltba, feledésbe merül a hatalomharc, a gyûrû, Wotan és a világ gondja, amelyet Siegfried – az elátkozott gyûrû és a nibelung-kincsek új birtokosa – soha nem ismert.

Az istenek alkonya

Brünnhilde szikláján, a nornák, Erda múltat és jövõt ismerõ lányai szövik a végzet fonalát. Ám a szál elszakad, s õk – akárcsak Erda – nem látják többé a jövõt. A létük értelmét vesztette, így eltûnnek a mélyben.
Siegfried és Brünnhilde búcsúznak egymástól: Siegfried új utakra indul. Szerelme zálogául Brünnhildének adja a sárkánytól nyert (ennyit tud róla) gyûrûjét, viszonzásul pedig megkapja a walkür paripáját.
Egy Rajna menti törzs, a Gibichung nemzetség várában két testvér, Gunther király és húga, Gutrune féltestvérükkel, Hagennel beszélgetnek. (Hagen Alberich fia, aki erõszakot követett el a Gibichung-beli Grimhilde királynén.) Hagen úgy irányítja a beszélgetést, hogy felébredjen Gunther vágya a walkür iránt, és táplálja Gutrune reményét: ha Siegfried megkóstolja a varázsitalát, elveszíti emlékeit, s így övé lehet a félelmet nem ismerõ hõs.
Krúzs Judit: A Nibelung Gyûrûje

A várba megérkezõ Siegfrieddel úgy történik minden, ahogy elterveztetett. Hagen kérdésére elmondja, hogy övé a nibelungok kincse, de nem gondol vele, csak a ködsüveget és a gyûrût tartotta meg belõle. Hagentól megtudja a ködsüveg titkát. Amikor Siegfriede megkóstolja Gutrune varázsitalát, valóban szerelemre lobban iránta, Bünnhildét felejtve. Szívesen felajánlja Gunthernek, hogy elhozza számára a láng övezte szirtrõl Brünnhildét, s örömmel hallja, hogy jutalmul övé lesz Gutrune keze. Hûségesküjüket vérrel erõsítik meg.
Eközben a walkürt meglátogatja Waltraute, Bünnhilde húga, és beszámol arról, hogy a Walhallába kettétört dárdájával hazatért Wotan máglyát rakatott a vár köré, de még számít a világmentõ hírre: hogy a nibelung-átokkal megvert gyûrû visszakerül a sellõkhöz. Ám az istenlényétõl megfosztott Brünnhilde nem hajlandó lemondani Siegfried szerelmi zálogáról. A Walhalla hírhozója elnyargal.
Ekkor egy „idegen“ férfi érkezik: az emlékeitõl megfosztott Siegfried, Gunther képében. Letépi Brünnhilde ujjáról a gyûrût, és magának követeli õt. Brünnhilde megérti kiszolgáltatottságát. 
A következõ színben Hagen elõtt, álomlátásként, megjelenik Alberich, és kitartásra inti: közel az idõ, hogy ellenségeiktõl a gyûrût visszavegyék.
A többieket megelõzve, a saját alakjában visszatérõ Siegfried hírt ad vállalkozása sikerérõl. Hagen összehívja a várbelieket Gunther király és jegyese köszöntésére. A várba érkezõ Brünnhilde meglátja a velük szembejövõ párt, Gutrunét és Siegfriedet. Döbbenete csak fokozódik, amikor felfedezi Siegfried ujján a gyûrût is. De Siegfried emlékezete csak addig tart, hogy a sárkány megölésével jutott a kincs birtokába. A gyûrû átka újra hatni kezd: Siegfried és Brünnhilde nyilvánosan – egymást hazugnak, ámítónak nevezve – gyalázzák egymást. Hagen mindkettejüket megesketi állításuk igazára.
Miután magukra maradnak, Hagen bizonyítottként tárja Gunther és Brünnhilde elé Siegfried hitszegését, akinek ezért vesznie kell. A sértett Brünnhilde maga szolgáltatja ki a titkot: az isteni bûverõvel védett Siegfried a hátán nem sebezhetetlen. (Egy hõs ugyanis sose fordít hátat az ellenségnek.) A másnapi nagy vadászat lesz az alkalom Siegfried megölésére.
A vadászaton Siegfried elszakad társaitól, s a Rajna partjára ér. A kincsük után vágyakozó sellõk megkísérlik a gyûrût visszanyerni tõle, még az átokra is figyelmeztetik, de fenyegetés, ijesztés végképp nem ingatja meg Siegriedet.
Gunther, Hagen és kíséretük rátalál Siegfriedre, aki hogy felvidítsa a királyt, korábbi kalandjairól mesél neki. Közben Hagen itallal kínálja, amitõl visszatér az emlékezete. Amikor odáig jut a történetmesélésben, hogy az erdei madarat követve rátalált Brünnhildére, maga szolgáltat bizonyítékot esküje csalárdságára. Ekkor Hagen hátulról ledöfi.
Siegfried testét gyászmenet viszi a várba. Gutrune szívbõl gyászolja, s ráébred milyen szerepet játszott a történetben az õ varázsitala. Hagen dacos büszkeséggel vállalja tettét, valamint jogot formál a varázsgyûrûre is. Gunther kiáll, hogy megvívjon érte, mint Gutrune örökségéért – az átok utolsó áldozataként elesik Hagen csapásától. Ám a gyûrû mégsem lesz Hagené: amikor érte nyúlna, a halott Siegfried keze tiltón felemelkedik.
Végül elõlép az egyetlen, akinek joga van a holthoz és gyûrûjéhez: Brünnhilde. Hatalmas máglyát rakat a Rajna partján, arra téteti Siegfried testét. Magához veszi a gyûrût, amely végigjárta útját, hogy a tûz és a víz tisztítsa meg az átoktól. Meggyújtja a máglyát, és a mindenütt szétterjedõ lángok közé ugrat. Aztán kiárad Rajna: a gyûrû visszakerül a sellõk birtokába. Hagen utánaveti magát, õt a Rajna lányai húzzák le a mélybe.
Felcsap a láng a Walhallában is – megsemmisül az istenek birodalma.


Leegyszerûsítette: Lovas Enikõ


A festmények három nap alatt, a budapesti Millenárisban rendezett Art-mozaik fesztiválon, augusztus 29 és 31-e között készültek (akrill-festékkel farost lemezre, összesen 100 darab, 50 x 70 cm).
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Zsupszika e-mail: arctalan@rozsa.co.in dátum: 2011-07-02
Törölt hozzászólás
név: izé e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-10-30
igen nagy munka volt ez!